Rész, fezejet
1 2, I | öreg pedig egyre dünnyögte magában: „És a fák is milyen veresek,
2 2, II | mennyi erdőséget foglal magában, hány vize, hány hegye van
3 2, II | a magánbeszédet, elkezde magában dörmögni, végig a lépcsőkön.~–
4 2, II | levelet olvasá és bizony mondá magában:~„Ez az ember vesztét érzi.”~
5 2, III | nem mondta, csak gondolá magában.)~– Tiszteletemet a méltóságos
6 2, III | háromszor is utánamondta magában e tudósítást, hogy el ne
7 2, III | rántá paplanát, elgondolá magában, hogy milyen sajátságos
8 2, III | elaludni, hanem azután elkezdte magában a kétszerkettőt végig sokszorozni,
9 2, III | tekintgetett rá félre, s emlékezett magában rá, hogy olvasott valaha
10 2, III | hagyta el soha; azt megengedé magában, hogy nyájas nem tud lenni,
11 2, III | zsonglőr, titkosan suttogva magában ez elmés mulatság között: „
12 2, IV | látszottak tenni; s gondolta magában: „Ejnye, ejnye, miért nem
13 2, V | társalkodónéjával.~István gróf feltette magában, hogy addig nem fog elaludni,
14 2, V | étvágya van ma, gondolá magában István gróf a tizenhatodik
15 2, V | kigondolta, nagy okai voltak magában fel-felsóhajtani: „Óh, anyám,
16 2, V | felhívásra valamit dörmögött magában az alak, azután fennhangon
17 2, V | fényben.~A csavargó félig magában, félig az ebhez beszélve,
18 2, V | végiglejtettek, s képzelte magában, hogy mikor ezeket a tündérpiciny
19 2, V | tökéletes fogalmat vélt alkotni magában Cynthia grófnő felől, amidőn
20 2, V | nem tudok.~Krénfy gondolá magában, hogy így még jobb. Szíve
21 2, V | csavargó fejcsóválva dörmögte magában:~– Az Isten, az Isten! Milyen
22 2, V | tegnap.~István gróf gondolá magában, hogy akinek a pipereváltoztatás
23 2, V | felvezeté a hintókig és gondolá magában, hogy milyen derék asszony
24 2, VIII| hiszen várj! – dörmögé magában, nyálazott zsebkendőjével
25 2, IX | bánatra – gondolá Lippay magában.~– Hogy gúnyolódik, hogy
26 3, I | sem látta már és suttogá magában:~„Erős szíve van ennek a
27 3, I | nemcsak hogy kedvet nem érzett magában a kívánt pénzt megküldeni
28 3, II | Akkor ön azt képzeli magában, hogy egész Magyarországon
29 3, III | megneheztelt, s feltette magában, hogy Fenyéryt e dologért
30 3, III | alispán Dobokynéhoz, míg magában szomorúan gondolta: „pedig
31 3, IV | szótalan most, valamit látszik magában rejtegetni, minek titokban
32 3, V | de nem félt tőle, s hitte magában, hogy érzéketlen tud maradni.~
33 3, VI | Én nem hiszem – monda magában –, ha az egész világ hiszi
34 3, VII | kocsis duzzogott, és szidta magában minden szidhatóját, aki
35 3, VII | semmit. Krénfy dörmögve mondá magában:~– Most már nem felel a
36 3, IX | lakáig mind azon nevetett magában. Ott elmondá ennek a paraszt
37 3, IX | dörgött, morgott; gondolta magában, megállj, majd azután is
38 3, IX | néhány percig tanácskozik magában azzal a négy rézkrajcárral
39 3, X | Talán hamar átmegy, gondolá magában, s behúzta magát a romhajlékba
40 3, X | bátyámuram.”~El is mondta ezt magában tízszer is: „Adjon Isten
41 3, XI | törnék.~Krénfy úr gondolá magában, hogy ez bizonnyal átkozott
42 3, XIII| akarja elhinni, hogy őbenne magában valami olyan volna, amiért
43 3, XV | susogja, hogy káromolja magában az Istent.~A másiknak azt,
44 3, XV | kölcsönzött külsejének, mely már magában hasonlatos volt valami józan
45 3, XVI | előtt azon tervet, melyet magában kifőzött azon esetre, ha
46 3, XVII| előtt azon tervet, melyet magában kifőzött azon esetre, ha
|