Rész, fezejet
1 2, I | állani. Semmirevaló vén csavargó. Milyen korán megtanítja
2 2, V | falutól a másikig.~Az a vén csavargó volt ez, aki Kallósfalván
3 2, V | haragszik az idegenekre.~A csavargó dörmögött, és megfogadta
4 2, V | szép holdvilágnál.~A vén csavargó most még többször nézett
5 2, V | hebegett rá feleletet, amíg a csavargó görcsös botjával fenyegetni
6 2, V | poronty – magyarázta azután a csavargó –, hogy az apja, anyja mind
7 2, V | neki elmenni a világba.~A csavargó botjára támaszkodva nézte,
8 2, V | zöldes-veres fényben.~A csavargó félig magában, félig az
9 2, V | gyerek? – szólt egyszer a csavargó, hátrafordulva. – Majd én
10 2, V | Itt van a ház – szólt a csavargó. – Tegyük le azt a porontyot,
11 2, V | a küszöbön keresztül.~A csavargó az ablakhoz ment, onnan
12 2, V | komondor meg amellett.~A csavargó egyre csóválta a fejét s
13 2, V | kisasszonynak? – kérdé a csavargó, most már sokkal lágyabb,
14 2, V | is. A járást ismerem.~A csavargó leült egy nagy kőre az útfelen
15 2, V | mármost siessünk!~A vén csavargó ott várt az erdőszélen Cynthiára.
16 2, V | ércpénzt szokta tartani.~A csavargó kivett belőle egy húszast.~–
17 2, V | léptekkel a maróti útra.~A csavargó egy darab ideig gondolkozva
18 2, V | holddal járó tünemény.~A vén csavargó fejcsóválva dörmögte magában:~–
19 2, VII| szögletkövön ott ült a vén csavargó a körüle csoportosuló néptömeg
20 2, VII| zsákostól. Ha, ha, ha.~A vén csavargó kacagott erősen, és vasas
21 2, VII| kívülről rikácsoló hangon a csavargó. – Hallottátok ezt, emberek?
22 2, VII| házára.~És valóban a vén csavargó kapott valahol egy fejszét,
23 2, VII| én merészelek! – kiálta a csavargó fejszéjét rázva öklében. –
24 2, VII| útból, uraim! – kiálta a csavargó, megforgatva feje fölött
25 2, VII| húzódott el onnan, míg a csavargó békével engedé kezére lakatoltatni
26 2, VII| crimen majoris.~Csak a vén csavargó volt megelégedve e fordulattal;
27 3, IX | bottal hadonászva, amit a csavargó kezéből facsartak ki ketten-hárman. –
28 3, IX | Egy fél kenyér – felele a csavargó tompán.~– Ahá! Nem megmondtam!
29 3, IX | kenyeretek volt-e ez? – kérdé a csavargó szomorúan. A legények elszégyenlették
30 3, IX | esznek. Visszadugták azt a csavargó tarisznyájába, s mondák
31 3, IX | rá az ispán. – Tudod?~A csavargó nem szólt, csak merően a
32 3, IX | húzzon vele a hátára.~A csavargó meg sem hunyorítá szemeit
33 3, X | megismerte az embert. A vén csavargó volt az; kalap nem volt
34 3, X | Most is ott állt a vén csavargó a küszöbben.~Úgy félt ő
35 3, X | gyermekeket ijesztgeti. A vén csavargó alakja folyvást ott állt
36 3, X | nagyságos úr? – mordult rá a csavargó.~– Hát az a fiskális úr,
37 3, X | el kend senkinek. Ugye?~A csavargó botjára könyökölve hallgatá
38 3, X | kegyelmed, Vince bácsi?~A csavargó szemei a sötétségen keresztül
39 3, X | sipkájáról, ami a fején van.~A csavargó feje pedig egészen fedetlen
40 3, X | patakmolnár, hanem vagyok a vén csavargó Márton. Azt se kérdezd,
41 3, X | valami villogna előtte.~A csavargó acéllal és kovával tüzet
42 3, X | vonakodásával rebegé ki:~– Vér…~A csavargó nagyot morgott: „Hm, nem
43 3, X | gyermek szót fogadott, a csavargó megfogta kezét, és vitte
44 3, X | félórai járás után megállt a csavargó a gyermekkel.~– Hallod-e
45 3, X | lányka a háta mögé.~A vén csavargó ki tudja hol maradt el tőle,
46 3, XI | ember…~– Itt a vidéken a vén csavargó Marcinak híják – toldá a
47 3, XI | elmarad. Hát ez a gonosz csavargó vén Marci valamiért összeveszett
48 3, XI | Hihetőleg bosszúból; ez a csavargó olyan megátalkodott ember,
49 3, XII| még nem tudta.~– Egy vén csavargó, kivel többször összekocódott,
|