Rész,  fezejet

 1     2,  I    |            egy pórnő és egy növendék leány, elölről pedig szarvára
 2     2,  I    |    keservesen, olyankor a pórnő és a leány odaborultak az állat nyakába,
 3     2,  I    |               A nyomorult asszony és leány odamentek az ispánhoz, kezeit,
 4     2,  I    |               Emlékezem én rá, mikor leány voltam, kétszázhúsz ház
 5     2,  VI   |          országgyűlésen járt, minden leány, minden asszony utána volt
 6     2,  VI   |         úrnőjévé lett.~Tizenhét éves leány, tündéri szépséggel és a
 7     2,  VI   |              békével fiatal férfi és leány, hogy valami úton beléjük
 8     2,  VI   |             az igazi ájuláshoz. Ez a leány már az előszobába is behordja
 9     2,  VI   |            iránta hajlamot mint ifjú leány, hanem aközben megkérte
10     3,  I    |        kezdeményezést tesz rá. Derék leány volt, hogy nem tette. Erős
11     3,  I    |              Az egyik férfi, a másik leány. Azután este is lett, besötétedett;
12     3,  I    |           felvitte magához Bécsbe. A leány egy nyugalmazott huszártiszt
13     3,  I    |         szállása ajtaján belépett, a leány helyett annak apját találta
14     3,  I    |       családba egy névtelen köznemes leány, kinek apja nyugdíjából
15     3,  I    |           ibolyaszínű nemes vérét.~A leány a legborzasztóbb szellemi
16     3,  I    |           mit kell tennie?~A kínzott leány csak fejével bírta inteni,
17     3,  I    |                kiálta eliszonyodva a leány.~– Mi volna? Méreg. Biztos,
18     3,  I    |           elveszi eszemet.~A szegény leány félaléltan rogyott le ágyáról,
19     3,  I    |       leheletet. Óh, légy nyugodt.~A leány pedig a borzadály őrületétől
20     3,  I    |        kiálta rá:~– Ne érj hozzám!~A leány a földön vonaglott, mint
21     3,  III  |                 Szegény fiú, szegény leány feljönnek a fővárosba, itt
22     3,  III  |            számítani.~Amióta szegény leány lett belőle, mindenki úgy
23     3,  III  |          találhatja ön, hogy szegény leány, aki megszokta, hogy körül
24     3,  III  | ellenállhatlan hódítót. „Nincs olyan leány, akit el ne bolondítana,
25     3,  III  |              volt, várta őket.~A két leány tele volt dicsőséggel, ah,
26     3,  III  |            többiek mulatságát.~A két leány még lefekvés után is egyre
27     3,  III  |            kezét tartotta kezében. A leány arcán legkisebb zavar, meglepetés
28     3,  IV   |            év. Tegnap elhagyott, bús leány, ma boldog nő, kit a férfiak
29     3,  VI   |             kiálta kétségbeesetten a leány. – Én itt maradok. Én meg
30     3,  VI   |            ölte meg!~A szerencsétlen leány egy félbeszakadt kiáltást
31     3,  VI   |            Mi volt a vád?~Egy fiatal leány méreggel ölte meg atyját.~
32     3,  VI   |          méreggel ölte meg atyját.~A leány szép, mint egy angyal, magas
33     3,  VI   |          előtt állt, a szerencsétlen leány el volt ítélve, mielőtt
34     3,  VIII |             ifjú megrettent tőlük.~A leány azon állapotban volt, amidőn
35     3,  VIII |            megcsókolá hideg arcát.~A leány ekkor rettent fel. Körültekinte
36     3,  IX   |            vissza. Dolgozott a nő és leány is, még az apró kisgyermekek
37     3,  X    |          tartott magához szorítva.~A leány lélegzését visszafojtva
38     3,  X    |         rejtekéből az út közepére.~A leány ajkán elhalt a kiáltás.~
39     3,  X    |          keresztül is fogva tarták a leány minden mozdulatát, arcvonását.~–
40     3,  XI   |             végignézte, egy kis árva leány, akit Fenyéry ügyvéd úr
41     3,  XIV  |             Maróth Cynthia grófnő?~A leány siet tagadólag inteni fejével.~–
42     3,  XV   |            hordozá, sokat tehetett a leány idegzetére.~A sokévi feszült
43     3,  XVIII|               felnövő tagokkal; ifjú leány, délceg legény megkezdik