Rész, fezejet
1 2, I | Hanem az alispán éppen eléje állt.~– Miért sírnak azok az
2 2, I | szóra a nyakát, ami abból állt nála, hogy az egyik vállát
3 2, I | felé, s diadalmas dühvel állt meg ott előttük, felszólítása
4 2, I | Popáknétól, ki az ajtóban állt meg a többi asszonyokkal. –
5 2, I | fényében.~A falu közepén állt egy hosszú, emeletes kastély,
6 2, II | viszony létezett, ami abból állt, hogy ők sohasem tudtak
7 2, II | roppant nagy érckalamáris állt íróasztalán, melynek porzó-
8 2, II | furcsa kis bronzszörnyeteg állt; azokból a gézengúz csodaszülöttekből
9 2, III | kanál csak úgy halomra öntve állt egy üvegsifonér alatt, hogy
10 2, III | tartani.~A szoborcsarnok előtt állt már az ezüstös hintó a bérbefogadott
11 2, IV | elvezette vendégeit. Ott állt íróasztala felett egy embertelen
12 2, IV | szokatlan félrenéző állásban állt ott a falon, egyik kezét
13 2, IV | szép fehér kezével.~– Ott állt az én arcképem.~Cynthia
14 2, IV | megpillantá.~Krénfy úr vigyorogva állt meg ugyanazon tárgyak előtt,
15 2, V | volna, elébb meglepetve állt meg előtte, azután hízelgő
16 2, V | se találjon reájuk. Itt állt, ezen a helyen ült, ezen
17 2, V | oda mutatott, hol arcképe állt egykor, és sehol semmi nyoma
18 2, V | pisztoly nyílása előtt ott állt Cynthia grófnő.~Krénfy halvány
19 2, V | csodálkozástól elfogultan állt e váratlan tünemény előtt;
20 2, V | aláírásával. Két perc előtt itt állt ő még, a toll még nedves,
21 2, V | Csak egy nagy falitükör állt az átelleni falon, mely
22 2, V | darab ideig gondolkozva állt ott, azután utánasietett
23 2, V | Adieu.~A postakocsi készen állt. Illés gróf elbúcsúzott
24 2, V | ablakaira. A grófnő nem állt ott; még csak utána sem
25 2, VII | hátrafordult, hol Boros ispán állt kezében tartott kétcsövű
26 2, VIII | bántani.~Ez a jeles asszonyság állt ott az udvar közepén.~A
27 3, I | mely a kapubejárat előtt állt felpakolva.~– Erős szív,
28 3, I | atyjához, ki hidegvérrel állt ágya előtt.~– Nem. Én nem
29 3, II | kis hosszúkás bőrtokból állt, ami úgy nézett ki, mint
30 3, III | verőfényes hegyoldalban állt az alispán pompás sajtóháza,
31 3, III | valahol halálos munkában állt, s ellenfelét meglőtte,
32 3, IV | ajtó előtt, a mellékúton állt egy nyitott szekér két lóval.
33 3, IV | egyik háttal, a másik arccal állt felém. Irtóztató volt az:
34 3, VI | tény a törvényszék előtt állt, a szerencsétlen leány el
35 3, VI | látszottak tőle.~Fenyéry eléje állt, s szigorú hangon monda
36 3, VI | Fenyéry most már eléje állt, és hallgatott nyugodtan,
37 3, VIII | mint egy élettelen szobor állt mögöttük, Irén vállán tartva
38 3, IX | elcsüggesztve, kifáradva állt az egész kolónia Krénfy
39 3, X | kémlelődék maga elé. Most is ott állt a vén csavargó a küszöbben.~
40 3, X | csavargó alakja folyvást ott állt a küszöbben, azon mozdulatlanul,
41 3, X | kapujában, ahol maga a gazda állt künn leányostól, mert visszatekinteni
42 3, XI | azt a kurta pipát.~Ebből állt az egész búcsúztató, amit
43 3, XI | szekérhez; ki rögtön beszédbe állt szokása szerint az utassal.~–
44 3, XII | szárnyajtait feltárták, s ott állt Krénfy; kezei, lábai láncokkal
45 3, XIII | néhány pillanatig mereven állt előtte, mint akinek lelke
46 3, XIV | grófnő összetett kezekkel állt ott, és már elfeledte a
47 3, XV | rendkívüli szenvedéseket állt ki, midőn őt szíve alatt
48 3, XVI | s néhány perc múlva ott állt a tüsszögő érccsoda a pályafő
49 3, XVI | elrobogott. Illés egyedül állt az ajtóban.~Egy percig még
50 3, XVII | s néhány perc múlva ott állt a tüsszögő érccsoda a pályafő
51 3, XVII | elrobogott. Illés egyedül állt az ajtóban.~Egy percig még
52 3, XVIII| Fenyéry kis nejét átölelve állt a furcsa, tréfás jelenet
|