Rész, fezejet
1 2, I | körülfogták a három idegen urat.~– Ah, nagyságos uraim, ah, méltóságos
2 2, I | Ah, nagyságos uraim, ah, méltóságos uraim, vegyétek
3 2, I | mérgezések eseteiben teendőkről.~Ah, jó uraim, ily fényűzési
4 2, I | fogad el semmi elismerést. Ah, ő egy angyal, uraim, aki
5 2, I | Fölvették-e a halál szentségeit?~– Ah, uram! – felelt az asszony
6 2, I | bizalmasan füstölögtek. Ah! Semmi sem költ oly boldog,
7 2, IV | változatait adva elő.~– Ah, superb! Ah, fameus! – sóhajtozék
8 2, IV | adva elő.~– Ah, superb! Ah, fameus! – sóhajtozék Krénfy
9 2, VII | vesztek el maguktól.~… – Ah, mily unalmas, rendkívüli
10 2, VII | az, aki hajdanában volt! Ah, hajdanában! Az idők persze
11 2, VII | és őtet nem híják oda.~– Ah, Lippay ily idős korában
12 2, VII | szeretne kicsukni az ajtón. Ah, a Csejti Gazsi! Ez már
13 2, VII | után felállt Fenyéry…~– Ah, nem aludt el ott is? –
14 2, VII | valami tárcába való kép. Ah, ha azt valaki tudná, miket
15 2, IX | inkább, mint büntetést? Ah, uram, ily törvény nincs
16 2, IX | vállfűzője korlátaival.~– Ah! Íme itt van. Mintha hívták
17 2, IX | annak visszaküldésére?~– Ah, nagysád, egy nőt, aki szeret,
18 3, I | fogadott fel egy bérkocsit?~– Ah, az nem lehetett kedvesem.
19 3, I | kibocsátott váltóval.~– Ah! – sóhajta megkönnyült kebellel
20 3, II | egészen magának vindikálja.~– Ah, ez irtózatos! – kiálta
21 3, II | szólt 80 ezer frankról.~– Ah, Leonora! Az lehetetlen,
22 3, II | Chuzzlewit Márton.~– Ah, éspedig Cruikshank tollrajzaival.
23 3, II | nem akar velem megvívni? Ah, bocsánat, hogy ezt kérdezhettem.~–
24 3, III | családi körével ismerős volt.~„Ah, szegény Irén, ő beteg,
25 3, III | karjaiból ülhelyére vissza. – Ah, ezt nem kellett volna tenni.~
26 3, III | leány tele volt dicsőséggel, ah, mennyire sajnálták, hogy
27 3, III | hát Irén?~– Ő beleegyez.~– Ah, uraim, ez csak tréfa.~–
28 3, IV | ijedni, elkezdi neki:~– Ah, te Irén, te szegény asszony,
29 3, V | hozzáfér, de nemesember! Ah, igaz nemesember nem árulja
30 3, V | mások inszinuációi után.~Ah, ezt tehát meg kellett neki
31 3, V | egy halott lett volna…~– Ah, dehogy. Élő ember volt
32 3, VIII | és – nincs ott semmi…~– Ah, mi ismét találkozunk! –
33 3, IX | hajdani falu végződött.~Ah, az gyönyörű kis telep volt,
34 3, XI | kívülről egy ismeretes hang.~– Ah, az ügyvéd – sóhajt könnyebbülten
35 3, XII | leánya.~A nő közbevágott:~– Ah, tekintetes uram, csak nem
36 3, XIII | százezer forintot tesz le.~Ah, ez jó is volna. Maradna
37 3, XIII | hogy ítéletét megmásítsa?~Ah, az ő szívének is vannak
38 3, XIII | rózsaszégyenítő ajkak kérnek.~Ah, Sámson és Delila regéje
39 3, XIII | szembesítés alkalmával.~– Ah, milyen prózaian veszi ön
40 3, XIII | pedig az én úrnőm, nemde?~– Ah, ah. Ti férfiak úgy tesztek
41 3, XIII | az én úrnőm, nemde?~– Ah, ah. Ti férfiak úgy tesztek
42 3, XIII | durcásan fordítá félre arcát.~– Ah, ön most is tréfál, ön gúnyt
43 3, XIII | Szóljon kegyed világosabban.~– Ah… hiszen ért ön engemet jól…~–
44 3, XIII | halálfélelemmel várja ítéletét. Ah, barátom, ön irtóztató próbát
45 3, XVI | hogy az elmaradhasson.~„Ah! Persze!” gúnyolódék kétkedő
46 3, XVII | hogy az elmaradhasson.~„Ah! Persze!” gúnyolódék kétkedő
47 3, XVIII| szíve érte megdobbanjon. Ah, minden reményt, minden
48 3, XVIII| tenyérvonalzatokból, kártyavetésből.~Ah, a bölcs filozóf nő oly
49 3, XVIII| borult Leonora nyakába. Ah, ez a nap nagyon sok örömet
|