1-500 | 501-1000 | 1001-1340
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1001 3, VI | pedig leült neje mellé, s hátat fordított a beszélőnek;
1002 3, VI | Egyszerre fölkelt székéről s elfogult hangon monda:~–
1003 3, VI | ablakvasat ki fogják fűrészelni, s Cynthia negyvennyolc óra
1004 3, VI | rohant e szóra Fenyéryhez, s mielőtt ez akadályozhatta
1005 3, VI | voltam igen kicsiny gyermek s beszéltem igen nagy urakkal;
1006 3, VII | körül lecsoroghasson róla, s ez takarva tartá arca felső
1007 3, VII | szabású orr látszott ki alóla, s egy pillanatra a sötét,
1008 3, VII | fejét hintója vánkosaiba, s önkéntelen kapott a mellette
1009 3, VII | hogy ég valami a hintóban, s ki akart ugrani belőle.~–
1010 3, VII | megerősíté a pipát szárában, s vállat vonított.~– Valami
1011 3, VII | újra lesietett az udvarba, s előkiáltva a kocsist, ki
1012 3, VII | csőbe – sürgeté őt Krénfy, s maga megvizsgálta, ha rajta
1013 3, VII | szekérre az ispánnal együtt, s parancsolá a kocsisnak,
1014 3, VII | megmondani. – Tarnócra, s onnan meg tovább, még az
1015 3, VII | kocsis fejébe nyomta süvegét, s elkezdett hajtani kifelé
1016 3, VII | kihányta a benneülőket, s a sár elöl-hátul fecskendett
1017 3, VII | közül a kétcsövű puskát, s hüvelykét folyvást sárkányán
1018 3, VII | le ne húzzák az udvaron, s a két puskát is magával
1019 3, VII | maga benyitott a sajtóshoz, s előidézve azt savók és túrók
1020 3, VII | megijedt e vallató kérdésektől, s azt felelte rá, hogy ő nem
1021 3, VII | mérgesen a lovak közé vágott, s vitte őket hegyen-völgyön
1022 3, VII | tántorgott fel a lépcsőkön, s lázasan botlott be Lenczné
1023 3, VII | lépett oda hozzá a férfi, s a félelem hangján suttogá
1024 3, VIII | tartalmát ő cserélte el, s úgy küldte vissza a megboldogult
1025 3, VIII | szokatlanul alázatos volt iránta, s minden kívánatát ráhagyta,
1026 3, VIII | hogy a gróf mily képzelődő, s számtalan esetet ismerhetett,
1027 3, VIII | gyógyszereit okvetlenül beveszi, s minthogy azok még erősebb
1028 3, VIII | járványnak számították volna be, s senki sem tudakozódott volna
1029 3, VIII | remény tetőpontjáig hevülni, s akkor egyszerre eltűnt előle.
1030 3, VIII | hallgatá az ügyvéd szavait, s arcának viaszába új inkarnát
1031 3, VIII | hagyták magukat csalni, s másodszor kezdtek virágozni,
1032 3, VIII | férfiléptek hangzanak végig, s a nyitott verandában, a
1033 3, VIII | halálsebét hazavivő vad, s a két hölgy kezeit összefonva
1034 3, VIII | merve hangot adni Cynthia, s félve húzódik el tőle, mintha
1035 3, VIII | Az ifjú most felnéz reá, s szemeinek bátor tekintetével
1036 3, VIII | valaki, az volna ám a művész, s ha azt le tudná írni valaki,
1037 3, VIII | átérté ez önvádló feleletet, s biztatólag monda testvérének:~–
1038 3, VIII | elvonva testvére kezéből, s az onnan nyíló ajtók közül
1039 3, VIII | fölébred, felszökött ültéből, s Róbert elé rohanva, átkarolta
1040 3, VIII | Cynthia karját nyakáról, s szomorú nyugalommal monda
1041 3, VIII | Azzal odalépett az ajtóhoz, s bekocogtatott rajta.~Két
1042 3, VIII | becsukódott a két férfi mögött, s az egész talányos jelenet
1043 3, VIII | udvariasan lépett a hölgyek elé, s valami kevés hajlamot mutatott
1044 3, VIII | régebben találkoztunk már, s elvégeztük a miránk tartozó
1045 3, VIII | náluk.~Illés elérté ezt, s gyöngéden intve kalapjával,
1046 3, VIII | Azzal felült a kocsiba, s még onnan is üdvözlé a nőket,
1047 3, IX | és egy csomó főzőkanalat, s csinál túrót, ha tejet kap
1048 3, IX | túrót, ha tejet kap hozzá, s ha megnő magától a zab,
1049 3, IX | magától a zab, learatja, s megeszi szalmástól.~Ennek
1050 3, IX | tervei hamar készen voltak, s azokat ügyesen tudta keresztülvinni.~
1051 3, IX | tej és méz folyik a mezőn, s zsemlyék és sült túzokok
1052 3, IX | előleges áldozatokat győzi, s maga és emberei szorgalmasak,
1053 3, IX | pár százezer tallérral, s a kisebbiknek is szánt annyit,
1054 3, IX | elő magát, amibe fogjon.~S mi lett volna okosabb tárgy,
1055 3, IX | is azt, amire alkuszik, s személyesen lejött Kallósfalvát
1056 3, IX | Németalföldön láthatók, s Borneóban meg Malabárban
1057 3, IX | prérikben leggonoszabb feladat, s a föld minősége (televényes
1058 3, IX | visszament az országába, s pár hónap múlva egész díszes
1059 3, IX | öreg kvakker hátramaradt, s kurta szárú gyűszűnyi pipáját
1060 3, IX | kordialiter az alispán kezét, s valami gonosz lapos nyelven
1061 3, IX | visszaszorítá az öreg belga kezét, s azt mondá neki:~– Te is
1062 3, IX | pipaszárat, öreg bürgözdi, s a keserű végét szívod. Adieu.~…
1063 3, IX | réteket megöntözni vele, s rekesztékeiben pisztrángokat
1064 3, IX | gazt kiirtottak belőle, s bevetették első ősszel azokkal
1065 3, IX | elrendezést, a haladást, s addig dicséré és magasztalá
1066 3, IX | lekötve a szerződő feleknél, s még legrosszabb vásár esetében
1067 3, IX | szerződésnek megfelelni, s nem tudja azt kellőleg biztosítani.~
1068 3, IX | munkák láttán fejcsóválva, s mondogatták maguk között:
1069 3, IX | föld, csak rossz gazda!”, s ez gazdászati elvnek igen
1070 3, IX | szokta mondani vevőjének, s tudtul adja neki előre,
1071 3, IX | lakó gazdák jól kiismertek, s ott hagyták pusztának. Ezek
1072 3, IX | tudni hol veszi magát benne, s ha ilyenkor juhot, barmot
1073 3, IX | völgyön keresztülvezetni, s vármegyeköltségen tizenkét
1074 3, IX | legsárosabb rész felett. S nem múlt el fél század,
1075 3, IX | rendbe akarta azt hozni, s maga látott a műveléséhez;
1076 3, IX | volt, nagy gyakorlattal s mérhetlen ismeretbőséggel
1077 3, IX | volt kinyitva északnak, s másfelé elzárva, hogy itt
1078 3, IX | Lengyelország felől jött, s melyre nézve az volt a vének
1079 3, IX | ez a kettő is megromlott, s ilyenkor azután éhség volt
1080 3, IX | megunták elégszer a türelmet, s bőrüket küldték haza gazdáiknak.~
1081 3, IX | vidéken már olvad a hó, s akkor egyszerre megtelik
1082 3, IX | útjukat álló sziklavölgyben, s olyankor a háztetőkig emelkedik
1083 3, IX | kinn találta őket mezőiken, s a késő est vetette őket
1084 3, IX | kisgyermekek is leltek munkát, s oly vígan, oly jó kedvvel
1085 3, IX | vaskéményeket kitekerte helyeikből, s a gyöngébb lábakon álló
1086 3, IX | adták meg magukat alatta, s kifordultak gyökereikből,
1087 3, IX | elrepültek a falu túlsó végére, s tíz kútgém közül sok volt,
1088 3, IX | kitartotta az egész napot, s éjszakára még dühösebb lett.
1089 3, IX | kitartott újra a szélvész, s nem fáradt el, nem fordította
1090 3, IX | levelei száraikhoz lohadtak, s leforrázva terültek el a
1091 3, IX | ezzel a gonosz látogatóval, s egyedül bírtak dacolni vele.~
1092 3, IX | repcéjét adta el neki drágán s vette meg tőle olcsón, hogy
1093 3, IX | gyökerek nőttek is eleget, s bár nem egészen biztattak
1094 3, IX | kilovagolt egyszer a határba s látta, hogy a tótok már
1095 3, IX | értett már akkor a nyelvükön, s megszólítá őket, hogy miért
1096 3, IX | korán fütyül az erdőben, s a hörcsög betakarta lyukát,
1097 3, IX | kapja valódi édességét, s a buzér színe most sötétül
1098 3, IX | hatszáz zsák burgonyát, s megtartotta a telepítvényes
1099 3, IX | sírva futott az alispánhoz, s könyörgött neki, hogy védelmezze
1100 3, IX | a megrettent fiú fejét, s azt mondta neki:~– Örülj,
1101 3, IX | hálát adott a jó tanácsért, s még aznap visszaindult Hollandiába,
1102 3, IX | az egész völgyet elönté, s elmentében három-, négyfelé
1103 3, IX | maguknak ezt a völgyzacskót, s különösen az idegenekre
1104 3, IX | megnyerhették volna ingyen, s bizonyosan hosszabb napjaik
1105 3, IX | kívül-belül betapasztva sárral, s a kenyér éppolyan ritkaság
1106 3, IX | felfogni az ínség nagyságát, s méregpénzért, átok-uzsoráért
1107 3, IX | ismerőssel találkoznék, s azt kérdezné tőle, hol jársz
1108 3, IX | most, rosszkedvű idegenek, s az idegen kutyái alusznak
1109 3, IX | pipáját kiköpni a szájából, s nagy bölcsen visszafelelt
1110 3, IX | én visszaviszem a pénzt, s ha azután majd mikor kellene,
1111 3, IX | is megtéphetem a hajadat, s azt mondta a lánynak, hogy
1112 3, IX | egy levelet kendőjéből, s átnyújtá azt Krénfy úrnak.~–
1113 3, IX | azért adták, hogy hozzam el, s adjam magának a nagyságos
1114 3, IX | hogy Krénfy úr hogy jár fel s alá a szobában, az ajtótól
1115 3, IX | mindjárt utánad fog menni, s elviszi az üzenetet; ne
1116 3, IX | újrakezdi, keze reszket, s tollvonásai néha olyat rándulnak,
1117 3, IX | másodszor pecsételi azt le s ráírja a címet. A keze úgy
1118 3, IX | összegyűri a levéltöredékeket, s a lámpánál meggyújtja azokat.
1119 3, IX | írás?~– Boros! – kiált, s a hang szinte torkán akad –
1120 3, IX | odakinn kiabál az udvaron, s nem hallja, hogy hívják.~
1121 3, IX | ólálkodik a kapu előtt, s hirtelen elészólítva négy
1122 3, IX | megkerítteté az embert, s hirtelen rárohanva elfogatá.~
1123 3, IX | csavargó tarisznyájába, s mondák neki, hogy menjen
1124 3, IX | is – monda neki az ispán, s nem állhatta meg, hogy kínálás
1125 3, IX | kapta ki szájából a pipát, s rettentő megtorlást készült
1126 3, IX | rekedtté kiabálta magát utána, s személyesen kényszerült
1127 3, IX | meg szokott juhászulni, s egy perc alatt visszanyerte
1128 3, IX | felszedett kiterjedt hitelére, s most abba akarja hagyni
1129 3, IX | fogja ön ezt a levelet, s vigye el – oda, ahova címezve
1130 3, IX | gyalogúton közelebb érheti, s nem kell a lovakkal állomást
1131 3, IX | majd előhívja a grófnőt, s tudatja afelől, hogy ön
1132 3, IX | semmi ellenvetést sem tett, s a levelet beletette a süvegjébe.
1133 3, IX | elő üveges szekrényéből, s kérdezé Boros uramtól, hogy
1134 3, IX | azután jutott eszébe valami, s csak megtörülte tőle a száját.~–
1135 3, IX | a puskát hátára vetette, s nekiindult az alkonyati
1136 3, X | megvilágosult egy-egy ablak, s a szél olyan hidegen fútt
1137 3, X | azon levelet küldte el, s hogy a hozandó választól
1138 3, X | erősebben kezdett fújni, s a hegyeken túl nagy tornyos
1139 3, X | ezzel biztatgatá magát, s nézte a tüzes felhőszegélyeket,
1140 3, X | futnak, kerülnek előle, s úgy igyekszik őket a zivatar
1141 3, X | átmegy, gondolá magában, s behúzta magát a romhajlékba
1142 3, X | az elhagyott tűzhelyre, s így egy kis roskatag sátort
1143 3, X | annak, akit a zivatar üldöz s nincs jobb hely, ahová meneküljön
1144 3, X | behúzta magát e náderesz alá, s onnan hallgatá szívdobogva,
1145 3, X | rést nem tud rajtuk törni; s félve takarta el szemeit,
1146 3, X | nyugodtabban vert a szíve, s nemsokára könnyebbülten
1147 3, X | csattanással rázva meg a léget, s ebben az ijedelmes fényben
1148 3, X | Először lehunyta szemeit, s iparkodott magával elhitetni,
1149 3, X | nyitá fel újra szempilláit s lesve kémlelődék maga elé.
1150 3, X | hogy kijöjjön rejtekéből s hozzá szóljon, amidőn az
1151 3, X | az egyszerre megmozdult, s mint aki valami hangra figyel,
1152 3, X | szívvel látta közeledni, s készült eléje szaladni,
1153 3, X | valaki kettős terhet emel, s egyik lábával a másik nyomába
1154 3, X | segítségükre jön a szemeknek, s kiegészíti a félig látottakat,
1155 3, X | kipótolja a sötétség időközeit, s kifesti a fekete körrajzokat –
1156 3, X | Egyszer kicsúszott a halott, s fejével nagyot koppanva
1157 3, X | hogy azokat széthárítsa, s azon pillanatban egy remegő
1158 3, X | visszafojtott rikoltással a gyilkos, s egy szökéssel visszaugrott
1159 3, X | Csendesen előbújt a kévék közül, s nyájas, félelem nélküli
1160 3, X | hallhatott ez a gyermek ilyesmit, s hogy jutottak ezek most
1161 3, X | nagyon a mennydörgésektől, s elbújtam ide a nád közé,
1162 3, X | Marina! – szólt az ember, s izmos vaskezével megragadta
1163 3, X | fejét a falnak támasztá, s elkezdé halkan rebegni:~„
1164 3, X | még az éjszaka ott légy, s a levelet add át neki. Érted-e?
1165 3, X | leányka lassanként belejött, s aztán mindig biztosabban
1166 3, X | maradt, hogy menni kell, s a kocsisnak utasítása volt
1167 3, X | kebléből kivegye a levelet, s azon véresen átnyújtsa azt
1168 3, XI | Krénfy folyvást járt fel s alá nagy léptekkel szobájában,
1169 3, XI | feltalálásán őrült meg, s most azt hiszi, hogy saját
1170 3, XI | fogja facsarni a levelet, s kilövi azt a levegőbe; az
1171 3, XI | grófnő elragadná azt kezéből, s segítségért kiáltana; ha
1172 3, XI | ez, torkán akadó hanggal, s zsibbadtan áll meg szobája
1173 3, XI | sóhajt könnyebbülten Krénfy, s siet, hogy kinyissa előtte
1174 3, XI | úr, csendesen mosolyogva, s két könyökével az üveges
1175 3, XI | levelet kihúzta zsebéből, s letette az asztalra.~– Tizenöt
1176 3, XI | arccal lépett az asztalhoz, s meggyújtá szivarát.~– Tessék
1177 3, XI | ragadta fel az idézőlevelet, s merev szemekkel olvasá át
1178 3, XI | azt száz meg száz darabra, s elszórta a padlaton. Azzal
1179 3, XI | aki lovait jártatta alá s fel a brenóci út után. Lekiáltott
1180 3, XI | Lenczné jött ki a szobából, s parancsolá a kocsisnak,
1181 3, XI | szemüvege, magas inggallérai s körültekert angolos gentleman
1182 3, XI | voltak fáradva végképp, s csak mászva haladtak hegynek
1183 3, XI | elkezdve átkozott körméig, s nem hagyott rajta egy fillérre
1184 3, XI | már pitymallani kezdett, s az első szürkület ködében
1185 3, XI | hogy kiugorjék a szekérből, s elfusson, amerre legsűrűbb
1186 3, XI | üdvözlé az idegen utazót, s csak egy percre kérte, hogy
1187 3, XI | jobban szemébe húzta süvegét, s úgy tett, mintha semmi kérdés
1188 3, XI | odalépett az utas szekeréhez, s jó szokás szerint a lőcsnek
1189 3, XI | nagyságos úr ispánjával, s azt egy doronggal agyonütötte.~
1190 3, XI | felszökött e szóra üléséből, s úgy tett, mint aki hirtelen
1191 3, XI | kérdezé a kocsis odafordulva, s azután összecsavargatá ostorát,
1192 3, XI | nyakát, vállát vonogatta, s nagy kényszeredetten felelt:~–
1193 3, XI | széna-szalma közül tarisznyáját s lóvakaró eszközeit, s mindazt
1194 3, XI | tarisznyáját s lóvakaró eszközeit, s mindazt felkötözte a ló
1195 3, XI | szótlanul vette elő tárcáját, s köpenye alatt kikeresett
1196 3, XI | hanem átadta a bírónak, s azt mondta, hogy ő még soha
1197 3, XI | mind a háromra az ostorral, s tovanyargalt.~Az előfogat
1198 3, XI | szórt mindegyik postának, s fel-felállt szekerében nyugtalanul
1199 3, XI | istrángjai bontogatásához s az előfogat felszereléséhez.~
1200 3, XI | dörmögé utána az utazó, s midőn a szekér kirobogott
1201 3, XI | szekér kirobogott a faluból, s felkanyargott az út a hegyek
1202 3, XI | mindig halaványabb kéken, s vidám vetésszalagokkal csíkozott
1203 3, XII | nehéz tintatartók képezik, s az elnök előtt álló ódon
1204 3, XII | rögtöni elfogatásom ellen, s egyúttal tudatom a tekintetes
1205 3, XII | Brüsszelben hagyott el, s ki még azután három évig
1206 3, XII | másodszor is megházasodott, s évenként nevezetes összegeket
1207 3, XII | mégis összeszedte magát, s alig hallható hangon rebegé:~–
1208 3, XII | bocsátott ki nagy összegekre, s azokat testvérével kifizetteté.
1209 3, XII | elfogatását. Mindez mellékes ügy, s csak a homályt neveli a
1210 3, XII | ki a gondolatokban olvas, s kitalálja a négyszemközt
1211 3, XII | szegezte az alispán arcára, s kezével a széket markolta
1212 3, XII | mutatja azt a világ előtt, s hívének védelmére kel, ha
1213 3, XII | megtudta ez ifjú hollétét, s tudatá azt a gróffal. Kegyed
1214 3, XII | hogy támadnak egymásból, s hogy térnek egymásba vissza;
1215 3, XII | vagyok, ki a tényekből ítél, s most elmondom kegyednek
1216 3, XII | négyszemközt lehete csak elolvasni, s azután ismét vissza kellett
1217 3, XII | összekocódott, leütötte a sötétben, s a hulla megtalálásakor a
1218 3, XII | hűséges és önfeláldozó, s ezt nem érdemelte attól.~– „…
1219 3, XII | ez éjjel Fenyéry házát, s ispánom segélyével utazzék
1220 3, XII | élt, midőn őt elvettem, s amannak holta után a házasságot
1221 3, XII | múlva a tengeren lehetünk, s az új világ révéig meg sem
1222 3, XII | más személyre hárítják át, s így Fenyéryt felmentem a
1223 3, XII | adósságait rám tukmálta, s elhitette velem, hogy várni
1224 3, XII | szánalommal ment oda hozzá, s karjánál fogva fölemelte
1225 3, XII | múlva visszajött az ispán, s kocogtatott az ajtón. Krénfy
1226 3, XII | vegyem el tőle, amit hozott, s mondjam neki, hogy várjon
1227 3, XII | bennök volt fehér nedvet, s azután félretolva a kandalló
1228 3, XII | ismét teletöltötte azokat, s kezembe adta, hogy vigyem
1229 3, XII | ellen vallomást tegyen, s kegyed hű neje volt neki.~–
1230 3, XII | szárnyajtait feltárták, s ott állt Krénfy; kezei,
1231 3, XII | kapott mind a két kezével, s azon percben szótlanul,
1232 3, XII | tompa zuhanás szakítá félbe, s azután egy fiatal patvarista
1233 3, XII | megcsípték az ügyvédek, s kérdezék tőle, hogy ki ájult
1234 3, XII | Az őrök ajtókat nyitnak, s aki a törvényszék terméből
1235 3, XII | megpillantva, kezét nyújtja elé, s őszinte elégült érzéssel
1236 3, XII | a felhőket homloka elől, s azután büszkén tekintett
1237 3, XII | szempilláit halványfehér orcájára, s szép ajkai ismét elkezdtek
1238 3, XII | kérdezé egy gyermek örömével, s azután könnyeden Fenyéry
1239 3, XII | üdvözlé a körüle állókat, s derülten, vidáman haladt
1240 3, XIII | tánc-reuniók, bodzalekvár-szoarék, s minden más néven nevezhető
1241 3, XIII | amellyel odábbállhatna, s kinevetné a törvény bosszúját.
1242 3, XIII | lovat vett kétezer forinton, s azok most Dobokyné hintaja
1243 3, XIII | Adomáit gyérebben hallatja, s inkább komoly, mint jókedvű,
1244 3, XIII | gyöngédebb tárgyalásokra, s legfeljebb egy vidám anekdotával
1245 3, XIII | szólt Dobokyné duzmadtan, s neheztelve könyökölt a pamlag
1246 3, XIII | elmulasztotta őt megengesztelni, s miután öt percig hiába várta,
1247 3, XIII | lenni a nő gyöngesége iránt, s elfogadta őt azon hibákkal,
1248 3, XIII | angyalnak nevezi kedvesét, s a mesevilág erényeibe öltözteti
1249 3, XIII | erényeibe öltözteti alakját, s ígér magának mennyországot,
1250 3, XIII | ígér magának mennyországot, s mikor benne van, kárhozatot
1251 3, XIII | jószívű és őt igazán szereti, s ez egyért sokat megbocsátunk;
1252 3, XIII | kacérsággal simult oda hozzá, s most jutott eszébe kérdezni:~–
1253 3, XIII | csókolá meg a nő kezét, s tréfásan monda:~– Ma a maga
1254 3, XIII | menyasszonyát a kerevetre, s komolyan iparkodott vele
1255 3, XIII | házasság csupán szívek dolga, s a vagyon kérdése mellékes
1256 3, XIII | Én bármikor meghalhatok, s nem akarok kegyednek pert
1257 3, XIII | csak te kellesz egyedül; s ha azt mondanád: nincs egyebem,
1258 3, XIII | legkedvesebb ajándék, aminek adása s vevése úgy fog illeni azon
1259 3, XIII | fehéreikkel fordultak felfelé, s keble oly sebesen hullámzott,
1260 3, XIII | vőlegénye segítő karját, s festői alakzatban rogyott
1261 3, XIV | belebódul bíró és közvádló, s talán akkor dől el a per
1262 3, XIV | Krénfy ítéletét felfüggessze, s igen valószínű, hogy ez
1263 3, XIV | lehetne, őt nőül venné, s többé a nő bizonyítványa
1264 3, XIV | kardjaikkal.~Fenyéry eléje megy, s megállítja őt a terem közepén:~–
1265 3, XIV | Az ő szavára felrezzen, s amint legelső pillanata
1266 3, XIV | feszületre esik, odarohan ahhoz, s térdre borulva előtte, csókjaival
1267 3, XIV | iparkodik összegyűjteni eszméit, s azt állítja, hogy készen
1268 3, XIV | nagy telehold szemeket, s végigbámult vele minden
1269 3, XIV | minden színe eltávozott, s kinek kezein a reszketéstől
1270 3, XIV | hirtelen odalépett hozzá, s rámutatott márvány ujjával.~–
1271 3, XIV | ordításával szökött fel székéről, s odarohant az alispán lábához.~–
1272 3, XIV | őt a sápadt nővel szembe, s kegyetlen, irgalmat nem
1273 3, XIV | hogy feltöré a levelet, s átfutotta azt.~Náci bácsi
1274 3, XIV | vont le bal keze ujjáról, s odanyújtá azt a küldöttnek.~–
1275 3, XIV | bácsi hüledezve távozott el, s kopasz fejét körös-körül
1276 3, XIV | pesti ügyvéde az előterembe, s rögtöni bebocsáttatást követelt.
1277 3, XIV | civakodni kezde az őrökkel, s dörömbözött a bezárt ajtón.~
1278 3, XIV | Azzal kettétörte a pálcát, s maga elé veté az asztalra.~
1279 3, XIV | felegyenesedék székéből, s dörgő férfihangon monda,
1280 3, XIV | ítéltünk a bűnös felett, s nyugodtan várjuk, hogy megítéltessünk.~
1281 3, XV | szokott rendesen beszélni, s tartózkodik azt észrevétetni
1282 3, XV | legájtatosabb szónoklat közepett, s azt a tisztes agg embert
1283 3, XV | akkor, midőn más nevet, s örömtől, nyájasságtól meg
1284 3, XV | Rejtegetett titkának felfedezése s István gróf kegyetlen fellépte
1285 3, XV | megrendíték egész kedélyét, s ha ama rákövetkezett irtózatos
1286 3, XV | szokatlan, testvéri részvéte, s hogy azokból ép ésszel tudott
1287 3, XV | sohasem említék meg előtte, s emiatt Fenyéry még ősszel
1288 3, XV | kétségbeejté vele a szelíd Irént, s vitatkozott felőle Fenyéryvel,
1289 3, XV | rágalmaiból kiszabadult, s vigasztalásul hitte elmondani,
1290 3, XV | példás szigorúságukért, s az ítéletet megerősíté,
1291 3, XV | Dobokyné is felfáradott Bécsbe, s ott eljárta az eljárandókat,
1292 3, XV | dicsőséget szerzett magának, s odafenn is magasztalják,
1293 3, XV | Dobokyné megbánta a dolgot s nagylelkű akart lenni. Elküldte
1294 3, XV | kész feledni a történteket, s nagylelkű megbocsátani azon
1295 3, XV | kérelmét meg tudta tagadni, s majd ő imádkozik az éghez,
1296 3, XV | megköszönte a szívességet, s a levél hátuljára azt írta „
1297 3, XV | Kérelmét tudatták Lippayval, s az elég udvarias volt az
1298 3, XV | valaki élceket mond nekik, s szofizmáiknak még furcsább
1299 3, XVI | fognak, összeölelkeznek, s az atyafiság poharát pezsgők
1300 3, XVI | diadalmas hangon kezdte beszélni s társait gúnyolta nagyhívőségükért.~
1301 3, XVI | nyugtalanul sétált alá s fel a pálya mentében.~Végre
1302 3, XVI | sziszegés, mi jöttét megelőzi, s néhány perc múlva ott állt
1303 3, XVI | érccsoda a pályafő előtt, s a rövid időköz alatt hirtelen
1304 3, XVI | hinne a sötét éjszakának, s még várná, hogy valaki elő
1305 3, XVI | hordász lépett a szobába, s Brenóczy Illés gróf után
1306 3, XVI | az egyiken Róbert írását, s dühösen szakítá azt fel.~
1307 3, XVI | meghatottan fordult társaihoz, s reszketeg hangon mondá nekik:~–
1308 3, XVI | hátra a kitűzött időből, s én minden teendőmmel szerencsésen
1309 3, XVI | hogy engemet megöljön, s nincs szándékom magamat
1310 3, XVI | elrejté két kezébe orcáját, s ott valamennyi ismerős és
1311 3, XVII | fognak, összeölelkeznek, s az atyafiság poharát pezsgők
1312 3, XVII | diadalmas hangon kezdte beszélni s társait gúnyolta nagyhívőségükért.~
1313 3, XVII | nyugtalanul sétált alá s fel a pálya mentében.~Végre
1314 3, XVII | sziszegés, mi jöttét megelőzi, s néhány perc múlva ott állt
1315 3, XVII | érccsoda a pályafő előtt, s a rövid időköz alatt hirtelen
1316 3, XVII | hinne a sötét éjszakának, s még várná, hogy valaki elő
1317 3, XVII | hordász lépett a szobába, s Brenóczy Illés gróf után
1318 3, XVII | az egyiken Róbert írását, s dühösen szakítá azt fel.~
1319 3, XVII | meghatottan fordult társaihoz, s reszketeg hangon mondá nekik:~–
1320 3, XVII | hátra a kitűzött időből, s én minden teendőmmel szerencsésen
1321 3, XVII | hogy engemet megöljön, s nincs szándékom magamat
1322 3, XVII | elrejté két kezébe orcáját, s ott valamennyi ismerős és
1323 3, XVIII| tollát, eltöri játékszereit, s nem kérdi olvasóitól, sajnálják-e
1324 3, XVIII| apa szép, nemes vonásait s az anya okos, finom tekintetét.
1325 3, XVIII| az úri vendégek hintói, s a jókedvű pór szekerei,
1326 3, XVIII| hullani kezd már a vakolat, s tarkán mutatja a különböző
1327 3, XVIII| a vihar, úgy maradt az, s a lecsavart viharforgókat
1328 3, XVIII| földet, melyből vétettek, s fejeiket, vállaikat behúzta
1329 3, XVIII| tátongnak a kastéllyal szemben, s egy régibb akol éppen düledezőben
1330 3, XVIII| akol éppen düledezőben áll, s csak magasabb jóváhagyásra
1331 3, XVIII| szoktak egymásnak megmondani, s amitől úgy elsápad, aki
1332 3, XVIII| midőn eljőnek az őszi napok, s a késői verőfény, mely a
1333 3, XVIII| szemei vadul maguk elé, s nem látszik ismerni senkit.~
1334 3, XVIII| Cynthiát gyakran megnevettetik, s Leonora százféle asszonyos
1335 3, XVIII| kiolvassa az alispán tenyeréből, s oda kellett neki tartania
1336 3, XVIII| tréfás jelenet mellett, s gonosz észrevételeket tett
1337 3, XVIII| makacsság és önfejűség vonala, s nagyon ki van fejlődve;
1338 3, XVIII| hallott magára elősoroltatni. S amint Leonora elvégezte
1339 3, XVIII| komolysággal ismételte szavait, s Fenyéryt hítta tanúbizonyságul
1340 3, XVIII| az ember, hogy megvénült, s egyet fordult az egész világ.
1-500 | 501-1000 | 1001-1340 |