Rész,  fezejet

 1     2,  I   |   kezeiket.~– Léhűtő piszoknép! – kiálta vissza rájuk. – Részeg gazember!
 2     2,  I   |           Ne térdepeljetek itt! – kiálta az alispán keménynek tetsző
 3     2,  I   |      mutató ujjával, nagy hetykén kiálta:~– Nemesember vagyok!~–
 4     2,  I   |        közé.~– A szalmalisztet! – kiálta fel az alispán elszörnyedve –
 5     2,  I   |        görcsös botját, s dühödten kiálta, a házra mutatva:~– Fejszét,
 6     2,  I   |         fel a kérdést.~– Urak!? – kiálta felcsattanó szóval. – Hát
 7     2,  I   |           után.~– Beteg család! – kiálta fel a hölgy. – És ezt nekem
 8     2,  II  |      Micsoda ló? Micsoda patkó? – kiálta Krénfy úr bedugva zsebeit
 9     2,  II  |   csinálta.~– Én nem csináltam! – kiálta megijedve Krénfy úr. – Én
10     2,  II  |         Mit csinál, Boros uram! – kiálta rá kétségbeesetten a haszonbérlő
11     2,  II  |           uram genealógiájával! – kiálta közbe türelmetlenül Krénfy
12     2,  II  |          Nincs! És nem is lesz! – kiálta a nagyságos árendás úr,
13     2,  III |   Takarodjék minden ember haza! – kiálta Krénfy úr, ki közel volt
14     2,  III |    kicsinyt.~– Óh, hadd jöjjön! – kiálta Krénfy úr hirtelen kiugorva
15     2,  III |        itt valaki.~– Ereszd be! – kiálta Krénfy úr, s vánkosai közé
16     2,  III |          vagyok vagy alkimista? – kiálta Krénfy úr apródonként dühbe
17     2,  III |          ezer bocsánatot kérek! – kiálta, észrevéve gyászos tévedését. –
18     2,  V   |    repeszté azt.~– Mit tesz ön? – kiálta föl a grófnő, s egyszerre
19     2,  V   |          öregnek nyújtva.~– Én? – kiálta az visszaijedve, s eltávolító
20     2,  VII |    világon.~– Hát a másvilágon! – kiálta egy hang a nép közül. Krénfy
21     2,  VII |             S elnézheti „az úr” – kiálta rá indulatosan Lippay –,
22     2,  VII |        kapu elé.~– Megálljatok! – kiálta dörgő hangon Lippay a zendülőkre,
23     2,  VII |              Én, én merészelek! – kiálta a csavargó fejszéjét rázva
24     2,  VII |        Figyelmeztetek mindenkit – kiálta Krénfy reszkető hangon –,
25     2,  VII |          félre az útból, uraim! – kiálta a csavargó, megforgatva
26     2,  VII |     bukott.~– Vasra kell verni! – kiálta rámutatva a hajdúknak és
27     2,  VII |          e pillanatban.~– Uram! – kiálta közbe Krénfy ügyvéde, hosszú
28     2,  IX  |      fogják ítélni.~– Börtönre! – kiálta fel Leonora. – Nem! Az nem
29     3,  I   |          gyalázatos parasztvér! – kiálta István gróf, kit kétségbeejtett
30     3,  I   |     előlük.~– Irgalmas Istenem! – kiálta Irén, dobogó szívvel emelkedve
31     3,  I   |         inni.~– Istenem! Mi ez? – kiálta eliszonyodva a leány.~–
32     3,  I   |           a düh és utálat hangján kiálta rá:~– Ne érj hozzám!~A leány
33     3,  I   |         Cynthia őrült sikoltással kiálta fel atyjának ez iszonyú
34     3,  II  | vindikálja.~– Ah, ez irtózatos! – kiálta az ajtókat rugdosva maga
35     3,  II  |         Megőrülök, de nem értem – kiálta Cynthia, kétségbeesetten
36     3,  II  |         Nem, nem tehette ő azt! – kiálta fájdalma túlömlő mértékében;
37     3,  II  |             Hová megy ön, uram? – kiálta a gróf, megragadva az ifjú
38     3,  III |        titkolózás kétségbeejtő! – kiálta fel Dobokyné. – Uram, ön
39     3,  VI  |         kell-e hát tébolyulnom? – kiálta kétségbeesetten a leány. –
40     3,  VIII|     bekocogtatott rajta.~Két hang kiálta belülről egyszerre:~– Szabad…~
41     3,  X   |           ujjai közé.~…– Ki az! – kiálta, hirtelen visszafojtott
42     3,  XI  |          így aztán csak messziről kiálta rá vissza:~– Megállj, fickó,
43     3,  XIV |           Parancsolatot hoztam! – kiálta az alispán elé tartva pecsétes