Rész, fezejet
1 2, I | lányka foga, szép kis szőke gyermek, tétova kék szemeiben azon
2 2, I | olyan üres e látvány! A gyermek azt a hóvirágot nézi, mely
3 2, I | elfelejtesse a másik félszázadot! A gyermek talán unokáinak unokái közül
4 2, I | Sohasem értem még ezt meg.~A gyermek nem felelt semmit, hanem
5 2, I | kezeit összetéve; míg a gyermek elmondá az üdvözletet és
6 2, I | közeledének a térdeplő agg felé.~A gyermek és az öreg ekkor ijedtek
7 2, I | már térdeiről felállani.~A gyermek bevezette őt az árnyékos
8 2, I | majd pártodat fogják.~A gyermek hallgatta okosan, amit az
9 2, I | felejtsd, kisleánykám.~A gyermek fejével intett némán.~–
10 2, I | azt az imádságot szépen.~A gyermek letérdepelt és imádkozott
11 2, I | csókolj meg még egyszer.~A gyermek lehajolt szépapjához, s
12 2, I | kiket a terítőre tesznek.~A gyermek csak nézte egy ideig, hogy
13 2, I | feltűnik előtte.~– Milyen szép gyermek. Melyiteké ez a leányka?~
14 2, I | kezet szépen, Marina.~A gyermek remegve fogadott szót, kezet
15 2, I | A kocsis mellett ült a gyermek, s a kezében tartott egy
16 2, I | lehet többé felkölteni.~A gyermek maga is gondolt ilyesmit,
17 2, I | megállíták azon a helyen; a gyermek legelső volt leugrani, a
18 2, I | hallani, akkor kezdett el a gyermek keservesen sírni, akkor
19 2, I | ül egy nagy, tízesztendős gyermek, nagy fejét két tenyerében
20 2, I | anyja, az egész ház üres; a gyermek pedig dőre, nincsen, nem
21 2, I | ház előtt négyesztendős gyermek siránkozott, aki nem tudta
22 2, III| nagysád, elkényeztetett gyermek, amit ő kíván, annak teljesülni
23 2, III| elmondá neki, hogy mikor ő még gyermek volt, ezzel a négy krajcárral
24 2, IV | gyermekek voltak (rossz, makacs gyermek volt mind a kettő), azt
25 2, V | csoport férfi, asszony, gyermek sírt és jajveszékelt.~István
26 2, V | bajod? – kérdezé, elvonva a gyermek kezét síró szemeiről, hogy
27 2, V | kis szőke fiúcska volt.~A gyermek nem értette azt a nyelvet,
28 2, V | azt ápolá, vigasztalta, a gyermek utóbb aprózott sírással
29 2, V | melegebbje legyen.~– Tietek ez a gyermek? – kérdé a grófnő a rábámuló
30 2, IX | No lássa. Az ilyen fiatal gyermek nem bír annyi emberismerettel,
31 2, IX | megbélyegeztek…~A kedves gyermek szép szemei könnyben úsztak
32 3, I | ezen időktől kezdődik.~A gyermek érzeni látszott anyja szenvedéseit,
33 3, I | bosszantásokra találékonyabb gyermek nem volt nálanál a földön;
34 3, II | tudtam meg tőle. Szegény gyermek mindekkorig el tudta azokat
35 3, II | és bezáratja. A szegény gyermek természetesen minden gondolkozás
36 3, II | Meg volt rettenve, mint a gyermek, ki tűzzel játszott, s most
37 3, II | róla, mint a csínt tevő gyermek, öntudatát rosszul rejtő
38 3, III| észreveszi, hogy a szép gyermek szemei két nagy könnyel
39 3, III| meleg szorítását.~A kedves gyermek egészen övé volt; ha azt
40 3, III| azután, midőn látta, hogy a gyermek mint reszket, hogy sápad
41 3, V | az elhagyott, gyámoltalan gyermek, s éjszaka, ahányszor fölébredt,
42 3, VI | pedig voltam igen kicsiny gyermek s beszéltem igen nagy urakkal;
43 3, X | kövér csepp már hullott is a gyermek kezére, arcára. Talán hamar
44 3, X | falhoz tántorodék.~Az elbújt gyermek jól látta a világtalan sötétségen
45 3, X | lélekjelenlétet sugallt a gyermek szívébe. Csendesen előbújt
46 3, X | botjára könyökölve hallgatá a gyermek szavait.~– És te hogy jöttél
47 3, X | parasztleányoktól.~Mikor hallhatott ez a gyermek ilyesmit, s hogy jutottak
48 3, X | pillanatnyi fényében odanézett a gyermek, és a borzadály vonakodásával
49 3, X | fel magad, és jer velem.~A gyermek szót fogadott, a csavargó
50 3, X | Bizony… Isten… – rebegé a gyermek.~– Most hát fogd ezt a levelet,
51 3, X | utcán.~Bizonyosan félénk gyermek jár ott kinn egyedül, gondolják,
52 3, XII| Hazamehetünk? – kérdezé egy gyermek örömével, s azután könnyeden
|