1-500 | 501-1000 | 1001-1177
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | bennünket gyermekeknek többé; és íme eljött az öregség, őszülő
2 1 | ismerős táblabírái, ifjabb és vénebb szónokok, tisztviselők,
3 1 | hallgatni gyönyörűség volt és tanulság, s kik ott naponként
4 1 | mögé hányja az ételt, fizet és megy. Még tavaly akadtam
5 1 | az eleven petrefaktumai és fosszíliái egy özönvíz előtti
6 1 | utain?~A jó öreg táblabírák.~És végre kik voltak azok, kiknek
7 1 | tudósa, könyvcsinálója és könyvmegvevője.~Most mindezekre
8 1 | sokkal hatalomtalanabbak és sokkal indolensebbek, mint
9 2, I | I. A HALÁL ÉS A NEMTŐ~Ne várjatok valami
10 2, I | érzéketlenek természet és emberek bajai iránt.~Egyik
11 2, I | akasztottak, száraz lett azóta és levéltelen. Másutt látszik
12 2, I | drótos tótot kilenc garasáért és egy málépogácsáért. Minden
13 2, I | utána jövők újra felveszik és újra elhajítják. Napjában
14 2, I | megfordul; mennyi remény és mennyi csalódás néhány romlott
15 2, I | messze föld meglátszik onnan; és olyan üres e látvány! A
16 2, I | egyre dünnyögte magában: „És a fák is milyen veresek,
17 2, I | a fák is milyen veresek, és a kövek mind, mind. Sohasem
18 2, I | mindenütt letérdel pihenni, és azután az imádság nem jut
19 2, I | gyermek elmondá az üdvözletet és a miatyánkot.~Pedig ott
20 2, I | jellemzetessé teszi az, hogy bajusz és szakáll oly módon vannak
21 2, I | oly módon vannak nyírva és borotválva, miszerint az
22 2, I | nyűtte az ostort rajtuk, és káromolta a gazdájukat és
23 2, I | és káromolta a gazdájukat és ezt a köves utat, és a rossz
24 2, I | gazdájukat és ezt a köves utat, és a rossz hámot és az elszakadt
25 2, I | köves utat, és a rossz hámot és az elszakadt kerékkötő láncot
26 2, I | elszakadt kerékkötő láncot és még azt is, aki a lovat,
27 2, I | térdeplő agg felé.~A gyermek és az öreg ekkor ijedtek fel
28 2, I | kisleánykát odaültette maga mellé, és megfogta kezét.~– Ide hallgass
29 2, I | ide, behunyom a szememet és aludni fogok sokáig. Engem
30 2, I | vedd ki, tedd a kebledbe, és menj vele, ameddig benne
31 2, I | három fia, három leánya, és szépapádat is ismerted.
32 2, I | hogy én vagyok a szépapád? És ha kérdik tőled, hogy hol
33 2, I | fejével intett némán.~– És most mondd el előttem azt
34 2, I | szépen.~A gyermek letérdepelt és imádkozott halkan, az öregember
35 2, I | téged az Isten, kisleánykám.~És azzal végigfeküdt a száraz
36 2, I | eldugta iszákja fenekére. És ezek most mind alusznak
37 2, I | egy nagy kőre az útfélen, és sírt, sírt keservesen.~Alkonyatra
38 2, I | szépapa lefeküdt aludni, és nem akar felébredni többet,
39 2, I | többet, s hogy a nagyapa és az édesapa és a testvérek
40 2, I | a nagyapa és az édesapa és a testvérek mind aludni
41 2, I | testvérek mind aludni mentek, és nem hagyták magukat felkölteni.~–
42 2, I | szánja a nemes állatot, és inkább gyalogol.~A három
43 2, I | lélekjósággal párosult erő és tekintély tűnt elő, telékeny
44 2, I | megsárgultak már az öregségtől és a lépbajoktól; termetét
45 2, I | ragyásképű úr odalép közéjük, és szilárd, de nyájas hangon
46 2, I | hogy az éhhalál elől jönnek és mennek, maguk sem tudják
47 2, I | ezután én leszek a te apád.~És erre nem sok gondolkozás
48 2, I | Ez már szolgáló is volt és fejni tud. Az enyimet vegyétek
49 2, I | s nem képzelt jogtalan és természetellenes dolgot
50 2, I | meghalva.~A hajdúk ott álltak, és nézték a másik két úrral
51 2, I | néhány perc alatt előkerült és a cinedény s a tömött hólyag.~
52 2, I | attól leghamarább feléledne.~És valóban nemsokára elkezdtek
53 2, I | szemeit csendesen felnyitá és lélegzeni kezdett.~Eleinte
54 2, I | szabadulni.”~A kisleány sírt és közben kacagott, ahogy gyermekek
55 2, I | bevenni, s felment Budára és leült a várkapuban, s ott
56 2, I | inkább csak egy fogjon és kettő rakja!”~A többi uraknak
57 2, I | legtöbb embernél komédia, és ő becsülte bár a komédiásokat
58 2, I | paraszt férfi, egy pórnő és egy növendék leány, elölről
59 2, I | visszafordította nyakát és bőgött keservesen, olyankor
60 2, I | keservesen, olyankor a pórnő és a leány odaborultak az állat
61 2, I | megszokott affektációból orrán át és fogain keresztül eresztve
62 2, I | elviszik a Popák tehenét!~És azt olyan valódi kétségbeesés
63 2, I | háramlanak a pallosjogok és azokat az uradalom is csak
64 2, I | vállaltam – felelt felsóhajtva és kalaplevéve –, ha az Isten
65 2, I | elsápadt.~A nyomorult asszony és leány odamentek az ispánhoz,
66 2, I | nem sírhat, tehát kacag, és úgy hullanak a könnyei –
67 2, I | csak dünnyögött, vállait és szemöldeit vonogatva, s
68 2, I | csak tessék visszavenni és eltenni emlékezetnek okáért.~
69 2, I | némelynek képe volt elöl és hátul.~– Hallgass, asszony,
70 2, I | szentegyház; volt kenyér és túró minden háznál újig,
71 2, I | mikor úgy okádja a füstöt és a sziporkát, kivált éjszaka.
72 2, I | mécsfénye vagy tűzhelyi láng. És a túlsó dombon látszik magasra
73 2, I | termete korának dacára délceg és egyenes; egész magatartása,
74 2, I | magunk elmegyünk mindenüvé, és megtekintjük a dolgok állását.~
75 2, I | hogy az egész telet tejen és sajton kellett kihúznunk,
76 2, I | a falu mégis megmaradt és újra kiépült. Most pedig,
77 2, I | alatt hetvennégy egész telek és ötven zsellérház maradt
78 2, I | zsellérház maradt üresen, és ki tudja, a többit itt találja-e
79 2, I | maguk házaira ügyelnek, és okulnak más gondolkozásán.
80 2, I | érdemes a lelket tartogatni, és egy szem életet sem adott.
81 2, I | halál ellenében; panasz és átkozódás és tompa, szennyes
82 2, I | ellenében; panasz és átkozódás és tompa, szennyes elfásulás
83 2, I | már, csak vének, gyermekek és nők maradtak hátra; némelyik
84 2, I | többé. Elköltözött gólyák és fecskék fészkei!~Az udvar
85 2, I | tett, mintha az ebugatás és saját lármája miatt nem
86 2, I | a másik fele még megvan és itt áll és bámul és a kezeit
87 2, I | fele még megvan és itt áll és bámul és a kezeit tördeli
88 2, I | megvan és itt áll és bámul és a kezeit tördeli és azt
89 2, I | bámul és a kezeit tördeli és azt mondja: „Én uram, én
90 2, I | sem az Isten, sem az urak. És az, aki odabenn van, nevet
91 2, I | odabenn van, nevet rajtuk, és nem fog adni egy falat kenyeret,
92 2, I | adni egy falat kenyeret, és nem fog adni egy szem búzát,
93 2, I | folyvást erőltetve a kacagást és fejét rázva és kezével eldobó
94 2, I | kacagást és fejét rázva és kezével eldobó mozdulatokat
95 2, I | különbözők a többiektől – szólt és megemelinté sapkáját, egy
96 2, I | a ház megnyissa kapuját és kiadja, amit bevett? Tudják
97 2, I | hulljon az égből? Manna és kopasztott fürjek, mint
98 2, I | hulljon az égből. Ma, még ma, és itt, ezen a helyen, mert
99 2, I | fogak igen szép hófehérek, és az egész arc minden egzaltált
100 2, I | amikért pirulni szokott, és őneki soha az életben nem
101 2, I | főfiskális észrevéve, mint ifjú és udvarias férfi, sietett
102 2, I | küldetésével összhangban áll. És éppen ezen összhang magyarázza
103 2, I | küldetésének célját, azon nagy és nemes célt, melynek kivitele
104 2, I | csodák lételében okszerű és racionális észlelet tilt
105 2, I | mégis ösztönszerű sugallat és megfontolás szerint tudnom
106 2, I | tiltakozék a derék hölgy címek és tiszteletbeli csókok ellen. –
107 2, I | elrepüljön, mint egy szerafim, és az ő! Ez jelenjen meg álmaitokban,
108 2, I | falat kenyéren, mert áldás és malaszt van azzal, amihez
109 2, I | táblabíró urak igen helyesnek és illőnek találták ez ideig
110 2, I | elpusztulni saját jobbágyait, és semmi sem leend sötét lelkének
111 2, I | ablakai sötétek, de látja ő és hallja, amik itt történnek;
112 2, I | szopós gyermekek számára…~És így tovább. Néhanapján a
113 2, I | különböző életkora, testalkata és ízlése felől, mint amennyinek
114 2, I | Régóta nemtője ő e vidéknek és mégsem tudja senki, hogy
115 2, I | Ezt nem mulasztandom el. És most engedjenek meg uraim
116 2, I | rögtön kificamodik a lába.~– És most – szólt a delnő, búcsúzólag
117 2, I | felszólításra, s oly szent és törhetetlen titoktartást
118 2, I | az l. p. d. betűk titkos és rémséges értelmére emberijesztő
119 2, I | kiálta fel a hölgy. – És ezt nekem nem mondták önök
120 2, I | gyermeket az öregek fölé emeli és az együgyűt a hatalmasok
121 2, I | fordult az alispánhoz.~– És szeretném tudni, mi módon
122 2, I | ezekben? Apró mákszemek. És ezen mákszemekkel én, egyszerű
123 2, I | decoctumok, emplastrumok és kataplazmák rég a föld alá
124 2, I(7) | Meg ne lepje az újabbkori és az idegen olvasót, hogy
125 2, II | hétrétbe gyűrt parasztnépet és az ő viganós vagy bajuszos
126 2, II | akkor álljon elő valaki és papoljon három hétig folyvást
127 2, II | unalmas tárgyakat igazság és az esztézis szabályai szerint
128 2, II | halandók örülnek az életnek és nem törődnek a szomszédok
129 2, II | élvezi egymás rossz élceit és a gazda jó borát, s az országot
130 2, II | kincstár, kiürültek az arany- és ezüsttartó hombárok, az
131 2, II | mozaiknak, a nehéz arany és drágakövekkel rakott serlegek,
132 2, II | kik azokból evőkanalakat és fülönfüggőket csináltak
133 2, II | csináltak circumspectus polgárok és polgárleányok számára.~Elmúltak
134 2, II | héber-ivadék ingyen thalittal és prémes bőrökkel szolgált
135 2, II | idő, az izmaelita lett úr, és ő szedi a száraz fáról a
136 2, II | indigenatus taksáját rév- és vámmentességen, adókiváltságon,
137 2, II | barmokat vágnak, s tulok- és ürühullákkal paródiázzák
138 2, II | a vértes vasember nyakát és karjait hagymakoszorúkkal,
139 2, II | hálószobája, írókamrája és ebédlője falait díszíték,
140 2, II | csomó obskúrus doktor, poéta és művész kőnyomatú arcképét
141 2, II | férfiszobához való, bőr és bársony bútor ízléstelenül
142 2, II | inkunábulák, unikumok, pergamen- és marokenba kötve. Ritkasággyűjteménye
143 2, II | hogy uzsorásait fizesse és könyveket vásároljon; a
144 2, II | körülhajózta a világot, és azokat a szép regényeket
145 2, II | Das weisse Haus, Fifine és több másokat. Ezek az ásványok
146 2, II | azzal, vetekedvén piszokban és pókhálókban s rozzant lábú
147 2, II | sok unalmas tisztogatás és költséges tisztesség helyett
148 2, II | a haszonbérlő úr kocsisa és ispánja, kiket már ismerünk.~
149 2, II | az egyik paraszt felkel, és bemegy az ajtón. Nagy előnye
150 2, II | két garasosok kongóban és más afféle érmek.~Ezzel
151 2, II | utána a kocsis.~Krénfy úr és kocsisa között valami sajátságos
152 2, II | lehúzatni az út közepén és megcsapatni hajdú által!
153 2, II | mondta szóval, hanem hüvelyk- és mutatóujjának morzsolásával
154 2, II | beledugta a csizmaszárába és jójcakát kívánt.~– Hát ne
155 2, II | miatt, azt ismét lefaragta és eldobta a tányérra.~– Mit
156 2, II | használom.~Boros uram, kezeinek és orcájának mibenlétére hivatkozva,
157 2, II | Bosco bűvészkelyheiből, és ha éppen választóvíz lett
158 2, II | azoknak hatalmuk is van rá és megtehetik. Ugye, hogy így
159 2, II | rongyos csizmában járnak és nem nemesemberek. – Ilyenkor
160 2, II | hány vize, hány hegye van és a többi. Ugye tudja?~Krénfy
161 2, II | kulcsár volt annak az apjánál és az öregapám…~– De mi szükség
162 2, II | dugóhúzó heverőben?~– Nincs! És nem is lesz! – kiálta a
163 2, II | elmesélne nekem éjfélig, és inná a boromat, ha hagynám.
164 2, II | ezután jön még az érdekese, és hogy ezek a dolgok mind
165 2, II | összefüggenek egymással, és miképpen, hogy ő nem is
166 2, II | dühbe jövök, kapok egy botot és olyan igaz történetet csinálok
167 2, II | előszedett mindenféle alakú és minőségű levélpapírokat
168 2, II | minőségű levélpapírokat és írt nagy gyorsasággal különféle
169 2, II | íróasztalán, melynek porzó- és tintatartója között egy
170 2, II | melynek illatos boríték és aranyporos pecsét jutott.
171 2, II | egész levelet nagy gonddal és kalligráfiával szerzé Krénfy
172 2, II | nyalánkságboltokban jót és drágát lehet kapni.~A harmadik
173 2, II | borkereskedőhöz pezsgő, bordeaux-i és spanyol borokért.~Azután
174 2, II | a legszebb pisztrángok- és egyéb halakért; harmadik
175 2, II | előkeresett egy mindennél durvább és vastagabb negyedrész ív
176 2, II | amint e levelet olvasá és bizony mondá magában:~„Ez
177 2, II | az ember vesztét érzi.”~És mindazok, akikhez e levelek
178 2, II | csóválhatták a fejeiket és bizony szintén azt mondhatták:~„
179 2, II | azt a sorok közé írta. És azután lepecsételé a leveleket,
180 2, II | lepecsételé a leveleket, és mind odarakta a kis vigyorgó
181 2, II | vigyorgó rézördög karjai közé, és jó kedvvel dörzsölé kezét.
182 2, II | tölt palack, almaborral és egy megharapott kenyérszelet.
183 2, III | III. A GAZDA ÉS VENDÉGEI~Ezen a világon
184 2, III | bejáratát bundás kapus őrzi; és ennek tárva-nyitva van mindenki
185 2, III | csak a nevét kell mondani, és mosolyognak előtte bankárok,
186 2, III | tőzsérek, nemzeti bank és takarékpénztárok örülnek,
187 2, III | szétnéznének az emberek a levegőbe és nem találnák azt sehol.~
188 2, III | kiadni bátorságuk támad; és ezekről mit sem tud a világ,
189 2, III | közlönyre tettek szert, és most nagy embereknek tartatnak,
190 2, III | nagy embereknek tartatnak, és ítélnek elevenek és holtak
191 2, III | tartatnak, és ítélnek elevenek és holtak fölött. Ismertem
192 2, III | a tyúkszemét operálta – (és még az is kétséges, hogy
193 2, III | plágiumon túl nem terjedtek; és íme ezek mind nagy férfiak,
194 2, III | akiknek arcképeit kőbe, fába és szappanba metszik, s az
195 2, III | mind közéletükben a jóság és bölcsesség munkáit művelték,
196 2, III | családnak jóltevő nemtői voltak és akiket, midőn megholtak,
197 2, III | tudsz, kürtöld, amit adsz; és ha ez nem elég, kürtöld
198 2, III | kürtöld azt is, amid nincs, és amit nem tudsz, és amit
199 2, III | nincs, és amit nem tudsz, és amit nem adtál. Ahol nem
200 2, III | látatja van; magadról beszélj és beszéltess, ahol lehet;
201 2, III | vízkárvallottak, árvák és betegek javára: ez neked
202 2, III | ez neked mibe sem kerül. És ez az út a hírhez.~Hanem
203 2, III | márványkorridorokról s pompás veres és arany szőnyegek takarták
204 2, III | eltűntek a véres tócsák és posványok, a trágyagödrök
205 2, III | trágyagödrök helyén zöld pázsit és kőbe rakott álaébokrok díszlettek,
206 2, III | boltozataival újdivatú szőnyegek és ragyogó csillárok tagadtatták
207 2, III | ezüst virágtartók, borhűtők és egyéb látványra kirakott
208 2, III | súlyától; a sok kés, villa és kanál csak úgy halomra öntve
209 2, III | címere a fatális gólyával és ékesen összefont névelőbetű,
210 2, III | ötágú nemesi korona alatt.~És – mindez csak hazugság,
211 2, III | végeztével összeszedi üstjeit és lombikjait és szalad. Bérben
212 2, III | összeszedi üstjeit és lombikjait és szalad. Bérben van a négy
213 2, III | Bérben van a négy paripa és a sujtásos kocsis és az
214 2, III | paripa és a sujtásos kocsis és az ezüstös hintó; mikor
215 2, III | egyik a másikat befogja és együtt elszaladnak; elszalad
216 2, III | ezüstserlegek, medencék, kések és kanalak is futnak hazafelé,
217 2, III | kivakarja belőlük a címert és nevet, miket árendába vésett
218 2, III | azért ő ott jár mindenütt és perlekedik az emberekkel
219 2, III | nem voltak bérbe kaphatók, és amellett titkos szobájában
220 2, III | a morzsákat asztaláról, és elteszi a kenyérhajat vacsorára.~
221 2, III | szalonok helyett kősziklákat és fenyőerdőket látni.~Krénfy
222 2, III | Visznek magukkal ennyi és ilyen cselédséget, s ott
223 2, III | itt fognak nála mulatni és hogy mindez áldozat az ő
224 2, III | mindez áldozat az ő kedvükért és az ő tiszteletükre történik.~
225 2, III | valamit meg ne gyújtsanak és a mozsaraknál, hogy a fojtás
226 2, III | elgyújtattak a röppentyűk és tüzes kerekek, melyek ünnepélyes
227 2, III | beszálltak a vendéglőbe, és bizonyosan alusznak is,
228 2, III | falut, vivátot ordít maga és cselédjei három üres hintó
229 2, III | azalatt régen lefeküdtek, és alusznak is már a vendégfogadóban.~–
230 2, III | olaj, mennyi sütés-főzés és a vendéglőbe szállanak!~
231 2, III | cselédségre, hogy lefeküdjenek, és ne égessék a gyertyát, s
232 2, III | izgatottság, az éhen maradt kedély és gyomor sokáig nem engedték
233 2, III | állította, hogy ő Illés gróf, és mindenik az órájához akarta
234 2, III | akarta igazíttatni az övét, és mindegyiké másképpen járt,
235 2, III | megint ott volt az ágynál, és rángatta alóla a lepedőt.~
236 2, III | lepedőt.~Krénfy úr izzadtan és ijedten riadt fel:~– Mi
237 2, III | megfogá azt két ujjával és jól megrángatta, hogy el
238 2, III | megéneklik ezt a népköltők is és méltán; ekkor jönnek a legkedvesebb
239 2, III | ekkor nyeri vissza test és lélek különös tündéri erőkből
240 2, III | úr feje alatt a vánkost, és úgy tetszék neki, mintha
241 2, III | mellékszobában is lehetett hallani. És éppen nagyon rosszkor lármázott
242 2, III | Egészen mást gondoltam.~És a legőszintébb ijedelemmel
243 2, III | színe, a szemek kéksége és mégsem élnek; szemeiket
244 2, III | szemeiket az emberre szegezik és mégsem látnak.~Ugyanaz a
245 2, III | Ugyanaz a viaszfény az arcon és homlokon, az a változatlan
246 2, III | kártyáztak, trombitáltak és zongoráztak. Vajon ez nem
247 2, III | ifjoncé, vonásai teltek és ragyogók, homloka sima,
248 2, III | kockás volt, mint mellénye és mondhatlanja, még a mellénye
249 2, III | mindjárt le fog szállani és elkezd zongorázni. Szokták
250 2, III | Belvedere mintájára készült, és a…~Krénfy úr belesült a
251 2, III | gondolat. Ezt terjeszteni fogom és elmondom mindenütt, hogy
252 2, III | hintókat útjukra bocsátva. És Cynthia grófnő, tudja nagysád,
253 2, III | fog bocsátani a grófnőnek és minekünk, és nehezteléséről
254 2, III | a grófnőnek és minekünk, és nehezteléséről lemond.~Óh,
255 2, III | ember Illés gróf mellé, és nézne annak a mozdulatlan
256 2, III | annak a mozdulatlan szemei és szája közé, melyek egy szót
257 2, III | kényszeríté elöl menni, és fejét kecsesen hajtá meg
258 2, III | kecsesen hajtá meg előtte és szemeivel nyájasan hunyorított.~
259 2, III | szívesen meghívni Brenócra, és mi oly lekötelező modorúnak
260 2, III | egyébiránt most sem késő, és mi most sem teszünk le arról
261 2, III | krajcárral csörömpölni. És akkor ez a négy kis réz
262 2, III | krajcárral kezdé meg az életet, és azóta ezek százezrekre szaporodtak,
263 2, III | százezrekre szaporodtak, és ő úr lett, és most nem tartozik
264 2, III | szaporodtak, és ő úr lett, és most nem tartozik sem sima,
265 2, III | István gróf mosolygott, és fejét malasztteljesen ingatá;
266 2, III | üvegszemekkel, amikkel az elébb.~– És mi legyen azon föltétel,
267 2, III | fel fognak ugrani székről és asztalról, elkezdik rugdalni
268 2, III | befolyásuk van a Fenyéryeknek és Tarnóczyaknak. Én nem tudom,
269 2, III | bosszantást, a kártételt és zsarolásokat. … Tessék figyelemmel
270 2, III | koldulnak, ezek részegeskednek… és kérdeni méltóztatik, hogy
271 2, III | volna másik, mint a brenóci és kallósfalvi magtárak? Hisz
272 2, III | armálista, kortesvezér, és mivel e napokban világos
273 2, III | milyen tányérra tegye, és mit mondjon, s azután Illés
274 2, III | azután Illés grófhoz fordult és azt kérdezé tőle, hogy látta-e
275 2, III | feneket kerített ajánlatának és mégis nagy volt aggodalma,
276 2, III | közötti tér, melyet még Zobor és Gelu idejében hódított el
277 2, III | Azzal leszállt az asztalról és a sipkája után látott. Krénfy
278 2, III | kívánná-e vételbe a kastélyt és egyéb épületeket betudatni.~–
279 2, III | sietett felelni Illés gróf, és szeretett volna már menni,
280 2, III | ígérteté, hogy a magtárakat és a tiszti lakokat is odaértette
281 2, III | odatemetkezhetik valamennyi brenóci és maróti urak és asszonyságok
282 2, III | valamennyi brenóci és maróti urak és asszonyságok közé. Adieu!~
283 2, III | vele, mert ő volt a vendég és amaz a gazda.~A lépcsők
284 2, IV | előttünk. Ami a szemnek és ínynek kedves, ezüsttálcákon,
285 2, IV | szólok, azok ismeretesek már. És ezt a pompát, ezt a dúskálódást
286 2, IV | vendégei előtt; csupa fehér és fekete.~A hivatalos iratok
287 2, IV | termei mind hosszában nyitva és fényesen kivilágítva; amint
288 2, IV | hogy „Cynthia grófnő”.~És ha ez a nyolc egymásba nyíló
289 2, IV | ő volna ott a legszebb, és ha Krénfy úron kívül még
290 2, IV | boldogtalan fiatalságra és különösen Krénfy úrra nézve,
291 2, IV | fejedelmi oroszláni erő és szépség nyugalmáé, mely
292 2, IV | szava, tekintete mindenható, és nem akar azzal minden csekély
293 2, IV | játszani az egeret! Csupa kézzé és lábbá lett, hogy bájos vendégének
294 2, IV | Krénfy úr mindent megmondott és esküdött rá, hogy igazat
295 2, IV | egyet nélkülöz minden tárgy, és ez: találja ki nagysád…~
296 2, IV | de nem merte ráfogni.~– És ez egy elegáns, mívelt,
297 2, IV | őt nyájasan a derék gróf és barátságos leereszkedéssel
298 2, IV | arcképét a sok páncélos, prémes és aranysujtásos ős dalia közé.
299 2, IV | újra hajnali csillag lesz.~És amint hosszú szempilláit
300 2, IV | mégis jobban meggondolá és azt sehogy sem tartja helyeselhetőnek,
301 2, IV | függjön annyi méltóságos és excellenciás úré között,
302 2, IV | kaktuszrózsát minden gond és számítás nélkül odatűzte
303 2, IV | szótlanul, változatlan arccal és amint abba az erkélyterembe
304 2, IV | grófok, mikor még Illés gróf és Cynthia grófnő gyermekek
305 2, IV | tölteniük egyedül, játék és mulatság nélkül, néha ozsonna
306 2, IV | nélkül is. Azért a kis gróf és kis grófnő ezt az erkélyszobát
307 2, IV | Illés gróf már kártyázott és párbajokat vítt, Cynthia
308 2, IV | Cynthia grófnő bálba járt és hódolatokat fogadott el,
309 2, IV | arcképe azonban eltűnt, és ő semmi kérésre, semmi fenyegetésre
310 2, IV | amit Cynthia mutatott neki. És a két gróf ezt megpillantotta,
311 2, IV | megpillantotta, minden mesterséges és természetes komolysága dacára
312 2, IV | grófoknak még a tüsszögésük és köhögésük is egészen másféle,
313 2, IV | fiúra hagyott, minden divat és használaton kívüli fényes
314 2, IV | koponyáját betörte. Sisak és koponya is ott áll mellette.
315 2, IV | tárban megismeré e buzogányt, és akkor minden egyéb menyasszonyi
316 2, IV | rakassa azokat mind ládákba és küldje fel utána postán.
317 2, IV | Miska kocsis, azon szurtosan és borzosan, ahogy máskor szokott
318 2, IV | minden íze reszketett a düh és szégyen miatt. Ha kacagni
319 2, IV | megállt lelkében a gondolat és kezében a villa; ez nem
320 2, IV | húsfélét eszik, éspedig sokat, és nem látszik rajta, hogy
321 2, IV | mindent, ami előtte volt. És ennek is igaza van. Az evés
322 2, IV | kihajigálni az ablakon, és nem enni egyebet száraz
323 2, IV | Illés gróf rendkívüli kémiai és technológiai ismertetései.~
324 2, IV | a brenóci Maróth grófok és Cynthia grófnő egészségére,
325 2, IV | örök viszálykodásban éltek, és nem Cynthia grófnő az, akibe
326 2, IV | szerelmes lenni merészelt és nem ezen Illés gróf az,
327 2, IV | Cynthia grófnő mosolygott és engedett; átment az egész
328 2, IV | tőle Illés gróf röviden és szárazon:~– Uram, mi volt
329 2, IV | leveleim tartalma engem illet, és ahhoz önöknek semmi közük
330 2, IV | nyúlt, kivette a levelet és odaadta Illés grófnak, hogy
331 2, IV | Krénfy úr a méltóságos urak és Cynthia grófnő számára küldött.~
332 2, IV | gróf egy kis asztalnál ült és pasziánszozott. Azt a nagy
333 2, IV | kártyával, ami olyan érdekes és figyelemvonzó, amire őt
334 2, IV | vendéglőben.~– Csodálatos! És miért maradna ön itt, ha
335 2, IV | miért maradna ön itt, ha én és István gróf utazunk?~– Én
336 2, IV | Büszkeségem nekem is van elég és ahhoz nem szabad közelíteni
337 2, IV | elfeledem azt, amit ígértem, és eszembe fog jutni az, amivel
338 2, IV | fogja hagyni szülői házát és színésznő lesz.~– Igen.
339 2, IV | anyakönyvben kaptam. Ezt mondtam és hidd el, hogy meg fogom
340 2, IV | hogy ön mindenre képes és lemondok minden hatalmaskodásról.
341 2, IV | tartóztatni.~– Igen jól van. És már most egy okos szót,
342 2, IV | Én keresztüllátok rajtad és azt is tudom, amit gondolsz.
343 2, IV | szólt Illés csaknem suttogva és odahajolva hozzá –, hogy
344 2, IV | hogy menjen Strasbourgból és hova menjen, s bátyám ismét
345 2, IV | én nem jön élve vissza, és sem azt nem akarod, hogy
346 2, IV | fog legelőször meglátni; és azután nem válunk el egymástól
347 2, IV | Csak egy szavadba kerül, és az egész szomorú tréfának
348 2, IV | Mi elnevetjük magunkat és azt mondjuk, hogy csak bohóskodtunk.
349 2, IV | kimondanod: „lemondok”, és én megfordítom rögtön utamat;
350 2, IV | Erdélybe vaddisznóvadászatra, és úgy elfelejtem az egész
351 2, IV | bevárom önöket, István gróf és ön Maróton maradhatnak az
352 2, IV | tökéletes ura eszméinek és tetteinek holnap nyolc óráig;
353 2, IV | szólni fog, ha indulni kell és tudni fogja, hol álljanak
354 2, V | este, midőn István gróf és Cynthia kocsijai elindultak
355 2, V | falvak nem úgy kezdődnek és végződnek, mint mások; messze
356 2, V | újra egy-egy távol eső ház és azután ismét sűrű erdő folytatása
357 2, V | férfi, asszony, gyermek sírt és jajveszékelt.~István gróf
358 2, V | míveljék a kicsi telket, maga és fiai pedig elmentek az alföldre
359 2, V | építéshez való szereket és egy pár lovat a gazdasághoz.
360 2, V | vígan lobogott már a tűz, és mégis olyan hideg volt minden
361 2, V | nagy nyugalommal keverte és rakta kártyáit, néha-néha
362 2, V | örömében, s füleit hegyezé és farkát csóválta e kedves
363 2, V | léptek a felső szobában és szakadatlanul kitartottak
364 2, V | órahosszat. István gróf ásított és újra kezdte a kártyavetést.~
365 2, V | de azt is kitől küldené és hová, hogy testvérét megelőzze?~
366 2, V | senkire. Illés megelőzné és ha megelőzi, akkor találkozniuk
367 2, V | akkor találkozniuk kell, és akkor egyiknek vége van.~–
368 2, V | legmerészebb út a legegyenesebb és a legegyenesebb a legjobb.~
369 2, V | testvérjének, miszerint lemond, és azután iparkodnék hasznára
370 2, V | leborult a begyepesült földre és sírt szíve mélyéből, lelke
371 2, V | anyjának mondhatlan bánatát, és kérte szótlan fohászával,
372 2, V | éjszakában, e magányos útjában.~És azután megerősödött szívvel
373 2, V | kikísérte egész az útig, és amint kiértek az erdők közé,
374 2, V | egészen melléje simult, és fejét odadörzsölte hozzá
375 2, V | odadörzsölte hozzá barátságosan, és fogait hízelegve vicsorgatá
376 2, V | majd veled megyek én.”~És valóban jóleshetett e jámbor
377 2, V | Cynthia odalépett a kutyához és elcsitítá, s azután erős,
378 2, V | idegenekre.~A csavargó dörmögött, és megfogadta a szót; nagy
379 2, V | visszaviszi az apjához, és azután nem kell neki elmenni
380 2, V | Alszik – monda a hölgy, és még lépni sem mert oly hangosan,
381 2, V | én… Fölvette a gyereket, és odaadta nekik a pénzét…
382 2, V | miket az ítélőbíró előtt és a gyóntató atyának ki nem
383 2, V | gyalázta érte, hanem szánta és megismeré róla, hogy amit
384 2, V | szenvedett, az még több és nehezebb volt, mint amiket
385 2, V | s azután meg a porcelán- és edényárus biztosával civakodni,
386 2, V | csillárokat leszedetni és azokat mind a számukra rendeltetett
387 2, V | sok idegen vagyon közé.~És azután amint magára maradt,
388 2, V | hol arcképe állt egykor, és sehol semmi nyoma ittlétének
389 2, V | az? Mit akar? Én lövök!~És mind a két pisztolyt az
390 2, V | grófnő.~Krénfy halvány volt és reszketett, a hideg veríték
391 2, V | rá.~A férfi a rémülettől és csodálkozástól elfogultan
392 2, V | mellém.~Krénfy úr égett és fázott, midőn e kérelmet
393 2, V | az adósok börtönében ül és onnan nem szabadulhat; Illés
394 2, V | azt fogadta fel, míg ismét és ismét nem kényszeríti a
395 2, V | percben csak Isten hatalmában és az önében vagyok. Mindent
396 2, V | bátyámmal, hogy itt voltam, és semmivé vagyok téve.~(Van
397 2, V | Azonfelül még a perköltségek és a szükséges útiköltség,
398 2, V | minden indulatos köszönet és hálálkodás helyett a száraz
399 2, V | adjon ön tollat kezembe és mondja, hogy mit írjak.
400 2, V | font sorokat rajzolva arra, és elnézni, mint kísérik ezek
401 2, V | kezével írta rá a címet.~– És most írjuk meg a záloglevelet.
402 2, V | magam – szólt Krénfy úr, és hozzáfogott a záloglevél
403 2, V | földhöz csapni a tollat és nem írni semmit.~– Készen
404 2, V | azt, hanem maga elé tette, és nyugalommal aláírta a nevét.~
405 2, V | kézzel ráírta a keletet és saját nevét, azután felvette
406 2, V | ezt ismét – szólt Cynthia és fölkelve, fél kezével azon
407 2, V | támaszkodott, melyen Krénfy ült és írt, kinek úgy tetszék,
408 2, V | kebellel ugrott fel a székről.~És íme – a grófnő nem volt
409 2, V | Keze hideg volt, mint a jég és homloka forró, mint a tűz.
410 2, V | senkit; a harmadikba lépett és az is üres volt.~Csak egy
411 2, V | amit még nem keresett meg, és azután újra visszafutott
412 2, V | ahol már tízszer volt, és újra felhányta bútorait,
413 2, V | újra felhányta bútorait, és lábaival toporzékolt, mint
414 2, V | Bezárta valamennyi ajtaját és azután leült íróasztala
415 2, V | olyankor füleit hegyezve és nyelvét kitolva, mintha
416 2, V | jut kézhez, meghal valaki és az leghamarább én leszek.~–
417 2, V | levél igen messze megy.~És azzal még néhány darab pénzt
418 2, V | ismeretlen éjszakában, és aki egy levelet egy ismeretlen
419 2, V | közel volt a láthatárhoz, és fénye nem vetett árnyékot
420 2, V | fűbe, megcsókolá a követ és susogá:~– Köszönöm jó tanácsodat,
421 2, V | egyszer megcsókolá a sírkövet, és felkelt, karját István gróf
422 2, V | udvariasan felvezeté a hintókig és gondolá magában, hogy milyen
423 2, V | vén kulcsár feleségével, és amint azok elbúcsúztak,
424 2, V | Sohasem – felelt Cynthia és félrefordítá fejét.~Illés
425 2, VI | Ő már huszonhárom éves és tizenegy hónapos korában
426 2, VI | mesterember, mosóné, vendéglős és más egyéb fogdmegekkel esztendőkig;
427 2, VI | kiosztotta azt a legelső bolondok és semmiháziak között. Ha ma
428 2, VI | dolog volt őt sorsára bízni és nem törődni vele. Az öreg
429 2, VI | rendeltetve, mikre más ember keze és lába; oly pici kis száj
430 2, VI | lába; oly pici kis száj és oly ártatlan, halovány arc;
431 2, VI | akivel okosan kell beszélni és meggondolni, hogy mit mondunk
432 2, VI | nem tudunk, ő tudni foga és megmagyarázza.~Midőn betegágya
433 2, VI | az öreg Mihály úr szava.~És minden akként teljesedett
434 2, VI | nemsokára eladó lett jószág és ház, s Irén azt atyja hagyatékából
435 2, VI | leány, tündéri szépséggel és a mellett szabadon rendelkezhető
436 2, VI | következtében soha Gyimóton és Karádfalván annyi kosarat
437 2, VI | tündér kiosztogatott jók és gonoszak között. Utoljára
438 2, VI | rendez jótékony célokra, és magasztalja a maga kedves
439 2, VI | mint hogy vétek lehessen és sokkal gyászosabb, mint
440 2, VI | miatta békével fiatal férfi és leány, hogy valami úton
441 2, VI | azon belül élő férfiaknak és némbereknek.~S hogy ez a
442 2, VI | kastélyban, mennyin maga és vendégei megszorulhassanak,
443 2, VI | Dobokyné annak szánta Irént, és most más konstellációkat
444 2, VI | fennvirrasztani Irénnel együtt és ájuldozni attól a gondolattól,
445 2, VI | ki igen nagy birtokú volt és főbírói hivatalt viselt,
446 2, VI | következnék, hogy Fenyéry és Irén, mint a két legjámborabb
447 2, VI | jelenetek titkos sóhajtozással és obligát holdvilággal illusztrálva;
448 2, VI | illusztrálva; regényhős és regényhősné szenvednének
449 2, VI | ettek, s el vannak fáradva és csigázva; az ilyen holdvilágos
450 2, VI | Fenyéryvel, hanem ment a konyhába és az ebédlőbe, a vacsorát
451 2, VI | elénekelve: „Látni téged és szeretni pillanatnak míve
452 2, VI | szóló jegyzőkönyvét.~Lippay és az öreg főjegyző azalatt
453 2, VI | most, mint egyébkor. Irén és Fenyéry az egész vacsora
454 2, VI | vendégeikkel, Fenyéry egyre írt és nem sokat ügyelt Lippay
455 2, VI | özvegyasszony, egy tudós dáma és egy bűbájos tündérke is
456 2, VI | tündérke is volt jelen; és Fenyéry valamennyi szeme
457 2, VI | levő szobákból Dobokyné és a többi hölgyek egészséges
458 2, VI | az első találkozás Irén és Fenyéry között a Tarnóczy-kastélyban.~
459 2, VII | sorról-sorra vettek minden embert és ők kérdezték: mi bajt tud
460 2, VII | idők meg a szenvedések. És ő, szegény, jól tudom, sokat
461 2, VII | ennél a háznál tanácskoznak és őtet nem híják oda.~– Ah,
462 2, VII | uradalmaknak, legalább nyolc közeli és távoli uradalomból összesereglett
463 2, VII | elhagyni telkeiket, házaikat és menni koldulni.~A brenóci
464 2, VII | fognak a megye tisztviselői és nemes urai, hogy a szegény
465 2, VII | minden el volt rendezve és útbaigazítva, ülhettek le
466 2, VII | ami dolga volt a késével és villájával, s nem várva
467 2, VII | nem várva be a csemegéket és sülteket, az ebéd derekán
468 2, VII | asztaltól, bocsánatot kért és nem várta be, hogy megadják;
469 2, VII | aki az udvariatlanságnak és ízetlenségnek kvintesszenciája.~
470 2, VII | ízetlenségnek kvintesszenciája.~És az azután legjobb alkalom
471 2, VII | tündérke hallgatott mindent, és ha mondott is valamit, abból
472 2, VII | szólt, de arc-, szem-, száj- és kézmozdulatokkal a legcsodálatosabb
473 2, VII | legnemesebb hazafiúi kötelesség!”, és eszerint a jó hazafiak és
474 2, VII | és eszerint a jó hazafiak és honleányok neveinek legteljesebb
475 2, VII | honleányok neveinek legteljesebb és leghitelesebb lajstroma
476 2, VII | uraim”, úgymint Dobokyné és Irén, kérdezék, mi van ott.~–
477 2, VII | magas bástyáin keresztül.~És olvasá elragadtatással azt
478 2, VII | feküsznek meggörnyedve; – és elmondá azt a szent kötelességet,
479 2, VII | csak nemes szíveknek; – és midőn fel kell szólítani
480 2, VII | mindenét, mivel bír, földön és szívében, eszének, kezének
481 2, VII | lelkesültek fel a karok és rendek Fenyéry szónoklatára;
482 2, VII | megállapított piaci áron kifizesse és ahol szükségét látandja,
483 2, VII | heveskedtek, fejüket törték – és most szépen kinevetjük őket
484 2, VII | rokonai keserülnek meg. És mindezt csupán azért, hogy
485 2, VII | csak egy ember találja meg. És néha az az egy ember nem
486 2, VII | a te kurta ostornyeled, és azt mondja: takarodjatok
487 2, VII | csavargó kacagott erősen, és vasas botjával döfölte a
488 2, VII | Az alispán, a főjegyző és a tiszti ügyész a bírák
489 2, VII | a küldöttséget Krénfy úr és egy magas, vékony, minden
490 2, VII | Krénfy úr az emberbaráti és hazafias szándékot méltánylani
491 2, VII | szándékot méltánylani fogja, és nagy mennyiségű gabonakészleteit
492 2, VII | ezerféle ráncba húzta arcát és homlokát.~– S – s – s –
493 2, VII | brenóci uradalmak törvényes és valóságos birtokosa.~Az
494 2, VII | kalapját levette alázatosan, és szólt reszketeg könyörgő
495 2, VII | fejemet meghajtva álljak és könyörögjek, kolduljak:
496 2, VII | térdre, ez ember lábaihoz és kezeit, ruháit csókolták,
497 2, VII | Ezen az én hitelem áll. És a hitel nekem drágább, mint
498 2, VII | Mit gondolok én életükkel és halálukkal? Semmi gondom
499 2, VII | átkoz, szemben letérdepel és kunyerál, valódi örökben
500 2, VII | Adjatok egy fejszét a kezembe és én magam leütöm őt, mint
1-500 | 501-1000 | 1001-1177 |