1-500 | 501-1000 | 1001-1340
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
501 2, V | kiálta föl a grófnő, s egyszerre rátekinte a férfira.~
502 2, V | a kettéhasított iratot, s azt a fehér lappal együtt
503 2, V | szólt rekedten a férfi, s lázongó kebellel ugrott
504 2, V | után, rögtön lesüllyed, s miután a rajta állót a földszintre
505 2, V | maga elé vette pisztolyait, s eszméletlenül bámult leégő
506 2, V | üregében vezetett végig, s kívül egy vékony márványlap
507 2, V | többi márványkockák közé, s ajtó gyanánt befelé nyílt.~
508 2, V | Cynthia használta a percet, s nesztelenül el tudott suhanni
509 2, V | e jóakaratú pártfogója, s a házi ebek zajt ütnek miatta.
510 2, V | eb, hátra-hátra tekintve, s olyankor füleit hegyezve
511 2, V | lecsatolva, gyémántos karkötőjét s az öregnek nyújtva.~– Én? –
512 2, V | kiálta az visszaijedve, s eltávolító mozdulatot tett
513 2, V | pénzt tukmált rá az öregre, s kérte, hogy már most siessen,
514 2, V | hogy már most siessen, s maga pedig ellenkező irányban
515 2, V | észrevette, hogy követi s bevárta.~– Mi kell, öreg?~–
516 2, V | Úgy? Tudom – szólt a gróf s nagyot ásított, mint ahogy
517 2, V | közönséges emberek szoktak, s inasa után csengetve felöltözteté
518 2, V | összesározva a körülállókat, s hiába mondták neki: csihi-te!
519 2, V | a két lábát a szőnyegre, s orrával a grófnő kezeit
520 2, V | látta volna először az ebet, s lehajolt hozzá, megcirógatva
521 2, V | alatt; nem lesz alkalmatlan.~S mielőtt választ adhattak
522 2, V | nyugtalanul szűkölt, nyihogott, s fejét mindig Cynthia felé
523 2, V | abbahagyta a kutyamulatságot, s testvéréhez fordult.~– Grófnő,
524 2, V | gróf elbúcsúzott atyjától, s a hintóba veté magát. Midőn
525 2, VI | fidibusz is alkalmatos.~S lám, hogy elesik az alma
526 2, VI | negyvenezer forint adósságot, s igen valószínű volt, hogy
527 2, VI | olykor hírül hoztak neki, s teljesen meg volt nyugodva
528 2, VI | ő bizonyosan megigazít, s ha valamit nem tudunk, ő
529 2, VI | elrendezve, csomagokba kötözteté, s azután tudtára adá, hogy
530 2, VI | követte a tarnóci ház kapuján, s nemsokára eladó lett jószág
531 2, VI | eladó lett jószág és ház, s Irén azt atyja hagyatékából
532 2, VI | nagyanyja fogadott fel, s aki ereklyeként szállt leányról
533 2, VI | ráncok mindegyike mosolyog; s miután a hölgyekkel közös
534 2, VI | nem szokott mosolyogni, s másoktól is rossz néven
535 2, VI | valóban szép ő most is, s nem kis igényt tart rá,
536 2, VI | korában tartatott legszebbnek, s Cleopatra hatvan felé járt,
537 2, VI | találniuk, akit beleillesszenek, s készen volt a klasszikus
538 2, VI | férfiaknak és némbereknek.~S hogy ez a törekvés tisztán
539 2, VI | ugyanannyiszor járt jegyben, s ugyanannyiszor bomlott fel
540 2, VI | akart semmiről hallani, s ha valakit nagyon dicsért
541 2, VI | ruházatjukról gondoskodjék, s ha Dobokyné felkereste,
542 2, VI | jutott ideje olvasásra, s gyakran megesett, hogy saját
543 2, VI | bálban táncolt is vele, s mint az ifjú ember maga
544 2, VI | családról kellett gondoskodni, s miután meggyőződött róla,
545 2, VI | leánykát, öregapjával együtt, s felviteté őket saját előszobájába,
546 2, VI | küldöttség ide fog betérni, s másnap itt fog határozatot
547 2, VI | őt, egymásba szeretnek, s azzal a regény be van fejezve.~
548 2, VI | főbírói hivatalt viselt, s biz ő elfelejté a fiatal
549 2, VI | ügyészt a főbíró kedvéért, s annak lett nejévé.~Később
550 2, VI | nagy uradalmakhoz juttatá, s első tekintély vált belőle
551 2, VI | sóhajtott, hogyha erre gondolt, s midőn ez alkalommal megtudá,
552 2, VI | kifelejteni az élet sorából s ott kezdeni, ahol félbenszakadt.~
553 2, VI | mindenki a szekerekről, s Leonora (ez volt a hajdani
554 2, VI | vendégeit, öregét, fiatalát, s rájuk bízta, hogy helyezzék
555 2, VI | szerződve volt, megszánná őket, s összeadná kihirdetés, diszpenzáció
556 2, VI | kihirdetés, diszpenzáció s egyéb ceremoniálék nélkül.
557 2, VI | óta egy falatot sem ettek, s el vannak fáradva és csigázva;
558 2, VI | előkeresteté íróeszközeit, s egy szögletbe leülve, nagy
559 2, VI | elvegye előle a kalamárist, s így kényszerítse abbahagyni
560 2, VI | ért ugyan az elmélethez s eltartja beszéddel az egész
561 2, VI | szaladt az íróasztalhoz, s mert nagy válogatás nem
562 2, VI | Fenyéry, hogy ásítani kezdett, s alig bírá azt a vágyat magába
563 2, VI | izgatott lélekállapotban volt. S mikor az ember még fiatal,
564 2, VI | kiesett a toll a kezéből, s midőn Dobokyné észrevéve,
565 2, VI | végigtáncol egymás folytában, s ő az utolsó, aki a bálból
566 2, VI | ügyész felnyitá szemeit, s azon mámorosan, ahogy szokott
567 2, VI | nagy nehezen, körülnézett s meglátva, hogy ágyak vannak
568 2, VI | hogy a padlásra fölnézzen s megszámlálja a gerendákat (
569 2, VII | reggellel elvégzi a dolgot, s minden felelete „igen” vagy „
570 2, VII | volt! – sóhajta Dobokyné, s ezt elmondá kétszer, háromszor
571 2, VII | teljesen fel fogja emészteni, s akkor azután visszamehet
572 2, VII | ezt megfontolták szépen s határozatot hoztak, hogy
573 2, VII | a csoportokat rendezni, s délután öt órára útban voltak
574 2, VII | kezet akartak neki csókolni, s akkor ő megint nem állhatta
575 2, VII | elkésett a jegyzőkönyvírással, s akkor jött, amikor már minden
576 2, VII | a késével és villájával, s nem várva be a csemegéket
577 2, VII | bajusza felfelé van pödörve, s a szemeit szokatlanul felnyitotta
578 2, VII | szokatlanul felnyitotta hozzá, s a szájával nagyot fútt.)~ ~
579 2, VII | velős vezércikk élvezetében, s arckifejezésével iparkodik
580 2, VII | Vörösmarty, Petőfi, Tompa s egyéb érdektelen emberek
581 2, VII | felkel a hímzőráma mellől, s szépen felszedi az elszórt
582 2, VII | összegyűrt borítékjaikat s visszateszi az asztalra.~
583 2, VII | várhatta, odafutott hozzá, s vállain keresztül iparkodott
584 2, VII | nagy szónoki lelkesüléssel s minden zöldasztalhoz beillő
585 2, VII | erőt csak az ég kölcsönöz, s csak nemes szíveknek; –
586 2, VII | lelket az áldozat oltára elé, s egy templommá varázsolva
587 2, VII | útján folyni az időket, s megnyugodnék a bölcsek azon
588 2, VII | az országútra vigyázni, s kétségesen tekintettek a
589 2, VII | kapura, a vörös téglafalakra, s a füstokádó kéményre.~Egy
590 2, VII | boltot nyisson a háza oldalán s beleállítsa péknek? Egy
591 2, VII | szörnyeteg az elásott kincsen, s négy árát kívánja, aki venni
592 2, VII | guardia ajtajához léptek, s azon illendően bekopogtattak.
593 2, VII | koccanásra felnyílt az ajtó, s a három úr belépett. Vártak
594 2, VII | beszélő szertelenül hebegett, s mikor egy-egy betűt nem
595 2, VII | húzta arcát és homlokát.~– S – s – s – s – sajnálattal
596 2, VII | arcát és homlokát.~– S – s – s – s – sajnálattal vagyunk
597 2, VII | arcát és homlokát.~– S – s – s – s – sajnálattal vagyunk
598 2, VII | homlokát.~– S – s – s – s – sajnálattal vagyunk kénytelenek
599 2, VII | kívül, kalapjaikat levéve, s bízva uraik jóvoltában.~
600 2, VII | tartand legmagasabbnak, s mi fizetni fogunk aszerint.~
601 2, VII | végigsimítá ujjait lakatállán, s fejével inte némán tagadólag.~–
602 2, VII | lépett akkor Krénfy elé, s kalapját levette alázatosan,
603 2, VII | felé fordulni látszott.~– S elnézheti „az úr” – kiálta
604 2, VII | rajta, megérdemelte azt, s ha egy jó szóval megmenthetném,
605 2, VII | kapott valahol egy fejszét, s a felbőszült éhdühös néppel
606 2, VII | dorongok után futottak, s elhagyták szekereiket.~Krénfy
607 2, VII | nyugodtan – szólt az alispán, s azzal a három férfi kilépett
608 2, VII | hangon Lippay a zendülőkre, s végighordozá hatalmas uralkodó
609 2, VII | újra felzajduló néptömegre, s teljes lélekjelenléttel
610 2, VII | megforgatva feje fölött a fejszét, s vakon előre rohant; utána
611 2, VII | szökött előre Fenyéry, s egy kezével mellbe ragadva
612 2, VII | kifacsarta kezéből a fejszét, s azzal úgy hajítá őt a hajdúk
613 2, VII | mert önök a vármegye urai, s mert önök rendelték ezt
614 2, VII | parancsolni és nem kérni s minden eszközt elővenni,
615 2, VII | szólt gúnyos hangon Krénfy, s hátrafordult, hol Boros
616 2, VII | Tudom – szólt Fenyéry, s még közelebb lépett a kapuhoz.~–
617 2, VII | hirtelen felemelte a fejszét, s olyat csapott vele a címeres
618 2, VII | recsegve hajolt meg sarkaiban, s ütközőjéből kipattanva,
619 2, VII | mert hátralépett tőle, s a főjegyző karját megfogva,
620 2, VII | tettem, az magántényem, s azért magam vagyok felelős.
621 2, VII | láncot arról a csavargóról s engedjék beszélni, és egy
622 2, VII | hatalmaskodás követteték el, s hogy én az ellen ünnepélyesen
623 2, VIII | Álljanak félre az útjából, s engedjék neki, amit tenni
624 2, VIII | kötni a dühös szelindeket, s lefegyverezni egy egész
625 2, VIII | csípejére tett kezekkel s kipirult orcával.~Hajdan
626 2, VIII | lerontották annak virágát, s most tökéletesen olyan tekintete
627 2, VIII | veresek a sok munka miatt, s hajfürteiből egy-egy különvált
628 2, VIII | alatt szokott tisztelni, s kiről a kutató világ nem
629 2, VIII | hagyjátok törni a ház kapuját, s lekonyítjátok a füleiteket,
630 2, VIII | neki a derék asszonyság, s hátracsapva főkötője kontyát,
631 2, VIII | hirtelen megkapott egy sulykot, s találomra odahajítá a három
632 2, VIII | maga ugrott oda bosszúsan, s megragadá a némber karját,
633 2, VIII | meg a némber kuszált haját s a földre teperte, annak
634 2, VIII | hajbozontjait Krénfy markából, s kétfelé tolva a tépett,
635 2, VIII | Krénfyt pedig leköpte, s azzal nagy átok, szitok
636 2, VIII | helyrehozhatatlan állapotban volt, s orcájának éppen a leggondosabban
637 2, VIII | akarta szolgálni napidíját, s hivatalához sejtő buzgalommal
638 2, VIII | magához térni ijedtéből, s megkapva a saláriumot, elkotródott
639 2, VIII | Fenyéry meg volt elégedve, s benyitott a belső szobába.
640 2, VIII | hárpiája régen lefoglalta, s ott függöttek a fenntisztelt
641 2, VIII | udvariasan lépett közelebb, s egészen illedelemmel meghajtva
642 2, VIII | amit kegyednek okoztam, s amennyiben az miattam történt,
643 2, VIII | vaslapátot kezében tartá, s mintha csak azért vette
644 2, VIII | igen jó áldott szíve van, s a szegény haldokló árvák,
645 2, VIII | készek voltunk lefizetni, s azonfelül kegyednek örökre
646 2, VIII | mint egy láncos kutyát, s azután megint be akarta
647 2, VIII | asszony a letett vaslapátot, s amint Krénfy úr ott bámult
648 2, VIII | ajtóban, egyenesen nekirohant, s azúttal bizonyára csúffá
649 2, VIII | becsapni előtte az ajtót s a kulcsot hirtelen ráfordítani.~
650 2, VIII | véget vetni e népszínműnek, s igen nyájasan instálta az
651 2, VIII | tegye meg az ő kedvéért, s inkább keresse ki a sok
652 2, VIII | csípőjéről a csomó kulcsokat, s kifacsarva a vaskarikából
653 2, VIII | is nyílt aztán az ajtó, s Krénfy úr nem törődve sem
654 2, VIII | az ajtó már nyitva volt s a kulcsok kezében.~Krénfy
655 2, VIII | természetesen inkább vele ment, s ezáltal a tragédia befejezetlen
656 2, IX | kastélyban várta be e tudósítást, s éppen ott ült a szép Dobokyné
657 2, IX | oldaláról vette fel a kérdést, s azt válaszolá Leonora elragadtatott
658 2, IX | szívében annál gazdagabb. S lesznek, akik őt ezen gazdagságáért
659 2, IX | tulajdon fia lett volna, s éppen azért ingerlé Leonorát,
660 2, IX | bűn ítéli el az erényt, s visszafelé olvassák az Isten
661 2, IX | fog illeni a mártír név, s annál jobban fogják őt szeretni,
662 2, IX | hímzett egy ablakmélyedésben, s nem látszott egyébbel elfoglalva
663 2, IX | hanem otthagyta száradni, s eltakarta azt a hímzet gyöngyeivel.~
664 2, IX | most már igazán tűzbe jött, s heves elragadtatásában többet
665 2, IX | komoly arccal lépett be, s éppen el nem tudta gondolni,
666 2, IX | lépett a megdöbbent ifjú elé s megfogva annak két kezét,
667 2, IX | önt becsülöm, tisztelem s ezt ismétlem önnek szemében.
668 2, IX | gyöngéden odahajolt Fenyéryhez, s annak homlokát ihletteljesen
669 2, IX | nevettében e tréfás jelenetre, s csak arra jött lassanként
670 2, IX | megköszönte Leonorának a csókot, s azzal helyet foglalva mellette,
671 2, IX | legalább más visel rám gondot, s ha elképzelem, mennyi kellemes
672 2, IX | felkelt hímzőasztalától, s hirtelen kisietett a szobából.~
673 2, IX | szomszéd termekbe átvezesse, s Fenyéry egyedül maradt Leonorával,
674 2, IX | világnak mutatott álarc, s elszomorodik rajta, hogy
675 2, IX | mélybe látó, okos szemeivel, s karját megfogva, monda:~–
676 2, IX | Fenyéry, szomorúan mosolyogva, s azzal tárcájába nyúlva,
677 2, IX | szerették volna, ha nőmmé lesz, s előttem mindig azt beszélték,
678 2, IX | még láncot is tehetnek, s összekötni sorsát egy férfiéval,
679 2, IX | senkitől sem kívánhatok, s még csak meg sem ütközöm
680 2, IX | az alabástromfehér ujjra, s a lányka összefogta kezét
681 2, IX | fölmenti, ha el van ítélve, s ki büszke lesz azon nevet
682 2, IX | beszélt előtte sorsa felől, s ez az, ami Irénnek legrosszabbul
683 2, IX | egyéb, mint gúnymosolygás, s keményen megfeddé érte kedves
684 2, IX | egészen más úton haladunk, s bármennyire tiszteljem is
685 2, X | akkor is felülkerülhetett, s megesett, hogy az alperes
686 2, X | brenóci uradalmak birtokosa, s többé a nagy kiterjedt uradalmat
687 2, X | fér, az kiönt a vidékre, s elpusztít húsz-harminc falut,
688 2, X | elpusztít húsz-harminc falut, s egynéhány ezer embernek
689 2, X | a földi tényezők között, s egyik közép megyében, melynek
690 2, X | szabadalmaiban megszorítandják, s ahol túlságosan regényes
691 2, X | átmetszést követnek el rajta, s kényszerítik azontúl egyenes
692 2, X | árvizek fognak aláomlani, s lesz ismét siralom országszerte.~
693 2, X | odavezérlé az egész sereget, s anélkül, hogy a birtokosoknak
694 2, X | nekiállított embereket, szekereket, s meghagyta mindenkinek, hogy
695 2, X | senki sem hallgatott rájuk, s húszezer embert lehetetlen
696 2, X | Tessék ezt repellálni.~S e vakmerő tény által, melyben
697 2, X | lett, mint azelőtt volt; s Fenyéry minden egyéb büntetés
698 2, X | visszakapta ügyvédi oklevelét, s neve nemcsak megyéjében,
699 3, I | diadalt ül az igaztalanság, s büntetést kap az erény.
700 3, I | szenvedéseit is megérzi, s érdekkel tud viseltetni
701 3, I | leghevesebb könnyekre fakadjon, s kedvencét átölelve, ott
702 3, I | azokat egymással kiegyezteté, s naplójába, mely életbölcsészettel
703 3, I | szobácskába felhordatá holmijait, s midőn már ideiglenes kényelembe
704 3, I | hamarább érkeztem önnél.~– S miért jött?~– Ugyanazon
705 3, I | mértékbeni adománya felett, s a hideg lelte őket, amikor
706 3, I | legbiztosabbnak érezte magát, s nem tágított, nem engedte
707 3, I | harisnyái, csatos felcipői s hóna alá csapott esernyője
708 3, I | utánanézett az ablakból, s látta, mint vágott keresztül
709 3, I | átvezető híd le volt törve, s két ember úgy áll a két
710 3, I | hordár, utcakölyök, kofa s egyéb sárban járó teremtés
711 3, I | hajtóvadászatról jönne, s lóháton vágtatott volna
712 3, I | lápokon és márga földeken, s azoknak minden színű sárpecsétjeit
713 3, I | cipőitől megszabadítani, s addig feleletet sem várt
714 3, I | darabokra szelé a sültet, s csak azután foglalt ő is
715 3, I | rakott a kandalló tüzére, s akkor arra kérte Irént,
716 3, I | takaróját fejére húzta, s bizonyossá tette magát felőle,
717 3, I | is egyre szakadt az eső, s a rézcsatornában zuhogó
718 3, I | fiatal leányt elcsábított, s szülői tudta nélkül titokban
719 3, I | ajtót be nem zárta mögötte, s akkor elővett egy pisztolyt
720 3, I | párbajt akar vele víni, s késznek mondta magát minden
721 3, I | mintha csak célba lőne, s kénytelen volt beleegyezni.
722 3, I | a pap pedig nagybátyja, s ezáltal megfosztá őt attól
723 3, I | ranggal magasabb a grófnál, s most ez ím szét volt tépve,
724 3, I | volt tépve, semmivé téve, s ahelyett beültetve a családba
725 3, I | látszott anyja szenvedéseit, s mindig rejthetlen gyűlölettel
726 3, I | honnan anyja száműzve volt, s dacosan kereste a rangján
727 3, I | lakni, őt elvették anyjától, s ott nevelteték maguk előtt;
728 3, I | játékszereitől, játszótársaitól s egész parasztos magaviseletétől.~
729 3, I | játszott szembekötősdit, s kit azóta sem feledhet.
730 3, I | ivadékról ivadékra átmegy, s elkorcsosítja a Brenóczyak
731 3, I | első, örök hajlama mellett, s szerencsétlenné tette általa
732 3, I | de barrière-ben lőttek, s Illés gróf néhány lépéssel
733 3, I | ellenfelét fel nem találja, s egyik kettőjük közül halva
734 3, I | irtózott a találkozástól, s kedvese felfogadá előtte
735 3, I | aki érte annyit áldozott, s inkább folyamodott ahhoz,
736 3, I | anyja tölté szomorú napjait, s reggel tudatá Illés gróffal,
737 3, I | megkönnyült kebellel Irén, s a felakadt vér annál sebesebben
738 3, I | titkár hibájából történt s a herceg szórakozottságból
739 3, I | István gróf a herceggel, s az estélyen csak fiával
740 3, I | a herceg István grófnak, s arra ismét csak az ő és
741 3, I | cselédeit elküldé aludni, s mikor mindenki elcsendesült
742 3, I | akkor vevé gyertyáját, s egyedül átment Cynthia szobáiba.~
743 3, I | addig öltözködjenek fel, s várjanak a társalkodónő
744 3, I | aludni, most is ébren volt, s megdöbbenve látta atyját
745 3, I | betéve maga mögött az ajtót, s azzal leült egy karszékre
746 3, I | apa családomnak tartozom, s még a leheletet is megtorlom,
747 3, I | tart koporsójához szegezve, s hallgatja, mint szegezik
748 3, I | remegtem, hogy ön tagadni fog, s kényszerít hazugságok miatt
749 3, I | vizet és teáskanalat kért, s midőn az kiment, tárcájából
750 3, I | rögtön zöld színt váltott, s amint a teáskanálkával felkavargatá,
751 3, I | sötét lilaszínbe ment át, s ha abbahagyta a kavargatást,
752 3, I | gróf felemelkedve székéből, s a felkavargatott poharat
753 3, I | Atyám! – sikolta a hölgy, s a rettegés görcseivel ragadta
754 3, I | hideg veríték futott alá, s nyögött a haláltól való
755 3, I | nyögését, reszketését Cynthia, s összeszedve minden lélekerejét,
756 3, I | remeg. Mintha beteg volnál, s én nyújtanám a megmentő
757 3, I | maga, felszökött ágyából, s odafutva Leonorához, annak
758 3, I | ismeretlen zugába, ott elrejtve s elfeledve örömtelen napokat
759 3, I | taszítá el magától leányát, s a düh és utálat hangján
760 3, I | festé az egész pohár vizet, s akkor hideg, tompa hangon
761 3, I | teszed, majd megteszem én.~S azzal a méregkelyhet saját
762 3, I | mellé, betakargatá szépen, s azután tovább mesélt neki,
763 3, I | István kezéből a pohár, s cserepekre törve pattogott
764 3, I | tekintetet vetett maga elé, s azzal egy szó nélkül végigzuhant
765 3, I | meg volt a széltől ütve, s örökké mozdulatlanul hevert
766 3, I | annak karjába kapaszkodva; s korán reggel már ott áll
767 3, I | megállítja valamelyik téren, s akkor nekiindul szegény
768 3, I | megújítják ezt a járást, s az öreg grófnak nem hogy
769 3, I | Cynthia rögtön rám ismert, s egészen meglepett azáltal,
770 3, I | uradalom oka minden bajainknak, s az ellen járok informálni.
771 3, I | alá búttunk mind a ketten, s azzal vitt magával vízen,
772 3, I | mint Brenóc örökös urai, s így a foglalás őket illeti;
773 3, I | indulni fognak Brenócra, s István gróf maga sietteti
774 3, I | egész tervezett kívánatát, s azt tevé hozzá, hogy ha
775 3, I | mindenütt; kinn az utcán, s benn a szívekben. Vajon
776 3, II | hogy a föld nyíljék meg, s nyelje el a földet, vagy
777 3, II | hitelezett tovább a csizmadia, s kik azért nem sajnálnák
778 3, II | nap járt szobájában alá s fel: nem tudott sem dolgozni,
779 3, II | ment egész az előszobáig, s tárt karokkal fogadá és
780 3, II | Cynthia szobájába értek, s a grófnő elszedett tőle
781 3, II | azokkal Irént felkeresni, s tudatni vele, hogy ha azokat
782 3, II | nyugtalanul kelt fel ültéből, s indulattól reszketve kezdett
783 3, II | indulattól reszketve kezdett fel s alá járni a szobában.~–
784 3, II | kereskedő által kibocsátva s Vanhagen brüsszeli bankár
785 3, II | Tarnóczy régi hitelezőjéhez, s midőn ez a váltót Buchheimernek
786 3, II | gyermek, ki tűzzel játszott, s most azt a háztetőn látja
787 3, II | veszélyből nagyobbat csinált, s a történendőkön nem bír
788 3, II | leült íróasztala mellé, s hevesen írt reszkető kezével,
789 3, II | hevesen írt reszkető kezével, s nem felelt többé sem kértére,
790 3, II | fájdalma túlömlő mértékében; s mintha elégtételt akarna
791 3, II | az igazmondó szemekkel, s mentől tovább nézett reá,
792 3, II | hogy ez nem lehetett aljas, s mintha le akarná tisztítani
793 3, II | meggyújtott egy viaszgyertyát, s föléje tartá a képet. A
794 3, II | képet. A láng beléharapott, s lassanként terjedt tovább;
795 3, II | azt az utolsó szegletig, s midőn elbocsátá azt, az
796 3, II | felszállt csendesen a magasba, s csendesen leszálla újra,
797 3, II | nagy sietve rohant elő, s iparkodott a másik vonatba
798 3, II | kalauza utána iramodott, s még a felhágó lépcsőknél
799 3, II | De poggyásza emezen van, s ez Bayonne-ig meg nem áll.~–
800 3, II | Azzal félrelökte a kalauzt, s felugrált féllábbal a vaslépcsőkön;
801 3, II | taszigálta a szájtátó embereket, s befurakodott a vagonba;
802 3, II | azon percben füttyentett, s a vonat robogva megindult.~
803 3, II | különös utas körülnézett, s egy üresen talált helyre
804 3, II | mellettük elrepülő tájékra, s egykedvűleg bocsátá ki szivarfüstjét
805 3, II | Azután ismét könyvébe nézett, s olvasott érdekletten. Lehete
806 3, II | egy lapot a másik után, s szemei a sorokat kísérik.~–
807 3, II | tovább olvasta a regényt, s úgy látszott, nem akarta
808 3, II | Magyarországon kell lennem, s ott meglehet, hogy hónapokig
809 3, II | zsebkendőmet és letörlöm arcomat, s még csak arra sem használom
810 3, II | füttyöngve, dörögve ment odább, s Illés gróf megint nem beszélhetett
811 3, II | hanggá válni a halk beszédet, s e beszéd nem volt olyan,
812 3, II | rémes, haragos szavakból, s valahányszor a düh folyamában
813 3, II | inni.~– Maradjon, idehozom.~S azzal maga futott bicegő
814 3, II | odavetett neki érte öt frankot, s egy pillanat múlva megint
815 3, II | megköszönte a szívességet, s visszaadá az üres poharat.
816 3, II | ismét ellenfele füléhez, s mintha valami nyájas dolgot
817 3, II | tudtul adom önnek gyávaságát, s követelni fogom, hogy az
818 3, II | félbenhagyott olvasmányát kezébe, s a legközönyösebb hangon
819 3, II | könyvet elvonja szemei elől, s az ő rámeresztett kőszemeibe
820 3, II | bántalmaznak, kezét felemelje s az üldözőt leüsse.~– Sőt
821 3, II | kezem nem reszket soha, s amióta utólszor láttuk egymást,
822 3, II | szemközt állítanak velem. S ez nem gaszkonáda, uram,
823 3, II | letette a könyvet kezéből, s odavonta ellenfele fejét
824 3, II | saját magamért féltsem, s igazat adok önnek, amidőn
825 3, II | ugyane helyre visszatérek, s önnek minden kívánatára
826 3, II | melyben pisztolyai voltak, s indulni készült.~– Ne szorítanók
827 3, II | gyorsvonatot meg akarja ott várni, s azzal visszautazik előbbi
828 3, III | hőst minden nyomon követi, s mire észreveszi, már telerakta
829 3, III | telerakta zsebeit bankóval, s nem ismer szentebb hivatást,
830 3, III | ráruházták ügyészségeiket, s Fenyéry mindenkor fényesen
831 3, III | felérnek egy uradalommal, s rendes fizetései, miket
832 3, III | dolguk lenni, mint Pesten s így jobban ráérnek a mendemondára,
833 3, III | kellett volna kapni, per tue s tu van valamennyi főhivatalnokkal,
834 3, III | barátságosan levelez vele, s azonkívül valamennyi fiatal
835 3, III | hogy tudálékos gazdálkodás s túlzott fényűzés által jutott
836 3, III | kereste volna kenyerét, s azt határozák a rokonok,
837 3, III | többi delnők táncot járnak, s ha egyszer valamelyik hölgy
838 3, III | legunalmasabb szakmánynál, s valakinek éppen vizavira
839 3, III | senkit sem látna maga körül, s táncosai kezeit szövő osztovátáknak
840 3, III | falvakból összegyűltek arra, s a szomszéd megye székvárosából
841 3, III | költségén zöld dolmányba s kék nadrágba öltöztetett;
842 3, III | prímásnak kócsagot is adott, s mentéjét ezüsttel hányatta
843 3, III | Gazsi a maga cigányait, s a gáton belül levők puskalövésekkel
844 3, III | is toldott feleletéhez, s suttogva mondá el bizalmasan
845 3, III | önmagáért senkit sem szeretnek.”~S ha olyankor Csejti Gazsi
846 3, III | sajnálom szegény Irént, s e hajlamot örökké tisztelni
847 3, III | árulja el hölgyei titkát, s hogy az ő talizmánja éppen
848 3, III | is ott van a társaságban, s Dobokyné unokahúgait mulattatva,
849 3, III | Gazsihoz, karját karjába öltve, s szívélyesen fülébe súg.~–
850 3, III | most két barátjával beszél, s mind a hárman úgy mutogatnak
851 3, III | nem voltak sehol láthatók, s a rákövetkező quadrille-ban
852 3, III | ezért komolyan megneheztelt, s feltette magában, hogy Fenyéryt
853 3, III | ismert hang tudakozódik, s egy pillanat múlva Fenyéryt
854 3, III | hogy a bírákat informáljam, s peres feleket békítsek?
855 3, III | meggyalázzák, én viselem azt”: s hogy ez a férfi kötelességének
856 3, III | elfogadni?” Én így tettem, s várom ítéletemet.~Ki ne
857 3, III | mely az aranyból port, s a porból ismét aranyat csinál,
858 3, III | csinál, az örömből búbánatot s bánatból ismét örömöt; s
859 3, III | s bánatból ismét örömöt; s nem drágább-e a szív öröme
860 3, III | szív öröme minden aranynál, s nem rosszabb a bánat, mint
861 3, III | reszkető kezecske után, s érzé annak meleg szorítását.~
862 3, III | éppen meg akarja keseríteni, s azért én Fenyéryt egy szóval
863 3, III | Irén előkeresé a legyezőt, s átadá azt Fenyérynek.~Az
864 3, III | Fenyéry a szüreti mulatságba, s a vidám csoportok között
865 3, III | füstös szobában művelni, s abbéli haragjukat megüzenni
866 3, III | titkolódzva vonultak félre, s amint őt meglátják, abbahagyják
867 3, III | abbahagyják a beszélgetést s más szobát keresnek. Ott
868 3, III | tesznek mindegyik fejére, s harmadik kézcsattantásnál
869 3, III | valahol halálos munkában állt, s ellenfelét meglőtte, vagy
870 3, III | megint szomorú lett volna, s elrontotta volna a többiek
871 3, III | megszeressen egy lányt, s holnap esküvőre vigye, ugyebár.
872 3, III | Irén nem csicsomázta magát, s nem futott el semmi neszre;
873 3, III | földi szövedék varázsára, s e szemekhez kellett-e még
874 3, III | megállapodott Dobokyné háza előtt, s az úri asszonyság egy egész
875 3, III | Fenyéry odalépett Irénhez, s megfogta a leányka remegő
876 3, III | őérte fognak kérőbe jönni, s még csak díszesebb öltözéket
877 3, III | ha maga volna a világon, s ha férfi volnék, el nem
878 3, III | karcsú derekát átkarolja, s el ne hagyja őt magától
879 3, III | gyalog, karonfogva hazamenni, s a papon és a két násznagyon
880 3, III | pedig felült hintajába, s egyenesen hajtatott a káptalan
881 3, IV | mosolyogva nyújtanak neki kezet, s elkísérik szobája ajtajáig,
882 3, IV | csendes ajtó is felnyílik, s az örömtől mosolygó vőlegény
883 3, IV | amidőn nem vagyok itthon, s kulcsomat nem bízhatom másra,
884 3, IV | egyszer megállt Fenyéry, s gyöngéden tekinte vissza;
885 3, IV | kis kezeit keble fölött, s el nem kezde imádkozni,
886 3, IV | balesettől, fájdalomtól s engedje, hogy sokáig boldog
887 3, IV | kilopták a lelket a testből, s elvitték magukkal ismeretlen
888 3, IV | hátulsó ajtaját felnyitá, s azon át a kertbe lépett.~
889 3, IV | felelt neki egy ismerős hang, s a férfi a hátulsó ülésben
890 3, IV | felhágott a kocsiülésbe, s a szekér tovarobogott.~Keresztül
891 3, IV | kifogták a lovakat a kocsikból, s megkötötték az ákászfákhoz,
892 3, IV | gyanút többekkel tudatná, s a hölgy nevét még inkább
893 3, IV | éjszaka ily ügyért elhagyta, s az egész esemény örök rejtély
894 3, IV | a hölgy felébred arra.~S mint aki rossz álmában kedvesét
895 3, IV | kedvesét látta elveszni, s ébredtében ott találja őt
896 3, IV | akkor lépnél ki szobámból, s amint hallgatóztam, úgy
897 3, IV | azzal felültél a szekérre, s elrohantatok a mezőkön keresztül.
898 3, IV | felhőket rohanni az égen, s ahogy te elmentél, elindultam
899 3, IV | kik beszélnek csendesen, s a csendes beszéd közben
900 3, IV | férfiak közül hátravonult, s kettő maradt a téren egymással
901 3, IV | egyszerre felszöktem helyemből, s midőn a harmadik taps hangzott,
902 3, IV | kezét, a lövés eldördült, s én felébredtem. Óh, milyen
903 3, IV | érzékeny hölgye minden szavát, s azután tréfásan monda neki:~–
904 3, IV | nyugtatva az ifjú férj, s a szép fejecskét odavonta
905 3, IV | Irént egy mellékszobába, s ott oly sopánkodó arccal,
906 3, IV | megesküdött, elment a háztól, s félóra járásnyira innen
907 3, IV | hogy szekérrel felfordult s kitörte a karját, de nekem
908 3, IV | vendégei között férjét, s oly édesen, oly szerelmesen
909 3, IV | kikacagták volna azt szépen, s legfeljebb azt mondták volna
910 3, IV | megfenyegette ujjával Fenyéryt, s jelentésteljesen súgá fülébe:~–
911 3, IV | az imádattal néze fel rá, s ha hitte azt, amit mondtak
912 3, V | terhet a másvilágra vinni, s azt a birtokot elébbeni
913 3, V | elhagyott, gyámoltalan gyermek, s éjszaka, ahányszor fölébredt,
914 3, V | álomlátásait, megnyugtatá, s úgy hagyta ismét magára.~
915 3, V | szövevényekkel jön őt megkötözni, s rettegett e gondolattól,
916 3, V | megszégyeníteni jön; de nem félt tőle, s hitte magában, hogy érzéketlen
917 3, V | kisasszonynak alázatos bókokat mond, s állítja, hogy szívéből örül,
918 3, V | előtte a maga alakjában, s kettévágta beszédét:~– Hagyjuk
919 3, V | egész órát töltöttem önnél, s hogy azon szobákban azután
920 3, V | nemességemmel, állásommal, s hálátlanabb volnék a felnevelt
921 3, V | volnék a felnevelt farkasnál s megérdemleném, hogy leüssenek
922 3, V | már kezdett tőle – félni, s nagy, méla szemeit erősen
923 3, V | a rájuk szegzett szemet, s bántatlanul hagyják az embert.~
924 3, V | ki e szemek merő nézését, s ha néha szemközt pillanta
925 3, V | véletlenül, beleakadt a beszédbe, s hirtelen félrekapta a szemeit,
926 3, V | hirtelen félrekapta a szemeit, s homloka izzadni látszott
927 3, V | akin a sérelem történt, s miután hat évig törvényes
928 3, V | nyomorából meggazdagulhasson, s aki ezt meghiúsítá, most
929 3, V | volna megragadni a gallérját s kilökni az ajtón.~A titokteljes,
930 3, V | azok angyalok vagy ördögök, s megretten mosolygó ellenségétől,
931 3, V | akit nagyon megbántottam, s mégis mosolyogni látom,
932 3, V | hasonszenvi gyógymóddal él, s emiatt nem élvezhet más
933 3, V | orvoson keresztülestek már, s végre lelnek valamit, aminek
934 3, V | induló életszervezetükön, s azután képzelnek betegségeket,
935 3, V | mikben nem szenvedtek, s látják a mindenható gyógyszer
936 3, V | egész gyógyszertárát hordá, s felnyitá előtte az apró
937 3, V | estek bele huszonötnél, s négyen kívül mind belehalt.
938 3, V | most veszi észre magát, s iparkodott hibáját helyrehozni.~–
939 3, V | azután vette a kalapját, s igen nyájasan üdvözölve
940 3, V | beteges képzelődésétől, s hogy ezt kiverje fejéből,
941 3, V | olvasmányát, a „Divina comoediát”, s elkezdett neki felolvasni
942 3, V | gróf tovább töprenkedett, s látszott egész arcáról,
943 3, V | beadta szokott gyógyszerét, s ígérte, hogy nem fog addig
944 3, V | hangzik végig a folyosón, s az előszobában levő szobaleányt
945 3, V | felébredt a jajveszékelésre, s ijedten kérdezé annak okát,
946 3, V | ijedten kérdezé annak okát, s kívánta, hogy bocsássák
947 3, V | gyógyszeres szekrényét, s valódi orvosi lelkiismeretességgel
948 3, V | üvegcsét választa ki a gróf, s irónnal mind a hármat számokkal
949 3, V | betegnek, és befedni jól, s testét flanellel dörzsölni,
950 3, V | A pohár be legyen fedve, s a szobát semmi szagos szerrel
951 3, V | Az ispán kezet csókolt, s nagy rohanással futott el
952 3, V | eléje ment a folyosóig, s azt súgta neki, hogy odabenn
953 3, V | csalhatlanok.~A gróf betakarózott, s azon kezdett panaszkodni,
954 3, V | reggel olyan messze van, s az ember olyan mulandó!~
955 3, V | Cynthia elővevé az üvegcsét, s három cseppet töltve egy
956 3, V | lihegé halálos szorongással, s kétségbeesett vággyal ragadá
957 3, V | a gróf kínlódó tetemére, s a kezébe akadt ruhával elkezdé
958 3, V | hirtelen felszakítá azt is; s amint a kínlódó beteg ajkai
959 3, VI | arra nézni, kit ő sirat, s kényszerítik, hogy okosan,
960 3, VI | eddig ráfüggesztve tartott, s jönnek-mennek hivatalos
961 3, VI | Fenyéry jóváhagyólag inte, s maga vezette oda nejét Cynthiához.~
962 3, VI | Irén őt gyöngének tartja, s ezt nem akarta bevallani.
963 3, VI | emeljék fel a koporsófedelet s szegezzék rá a ravatalra.~
964 3, VI | arccal jártak-keltek ottan, s kik közül Cynthia egyet
965 3, VI | hátradugva mindkét kezét, s igen száraz hangon monda:~–
966 3, VI | hanem Irén megelőzte szavát, s hevesen kérte Cynthiát:~–
967 3, VI | míg férje is odalépett, s az is készteté, hogy hagyja
968 3, VI | most még közelebb lépett, s azon bölcs észrevételt bocsátá
969 3, VI | Cynthia meghallá e kérdést s megdöbbenve monda:~– Énértem
970 3, VI | lépett ez a ravatal elé, s hosszú száraz ujjával a
971 3, VI | maga elé kapott a levegőbe, s azzal lezuhant a padlóra,
972 3, VI | illető utasítással együtt, s Krénfy maga keveré össze
973 3, VI | ispán ismét visszatért, s akkor az ő és Lenczné jelenlétében
974 3, VI | kényes titkát elárulta, s azért is próbát tett egy
975 3, VI | mérget akart készakarva inni, s ugyanakkor megütötte a guta
976 3, VI | voltak: morfium, sisakvirág s borostyánmeggy, ugyanezen
977 3, VI | a chamomilla, veratrum s sulphur üvegcsékben. Maguk
978 3, VI | lerajzolá, könnyeztek rajta, s a szív megrontá náluk az
979 3, VI | majd egyszer megszökik, s helyette Fenyéryt fogják
980 3, VI | meghagynák a nyomorultnak, s az alispán egész szigorúsággal
981 3, VI | rendesen a tűzbe hányta, s nem szólt felőlük senkinek,
982 3, VI | szemközt ült Cynthiával s némán, hosszasan elnézett
983 3, VI | elérté, hogy mit néz azokban, s azután megragadá védnője
984 3, VI | megragadá védnője kis kezét, s szívéhez szorítva, monda
985 3, VI | Maradás nélkül járt fel s alá a szobában.~Végre odahajolt
986 3, VI | Azután megint elkezdett fel s alá járni izgatottan, feszült
987 3, VI | papírt és tollat vett fel, s oda helyezé azokat Cynthia
988 3, VI | összehajtá levélformába s keblébe dugta.~– Kinek szól
989 3, VI | cseléd lépett be az ajtón s jelenté, hogy egy úr akar
990 3, VI | beerőszakolta magát a szobába, s békével üdvözlé a hölgyeket,
991 3, VI | tőle.~Fenyéry eléje állt, s szigorú hangon monda neki:~–
992 3, VI | egy órával a véleményemet, s úgy hiszem, elég érthetően.~–
993 3, VI | volt – szólt Illés gróf, s egy széket húzott maga alá
994 3, VI | le nem ütöttem a földre, s ha csak ezt akarja ismételni
995 3, VI | karddal még szabad vagyok, s ha szembe áll ön velem,
996 3, VI | ijedten rohant oda Fenyéryhez, s kezét megfogva, némán látszott
997 3, VI | elsötétült arccal néze rá s nem szólt.~– Nos, uram,
998 3, VI | már a per javában foly, s ingerálom magamat – ugye
999 3, VI | megijedtem a replikától, s bizodalmasan odamentem az
1000 3, VI | oly erősen testvéremet, s úgy hiszem, ajánlottam neki
1-500 | 501-1000 | 1001-1340 |