Rész, fezejet
1 2, I | fog-e aludni szépapja, mint mondá; nem merte őt felkölteni,
2 2, I | s csak úgy félig súgva mondá: „Ez is üres, az is üres”.~
3 2, II | levelet olvasá és bizony mondá magában:~„Ez az ember vesztét
4 2, III | szájjal.~– Jöjjön be, no – mondá Krénfy úr, de ezúttal fel
5 2, III | pitvarnok hivatalos komolysággal mondá, hogy: igenis, így megy.~
6 2, III | úr erősen aposztrofálva mondá ez utóbbi szavakat, egyenesen
7 2, IV | legnagyobb komolysággal mondá, hogy ennek a képnek nem
8 2, IV | volt lepetve, midőn ez azt mondá, hogy az a hely Cynthia
9 2, IV | hatalmaskodásról. Ön, mint mondá, anyja sírjához akar menni.~–
10 2, V | alak, azután fennhangon azt mondá:~– Nem bánom. – S ezzel
11 2, VI | mint sokszor gyűlölettel mondá, a legkeskenyebb fidibusz
12 2, VI | láttára Lippay alispán úr azt mondá, hogy mi már régi ismerősök
13 2, IX | felkeresni.~Mint Leonora mondá, éppen az angolkertben találta
14 3, I | vetne.~Valóban e szavakat mondá István gróf, a finom, mosolygó
15 3, I | aki a következő történetet mondá el nekem. – Történt egy
16 3, I | utáni tudakozódás volt. Azt mondá, hogy látni akarja őt.~Cynthia
17 3, I | láttára megölelt, és azt mondá, hogy örül láthatni. Gyermekkorában
18 3, I | vállat vonítottam. Erre ő azt mondá, hogy másnap, úgy, mint
19 3, I | őket illeti; az ügyvéd azt mondá, hogy a kérdésnél csaknem
20 3, I | akarják bebizonyítani.~Ekkor mondá el nekem Cynthia grófnő
21 3, II | érteni. Irén is ugyanazt mondá Krénfynek, hogy ez lehetetlen:
22 3, II | kétségbe volt esve, midőn azt mondá, hogy nem érti a dolgot,
23 3, III | feleletéhez, s suttogva mondá el bizalmasan a kérdezőnek: „
24 3, III | kigyógyult minden bajából, és azt mondá szívében: boldog vagyok.~
25 3, III | Elhoztam.~És mindenki azt mondá, hogy ez a Fenyéry csodálatos
26 3, IV | szorítá szerelmesen, és azt mondá neki, hogy aludjék mármost
27 3, IV | Irén mosolygott és azt mondá, hogy ez csak bohó tréfa
28 3, IV | szeretetreméltó pirulással mondá, hogy azt ő mégis legjobban
29 3, V | szoktam bebizonyítani – mondá a jeles férfiú, István grófhoz
30 3, V | első ének után megállt, azt mondá neki a gróf:~– Nekem úgy
31 3, V | jobban vannak.~Az ispán azt mondá, de ostoba képe megcáfolta
32 3, V | öt perc múlva nyugtalanul mondá a gróf, hogy ő tintát és
33 3, VI | szederjes arcára mutatva mondá el kellemetlenül rezgő hangon
34 3, VI | ügyvéd másik kezét, és azt mondá neki:~– Uram, én soha ez
35 3, VII | semmit. Krénfy dörmögve mondá magában:~– Most már nem
36 3, IX | öreg belga kezét, s azt mondá neki:~– Te is megfordítod
37 3, IX | Egy napon Krénfy aggódva mondá előtte, hogy nem tudja,
38 3, IX | számított a fejében, azután azt mondá, hogy ne legyen Krénfynek
39 3, IX | dugott zsebébe.~A leányka mondá, hogy arról írás is kellene.
40 3, X | helyét, mert Fenyéry úr azt mondá, hogy rá igen fontos dolgot
41 3, XI | szekér mellől, és félsúgva mondá a kocsisnak:~– Be különös
42 3, XII | alispán megható szilárd hangon mondá előtte az eskü szavait.
43 3, XII | szavait. A némber csendesen mondá utána azokat.~Nyomorult
44 3, XIV | szembeállítani.~Fenyéry súgva mondá Lippaynak, hogy ettől a
45 3, XIV | táblabíró, annak suttogva mondá, odahajolva füléhez:~– Meg
46 3, XVI | társaihoz, s reszketeg hangon mondá nekik:~– Óhajtom uraim,
47 3, XVII | társaihoz, s reszketeg hangon mondá nekik:~– Óhajtom uraim,
48 3, XVIII| jeles!~Lippay komoly képpel mondá, hogy ebben semmi lehetetlen
49 3, XVIII| Leonora elvégezte azokat, azt mondá neki:~– Ha kegyed annyi
50 3, XVIII| tán Dobokynét kivéve, azt mondá, hogy jobb választást nem
|