Rész,  fezejet

 1     2,  I   |          magának, s a partot mindig tovább szaggatja. Kallósfalva,
 2     2,  I   |         meredek oldalban kanyarodik tovább, alig érintve itt-amott
 3     2,  I   |            embert, ki nem bírta már tovább a járást, s az emberi fáradtságtól
 4     2,  I   |     szaladjon mellette. Így ügettek tovább.~Ahol a hegyi út az országútba
 5     2,  I   |   Végezzetek vele. Mi pedig gyerünk tovább, mert este lesz.~– Hozzám
 6     2,  I   |         neki, s társaival ballagott tovább, nem hallgatva a tíz körméről
 7     2,  I   |           gyermekek számára…~És így tovább. Néhanapján a pesti vendéglőkben
 8     2,  I   |        mégis meglehet, hogy az urak tovább fognak menni. Hisz a szomszéd
 9     2,  II  |               Nem jó volna őket…? – Tovább nem mondta szóval, hanem
10     2,  II  |            parancsolhat énnekem? Én tovább folyamodom.~– Az nem ér
11     2,  III |           nincs miért beszélni róla tovább. A többit majd elvégzi a
12     2,  IV  |         sajnálják, hogy nem vehetik tovább igénybe vendégszeretetét,
13     2,  V   |     kísérőjét a grófnő.~– Ne jöjjön tovább, innen odatalálok magam
14     2,  VI  |              az Isten őrizzen, hogy tovább folytassam ezt az összeállítást,
15     2,  VII |        csendesen, szótlanul hímzett tovább rámája mellett, egy sírkő
16     2,  VII |          ember előtt, nem állhatták tovább a hallgatást, hanem ők is
17     2,  VII |              Ha még egy lépést akar tovább, én arra is el vagyok határozva.
18     3,  I   |             Én nem maradhatok önnél tovább. Én nem akarok azon a tájékon
19     3,  I   |          Nem, kedvesem, nem élhetek tovább azzal a gondolattal, hogy
20     3,  I   |         aggódjék, kedvesem. Engedje tovább mondanom. Illés gróf elmondá
21     3,  I   |        irtózatos rege. Ne mondja ön tovább. Végezze el. Megölte-e leányát
22     3,  I   |        betakargatá szépen, s azután tovább mesélt neki, mint a dajka
23     3,  II  |          vagy kiknek nem hitelezett tovább a csizmadia, s kik azért
24     3,  II  |             iránta.~– És mi történt tovább?~– Ami legtermészetesebb.
25     3,  II  |       igazmondó szemekkel, s mentől tovább nézett reá, annál erősebben
26     3,  II  |  beléharapott, s lassanként terjedt tovább; már a szép homlokot érte,
27     3,  II  |          reggelt.~És azzal olvasott tovább.~Átellenese rosszul ült
28     3,  II  |            nemde, uram?~A kérdezett tovább olvasta a regényt, s úgy
29     3,  II  | beszélhetett megkapott ellenfelével tovább, mert a kerekek zubogása
30     3,  III |    hálószobájába, az ifjak mulatnak tovább a pohár mellett reggelig.
31     3,  V   |            az elhagyta őket.~A gróf tovább töprenkedett, s látszott
32     3,  VI  |             kezét, az nem állhatott tovább ellent mondhatlan fájdalmának,
33     3,  VI  |        kastélyt, és ne maradjon itt tovább.~– De miért? Én Istenem!
34     3,  VII |               Tarnócra, s onnan meg tovább, még az éjjel.~A kocsis
35     3,  VII |      sietett kifelé, meg sem pihent tovább, pedig a sajtos akart neki
36     3,  VIII|          szeretet között, nem bírta tovább megtagadni szívét. Ez vigasztaló
37     3,  IX  |            rombolva nem tör magának tovább utat…~Szegény jó hollandusok.~
38     3,  IX  |            és földeivel mi történik tovább.~Amit nyár és ősz be nem
39     3,  IX  |             Nem győzte a várakozást tovább, bekocogtatott az ajtón.~–
40     3,  IX  |         közt, azután megint nyargal tovább, mint valami kalitkába zárt
41     3,  XI  |             saját szekeremen utazik tovább előfogatokkal. Adj most
42     3,  XII |            urak felkelnek, a székek tovább tolatnak, az egyes hangok
43     3,  XVI |             nincs szándékom magamat tovább védelmezni ön ellen. Midőn
44     3,  XVII|             nincs szándékom magamat tovább védelmezni ön ellen. Midőn