Rész,  fezejet

 1     2,  I    |           nem kellett azt másodszor mondani. Amint a kérdés tétetett,
 2     2,  I    |          csak félsuttogva merte ezt mondani az uraknak, élénk szemjárással
 3     2,  I    |             mintha ahhoz, amit most mondani akar, nem tartaná elégnek
 4     2,  I    |           most beszéltem, azt fogom mondani: „Részeg voltam, jól voltam
 5     2,  I    |      akartak a dicséretes működésre mondani, de az úrhölgy megelőzte
 6     2,  II   |           az úr, nekünk azt szokták mondani: „Ott kinn tágasabb!”~Krénfy
 7     2,  II   |            szavakat szépen suttogva mondani el.~– Hát emiatt a grófok
 8     2,  II   |            mindenik vádra mentséget mondani; szerette volna elmondani,
 9     2,  II   |          hogy ő bizonyára jót akart mondani a nagyságos úrnak, s nem
10     2,  III  |         készpénz; csak a nevét kell mondani, és mosolyognak előtte bankárok,
11     2,  III  |  udvariasság hangján kezde szépeket mondani Krénfy úrnak.~– Valóban
12     2,  III  |             elfelejtette, mit akart mondani.~– Mondhatom önnek – szólt
13     2,  III  |             valami nagy dolgot vélt mondani.~– Csupán azt sajnálom,
14     2,  III  |           jöttünk egymásnak bókokat mondani, sem egymáson sopánkodni,
15     2,  III  |        fogja-e találni valaki, amit mondani készül.~– Nincs róla fogalmam –
16     2,  V    |          magányosan – el fogja neki mondani rettegését, őszintén – világosan –
17     2,  V    |           vicsorgatá fel rá, mintha mondani akarná neki: „Látod, milyen
18     2,  VI   |             koldus azt találja neki mondani éjszaka, hogy – adjon egy
19     2,  VII  |          látszottak. Nem tudott mit mondani e hideg válaszra. Félrefordítá
20     2,  IX   | mindannyiszor megfelelő anekdotákat mondani.~A szép Dobokyné praktikusabb
21     2,  IX   |      elragadtatásában többet talált mondani, mint amennyit akart.~–
22     2,  X    |      melléki elméncség ilyenkor azt mondani, hogy „kicsiny a Duna”,
23     3,  I    |            neki, mikor azt találtam mondani: most már a brenóci urak
24     3,  I    |             akkor valamit fog nekem mondani, ami ez ügyben nagy fontosságú
25     3,  II   |            tudatod. Nem tudtad neki mondani, mint a többieknek, hogy
26     3,  II   |           legerősebben, mert amiket mondani fogok kegyednek, azok mind
27     3,  II   |           minthogy azt hagyjam róla mondani. Menjen haza kegyed Tarnóczy
28     3,  II   |            sem értem, hogy mit akar mondani. Tán csak nem azt értette
29     3,  II   |   kérdezhettem.~– Pedig azt akartam mondani. Nekem tíz nap alatt okvetlen
30     3,  II   |             Meglehet.~– Én el fogom mondani azon embereknek, hogy ön
31     3,  III  |            is olyan jól lehet, mint mondani.~Dobokyné elbámult. Fenyéry
32     3,  III  |            csak nem azt akarja vele mondani, hogy az esküvő itt most
33     3,  III  |      húgomasszony, éppen ezt akarom mondani. A diszpenzáció, a házasságlevél
34     3,  IV   |             magához szorítni és azt mondani neki: „Ne menj ez órában
35     3,  VII  |     fecskendett reájuk. Azt szokták mondani: „úgy mennek, mint akiket
36     3,  VIII |            akik nem merték neki azt mondani: hozott Isten. Megfogta
37     3,  VIII |         jókor!” szerette volna neki mondani mind a kettő, „a leggonoszabb
38     3,  VIII |          egy jóravaló szót el tudna mondani, anélkül, hogy egy plasztikai
39     3,  IX   |             gazda mindig meg szokta mondani vevőjének, s tudtul adja
40     3,  X    |           elmenni.~Azt kellene neki mondani: „Adjon Isten jó estét kegyelmednek,
41     3,  XI   |                Hanem, ön azt akarja mondani, hogy egyúttal folyamodás
42     3,  XI   |        múlva Lenczné el fogja önnek mondani a teendőket, én még az éjjel
43     3,  XVIII|          ismerősre talál. El szokta mondani, hogy ő milyen boldog most,