Rész, fezejet
1 2, I | kínzott lerogyik alatta, megint fel hagyja kelni, hogy odább
2 2, I | fölemelkedve.~– No, csak jöjjek megint vissza, s találjalak megint
3 2, I | megint vissza, s találjalak megint ottan! – fenyegetőzék a
4 2, I | úrfihoz: „Mikor megyünk megint hajtóvadászatra? Van ám
5 2, I | egész falu helyét. Akkor megint azt tanácsolta neki, hogy
6 2, I | sóhajtott.~– Egy üres házzal megint több! Négy nap óta nem volt
7 2, II | minden újesztendő napján megint csak megmaradtak egymásnál
8 2, II | teneked, te naplopó, mi kell megint?~– No csak ki ne dobjon
9 2, II | összeforrasztotta volna, megint új patkó lett volna belőle.
10 2, II | bevégezve hiszi, felállt megint a székről, kiverte pipáját
11 2, III | ágyból.~A pitvarnok jött megint.~– Tiszteli Illés gróf a
12 2, III | már nem ért rá, mert Jakab megint ott volt az ágynál, és rángatta
13 2, III | teringettét.~A pitvarnok megint beállt.~– Tiszteli Illés
14 2, III | vannak itt!”~– Mi kell már megint? Mit költögetsz fel? Mondd,
15 2, III | tegyen rendelkezéseimnek.~Itt megint megállt, mintha várná, hogy
16 2, IV | vállaira, de egy perc múlva megint a földön volt; míg az úrnőjét
17 2, VI | adósságát, egy hó múlva megint annyi volt neki, mert az
18 2, VI | ideglázba nem esett; most megint volt valakije, akit mindenesetre
19 2, VI | letette a villát, rögtön megint szaladt az íróasztalhoz,
20 2, VII | neki csókolni, s akkor ő megint nem állhatta volna meg,
21 2, VIII | láncos kutyát, s azután megint be akarta tömni a számat,
22 2, VIII | szóknál kitörő mérgében megint felkapta az elkeserült asszony
23 2, IX | szólította, hogy szokás szerint megint el ne aludjék itt közöttük.~
24 2, IX | mindjárt átlátta, hogy ez megint nem egyéb, mint gúnymosolygás,
25 2, X | egynéhány ezer embernek megint nincs kenyere.~Ismét kenyérről
26 3, I | gondolatra jutnak.~Azután megint az egész napot azzal tölti,
27 3, II | ment odább, s Illés gróf megint nem beszélhetett megkapott
28 3, II | frankot, s egy pillanat múlva megint ott volt.~Tarnóczy megköszönte
29 3, II | érdekelnek.~A tűzevő szörny megint rákezdte füttyeit, zuhaját,
30 3, II | zuhaját, a suttogásnak megint el kellett némulni. Illés
31 3, II | mellyel megszakadt beszédét megint újrakezdje.~Alig várta,
32 3, II | odanyújtá a magáét.~A kalauz megint elfogta a grófot, hogy hová
33 3, III | más szobát keresnek. Ott megint rajtuk tör.~– Mit bujkáltok,
34 3, III | hogy nem volt ott, mert megint szomorú lett volna, s elrontotta
35 3, V | észre, hogy atyja most már megint nehezen fog menekülni beteges
36 3, VI | Eljön az ideje.~Azután megint elkezdett fel s alá járni
37 3, VIII | magát előttük, ami azután megint milyen szép vigasztalás
38 3, IX | becsületes hollandus azután megint visszament az országába,
39 3, IX | napokig úgy áll, míg egyszerre megint rombolva nem tör magának
40 3, IX | csengnek ujja közt, azután megint nyargal tovább, mint valami
41 3, IX | kitöröl mindent, amit írt. Megint újrakezdi, keze reszket,
42 3, IX | sem kell, azt felszakítja. Megint valami újat gondol: ez még
43 3, X | hogy maradjon reggelig, megint zivatar lesz, az útban találja,
44 3, XII | susogá a nő.~– És máskor megint elkezdett pazarlani, egy
45 3, XII | hirtelen vége volt. Perc múlva megint lecsüggeszté fejét, lebocsátá
46 3, XVI | Mármost majd keresheted megint. Nem eresztik azt az asszonyok.”~
47 3, XVII | Mármost majd keresheted megint. Nem eresztik azt az asszonyok.”~
48 3, XVIII| egy kisleány, és azután megint egy kisfiú, aki már beszélni
49 3, XVIII| elhal, elenyészik. Eggyel megint kevesebb…~Olyan nagyot lehet
|