1-500 | 501-1000 | 1001-1177
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
501 2, VII | nyelvére, tüzet a házára.~És valóban a vén csavargó kapott
502 2, VII | cselédeim fel vannak fegyverezve és lőni fognak.~– Takarodjatok
503 2, VII | kiálta rámutatva a hajdúknak és végigtekintve kigyulladt
504 2, VII | kiknek jogunk van parancsolni és nem kérni s minden eszközt
505 2, VII | Nem, csak a vessző kell.~És azzal felemelve a puskavesszőt,
506 2, VII | nézett végig az urakon.~– És most csak egy eszköz van
507 2, VII | Igen – szólt Fenyéry és előrelépett, a csavargótól
508 2, VII | ellenállását figyelembe nem venni és a kaput erővel betörni.~
509 2, VII | egy fejszecsapás, uram, és ön lesz a haza megszabadítója,
510 2, VII | neve dicsőíttetni fog, és vagyonait elveszti és hivatalából
511 2, VII | fog, és vagyonait elveszti és hivatalából kicsapatik,
512 2, VII | hivatalából kicsapatik, és fog ülni a börtönben a gonosztevők
513 2, VII | egyszerre Krénfy, az ügyvéd és az ispán.~– Crimen majoris… –
514 2, VII | Krénfy, Fenyéry mellé lépve.~És a két táblabíró úr is szomorúan
515 2, VII | házamra.~– Az meglehet.~– És énnekem jogom van önt akkor
516 2, VII | az éhes nép utánam rohan és önt agyonveri. Láthatja
517 2, VII | csavargóról s engedjék beszélni, és egy óra múlva – uram – akkor
518 2, VII | elsápadt bele.~Az ügyvédhez és az ispánhoz fordulva, fogvacogó
519 2, VII | ünnepélyesen tiltakoztam, és csak a halálos fenyegetéseknek
520 2, VII | fenyegetéseknek engedék. … És most nyitva az ajtó, uram!~
521 2, VIII | meglátszik, hogy a festék és a szenvedélyek korán lerontották
522 2, VIII | ruinának. Öltözete hanyag és lompos, féloldalt ráncaiból
523 2, VIII | ordíta erre mérgében és fájdalmában Krénfy úr. –
524 2, VIII | Krénfy úr. – Boros, fogja meg és hurcolja el innen.~Boros
525 2, VIII | egy idegen házba betört és saját leleményességére van
526 2, VIII | Én régebben óhajtottam, és szelídebb úton kegyed ismeretségébe
527 2, IX | Ezt a Fenyéryt irigylem és becsülöm, miként senkit
528 2, IX | nemesember házába erővel betör és ott hatalmaskodik.~– Törvények?
529 2, IX | törvény nincs a világon, és ha van, nincs bíró, aki
530 2, IX | betű szerint ítélnek.~– És ha így lenne is, Fenyéry
531 2, IX | mint amennyit akart.~– És ha önök százszor kikacagják,
532 2, IX | tisztelem, én becsülöm, és ha itt volna, képes volnék
533 2, IX | képes volnék őt megcsókolni!~És éppen abban a pillanatban
534 2, IX | pillanatban nyílt fel az ajtó, és lépett be rajta Fenyéry.~
535 2, IX | édestestvére mondta volna önnek.~És azzal gyöngéden odahajolt
536 2, IX | hajdani szép ismerőseim és ismerőnéimtől, még kellemesnek
537 2, IX | ez máson is megtörtént, és sokkal kisebb ok miatt.
538 2, IX | elkártyáztam volna vagyonomat és most semmim sem volna. Nem
539 2, IX | Fenyéry kezet adott rá: és kérdezé, hogy mit vétett.~–
540 2, IX | bátyjára, ki valóban kártyán és könnyelmű pazarlással vesztegeté
541 2, IX | Mutasson kegyed utat és módot, és én örömmel cselekszem.~–
542 2, IX | Mutasson kegyed utat és módot, és én örömmel cselekszem.~–
543 2, IX | csak önnel történik. Menjen és győzze meg felőle, hogy
544 2, IX | meggondolatlanul szomorúságot okozott, és sietett őt felkeresni.~Mint
545 2, IX | véletlenül találkozott volna vele és ismét odább menjen.~Óh,
546 2, IX | Ebben meg kell nyugodnom.~– És ez nem a legnagyobb baj
547 2, IX | Fenyéry könnyeden mosolygott és fejét tagadólag rázta.~–
548 2, IX | kötelességüket teljesíthetik, és az rájuk nézve szomorú kötelesség
549 2, IX | hogy én mennyire szeretem. És meg is lehet, hogy jó férj
550 2, IX | meg is lehet, hogy jó férj és nő lett volna belőlünk.
551 2, IX | kellett volna esküdnünk. És most ez eset után íme visszaküldték
552 2, IX | önként vonhatja azt le onnan és nincs hatalom a világon,
553 2, IX | saját meggyőződésén kívül. És én ezt a meggyőződést igazán
554 2, IX | gyűrűmet visszaküldték.~És azzal kezét nyújtotta Fenyéry
555 2, IX | lányka összefogta kezét és visszatartá azt.~Hanem arca
556 2, IX | arca oly szokatlanul égett, és szemei úgy ragyogtak e percben.~
557 2, IX | szegénységét; kinek ön előtt háza és lelke nyitva áll, ki önt
558 2, IX | jelenik meg életében.~– És most emlékezzék ön arra,
559 2, IX | mondott – rebegé a leányka, és odamutatott az ujját átszorító
560 2, IX | átszorító vékony kis gyűrűre, és azután összeszorítá azt
561 2, IX | hatalom nem képes elvenni!”~És ezzel elfutott onnan. Mire
562 2, IX | pedig, ki nagy emberismerő és olvasni tud az arcokból,
563 2, IX | megragadá a delnő kezét, és csókjaival halmozá el azt,
564 2, IX | csókjaival halmozá el azt, és oly jókedvűen kacagott bele.~–
565 2, X | ügyesség, merészség, tárgy- és helyismeret nagy előnyöket
566 2, X | felperest, ha ügyvéde bátor és nevének megfelelő dalia
567 2, X | annyi áldozattal, haraggal és erőszakkal küzdöttek valaha,
568 2, X | erőszakkal küzdöttek valaha, és mindig sikertelenül.~Fenyéry
569 2, X | jutni, amikor regényt írunk és olvasunk. Ez a rettentően
570 2, X | felemelék az ő pálcáikat és azt mondták, hogy ebből
571 3, I | Nekem ez a Fenyéry senkim és semmim, nem is kellene rá
572 3, I | tiszta, nagy lélek lakik; és ha eszembe jut, hogy e nagy
573 3, I | elmegyek. Ez föltett szándékom és ettől el nem állok.~Hogy
574 3, I | akarta azzal biztatni.~– És ha válni kell, váljunk gyorsan –
575 3, I | midőn senki sem látta már és suttogá magában:~„Erős szíve
576 3, I | össze meg összecsókolja; és ez aligha meg nem történt
577 3, I | hang.)~Felnyitja az ajtót. És íme ki borul a nyakába?
578 3, I | Ugyanazon okból, amiből ön.~És ezen azután elkezdtek kacagni
579 3, I | azután elkezdtek kacagni és sírni, és újra kacagni,
580 3, I | elkezdtek kacagni és sírni, és újra kacagni, mint ahogy
581 3, I | nők tudnak egyszerre sírni és kacagni szíveik mélységes
582 3, I | ijedelme az ágenseknek és fátuma minden rangon levő
583 3, I | szolgált szocillicitátor, és rettegésben tartott minden
584 3, I | zivatar elleni harangozással és a szimpatétikus gyógymódokkal.~
585 3, I | alá, melyek a felperest és másokat eszükre térítsenek,
586 3, I | érek rá, mert mennem kell, és estig alkalmasint nem is
587 3, I | adieu, kedvesem.~A védnő és a kis tündér megcsókolták
588 3, I | egész nap azt hallgatta, és rajzolgatott egy kis képet,
589 3, I | zuhogó hegyi patak volt, és az átvezető híd le volt
590 3, I | ember úgy áll a két parton és nem tudja, hogyan jusson
591 3, I | nagyon várnak az ebéddel, és azután már nem győzik várni,
592 3, I | be. Leonora nem jött meg, és Irén egy falatot sem tudott
593 3, I | teakatlanból kifőtt a víz, és Leonora mégsem jött haza.~
594 3, I | keresztül turfás lápokon és márga földeken, s azoknak
595 3, I | ön? – kérdé aggódva Irén, és sietett barátnéját mentől
596 3, I | egy puha zsámolyt tett, és azután teletölté findzsáját
597 3, I | foglalt ő is helyet mellette, és olyan elégültséggel nézte,
598 3, I | számára rendelt vacsorát és teát, mintha az saját étvágya
599 3, I | jártam, annyi bizonyos, és aligha sikertelenül. Mától
600 3, I | az emberek sorsa felett és tanúbizonyságait adja lételének
601 3, I | magát felőle, hogy ajtók és ablaktáblák jól be vannak
602 3, I | be vannak zárva, ágy alá és szekrényekbe sem rejtette
603 3, I | magát igazán bizton az éj és a képzelet rémei elől.~–
604 3, I | egy pisztolyt a zsebéből és bemutatta magát, hogy ő
605 3, I | nem párbajvívásra való.” És azután tudtára adta a grófnak,
606 3, I | ott volt egy pap, két tanú és egy halvány reszkető nő.
607 3, I | ajánlották, kocsira ültek és elmentek haza. A menyasszonyhoz
608 3, I | vén volt ugyan, de gazdag és egy ranggal magasabb a grófnál,
609 3, I | él, testvérei prókátorok, és aki neki már azelőtt kedvese
610 3, I | társaságokat.~Midőn atyja és testvére Brenócra jöttek
611 3, I | bálványozásban, mire szépsége és helyzete feljogosítá. Keze
612 3, I | után jár még képzelődése?~És amidőn így keresték a magasban
613 3, I | tomporán, hogy az összerogyott és elájult. Azt mondják, hogy
614 3, I | rejteni Illés gróf elől.~És azzal úgy eltűnt a szerencsétlen
615 3, I | ellenségének ír, midőn baja van, és nem nekem.~– Büszke volt
616 3, I | elmondá e tudomását Cynthiának és felszólítá, hogy ha azt
617 3, I | hajlamáról.~– Istenem, Istenem! És lemondott-e?~– Másnap reggelig
618 3, I | keblében elállt a lélegzet.~– És amidőn Illés gróf Strasbourgba
619 3, I | tudta jól, de hogy mikor és mi úton vihette ezt végbe,
620 3, I | meghívó lapon csak az ő neve és Illés grófé volt felírva.
621 3, I | s arra ismét csak az ő és fia nevei voltak felírva.~
622 3, I | hálószobájába e szokatlan órában és e szokatlan feldúlt arculattal.~–
623 3, I | egyszerre kihagyták az ön nevét, és csak rólam egyedül emlékeztek
624 3, I | Történt egy éjjel, hogy én és ön azon házban háltunk meg,
625 3, I | melyben ön anyja lakott. És mint őr feküdtem az alsó
626 3, I | komornától egy pohár vizet és teáskanalat kért, s midőn
627 3, I | képemet ne lássa senki, és elrejtem magamat a maróti
628 3, I | világbotrányává lesz; – és akkor nem tudja, hogy mit
629 3, I | de a gróf felfogta őt, és visszafekteté párnáira,
630 3, I | visszafekteté párnáira, és azután odaült ágya szélére,
631 3, I | azután odaült ágya szélére, és gyermeke fejét ölébe vevé,
632 3, I | gyermeke fejét ölébe vevé, és felbomlott hajfürteit lesimogatá,
633 3, I | bánni nyájaskodó szülők. És szólt hozzá édes, megnyugtató
634 3, I | rögtöni. Én itt leszek veled, és ölemben fogom tartani fejedet,
635 3, I | ölemben fogom tartani fejedet, és lezárom szemeidet, és lecsókolom
636 3, I | fejedet, és lezárom szemeidet, és lecsókolom ajkaidról az
637 3, I | őrületétől sikolta fel, és kirohanva ágyából, odaborult
638 3, I | odaborult atyja lábaihoz, és görcsös kezekkel, kétségbeesett
639 3, I | neki.~A gróf gyűlölettel és megvetéssel taszítá el magától
640 3, I | magától leányát, s a düh és utálat hangján kiálta rá:~–
641 3, I | Anyám! Anyám az égben!~És abban a pillanatban kihullott
642 3, I | padozaton.~A sikoltásra és zörejre betörő cselédek
643 3, I | keressük azt fel idő előtt.~És azután beszélt leányának
644 3, I | nem jó volna meghallani. És azután arra kérte Cynthiát,
645 3, I | emberek társaságától távol, és azután bocsánatát kérte
646 3, I | odaborult zokogva keblére, és sírt oly hosszan, amilyen
647 3, I | hogy ő bocsásson meg neki, és bocsánata jeléül ölelje
648 3, I | csak nyögve tekinte rá, és nem teljesítheté kívánatát.
649 3, I | mindenféle nyomorult emberrel, és ez így megy napról napra;
650 3, I | cselédje láttára megölelt, és azt mondá, hogy örül láthatni.
651 3, I | külvárosi utcákon jobbra és balra. A vízre, sárra csak
652 3, I | Kénytelen voltam megölelni és megcsókolni a derék hölgyet.~–
653 3, I | Tarnóczy iránti szerelméről.~– És lemondott? – kérdezé Irén.~–
654 3, I | Kolostorba fog menni.~És e szónál mind a két hölgy
655 3, I | hallgatott el odakinn is az eső és a zivatar; még egypár csepp,
656 3, I | egypár csepp, még egy sóhaj és elaludt a vihar mindenütt;
657 3, II | szakasztani a napot, holdat és egyéb nehéz tömegeket.~Azt
658 3, II | álló, leskelődő kis démon és barátnője, akik szüntelen
659 3, II | szebbé tette azt. Annyi bú és aggodalom nem volt képes
660 3, II | hímzéstelen fehér ruhát, és ez a hanyagság, e rosszul
661 3, II | grófnő nincs itthon soha és hogy beteg, ragályos lázban
662 3, II | legyen szíves bemenni hozzá és megmondani neki, hogy Leonora
663 3, II | rögtön felderül a delnő arca és sietve küldé vissza cselédjét,
664 3, II | s tárt karokkal fogadá és szerencséjének nevezte,
665 3, II | hogy azt nem foga tenni, és bármit mondjon neki Leonora,
666 3, II | bizonyságául maga mellé ülteté, és kezét kezébe fogta, úgy
667 3, II | vannak haza nem jöhetni és a külföldön is eltitkolni
668 3, II | testvérét tudósítja hollétéről és a pénzmennyiségről, amire
669 3, II | ott, hol van, elítélteti és bezáratja. A szegény gyermek
670 3, II | kezességet vállalt érte, és az ifjú embereknek hihetőleg
671 3, II | csak tréfa – szólt Leonora. És akkor igen komoly volt.~–
672 3, II | képtelenség! Melyik nagykereskedő és jó hitelű bankár adná a
673 3, II | láttam – suttogá Cynthia.~– És nagy mosolyogva súgá Irénnek,
674 3, II | kétség nem lehetett iránta.~– És mi történt tovább?~– Ami
675 3, II | természetesen az utóbbit tevé és tönkrejutott általa.~Cynthia
676 3, II | Hasztalan. Nem tudott sírni.~– És most csupán annyit kérek
677 3, II | indulatosan kelt föl helyéből és íróasztalához sietett.~–
678 3, II | írni.~– Igen; megígértem és meg is esküdtem rá; az Isten
679 3, II | valaha reá is gondolok. És mégis írni fogok neki. Megírom,
680 3, II | iszonyú költemény az egész, és lehetetlen még a gondolat
681 3, II | ismerem őt, lelke nemes és tiszta; könnyelmű volt mindig,
682 3, II | neki, hogy jöjjön haza.~– És ha találkozni fog kegyed
683 3, II | Tarnóczy kisasszonyhoz, és mondja meg neki, Leonora,
684 3, II | ijedten futott haza Irénhez és otthon nem merte elmondani,
685 3, II | Cynthia megírta a levelet, és mielőtt lepecsételné, még
686 3, II | egyszer megnézte bíráló és mégis szerető szemmel azt
687 3, II | kételkedett, ajkaihoz szorítá azt, és hévvel összecsókolá, és
688 3, II | és hévvel összecsókolá, és könnyei megeredtek ekkor,
689 3, II | könnyei megeredtek ekkor, és ráhullottak a kedves képre,
690 3, II | ráhullottak a kedves képre, és szíve megkönnyebbült bele.~
691 3, II | szíve megkönnyebbült bele.~És azután kivevé azt rámájából,
692 3, II | utána elhamvadtak a szemek, és az ajk még akkor is mosolygott;
693 3, II | még akkor is mosolygott; és azután az egész képet ellepte
694 3, II | férgei a fekete szemfödelen.~És azután lepecsételé a levelet…~…–
695 3, II | Fiatal ember volt, viselete és arca felől könnyen angolnak
696 3, II | tojásdad, halovány arccal és sugár szemöldökkel, amik
697 3, II | regényeinek egy kis füzetét tartá és szivarozott.~Az utas, ki
698 3, II | Köszönöm, uram. Jó reggelt.~És azzal olvasott tovább.~Átellenese
699 3, II | örülök, hogy van szerencsém. És kegyed, nemde, Tarnóczy
700 3, II | Tarnóczy úr, tekintetes nemes és vitézlő?~– Találva van,
701 3, II | nem felelhetek e szóra.~– És ha önt arcul köpöm?~– Venni
702 3, II | Venni fogom zsebkendőmet és letörlöm arcomat, s még
703 3, II | megelevenült ez a viaszálarc, és hevesen szólt ellenfeléhez.~–
704 3, II | fenyegetett vállat vonított, és azt mondta, hogy egy szót
705 3, II | hátrahanyatlott ülésébe, ajka és minden tagja reszketett.
706 3, II | engedni.~Tarnóczy felkelt és az ajtó felé indult.~– Hová
707 3, II | kidobta azt az ablakon.~És azután odahajolt ismét ellenfele
708 3, II | mondják, hogy szép, fiatal és ártatlan.~Tarnóczy most
709 3, II | meg fog jelenni előttem. És én akkor ezt a derék, bátor,
710 3, II | ajánlatomat el nem fogadná és engemet vagy bárkit azok
711 3, II | útitárcájába, a napot utána írta, és súgva monda Tarnóczynak:~–
712 3, II | Tarnóczytól.~– Igaz – szólt ez és odanyújtá a magáét.~A kalauz
713 3, II | útvonalára.~Hagyták menni és nevettek rajta.~„Ilyen különcök
714 3, III | képzeletében. Száz meg száz ó és új költő remekelt már e
715 3, III | utakon akadt rá.”~Ez is szép és mindenekfölött regényes. –
716 3, III | nyújt rendkívüli hőstettek és kalandok leírására. – Jobb
717 3, III | hőst felöltöztetik grófnak és nagy úr lesz.”~Ez is gyakran
718 3, III | elvették az érdekes, regényes és meglepő kilátásokat hősöm
719 3, III | lehet az ember: – a munka és a szorgalom útja.~Fenyéry
720 3, III | actus majoris potentiaet. És azután mérgelődnek rajta,
721 3, III | leggonoszabb rágalom alakjában. És neki nem lehet őt sem az
722 3, III | Ilyen csillagocskák Málcsi és Luiz, távolabb és közelebb
723 3, III | Málcsi és Luiz, távolabb és közelebb rokonok leánykái,
724 3, III | rendesen a zongoránál ül és veri azt a véghetetlen sok
725 3, III | francia négyest, keringőt és lengyelt, amire a többi
726 3, III | reggel porzottak a hintók és szekerek mindennemű alakjai
727 3, III | azután mindenki gyaníthat jót és gonoszat Irén felől, ahogy
728 3, III | az első csárdást, Fenyéry és Csejti Gazsi nem voltak
729 3, III | megtérő csak sírt talál és a hideg menyasszonyhoz fekszik
730 3, III | elfogódástól. Oly sokat érez, és az érzésnek oly kevés szava
731 3, III | két nagy könnyel terhesek, és e két nagy könny alól egy
732 3, III | soraira tekint most is, és alabástrom ujjai oda látszanak
733 3, III | kellemét,~Várva hő nyárt és az ősznek ~Hulló levelét,~
734 3, III | levelét,~Most lakásom hideg és szűk, ~Szűk és szomorú…”~
735 3, III | lakásom hideg és szűk, ~Szűk és szomorú…”~Fenyéry odatekintett
736 3, III | szomorú…”~Fenyéry odatekintett és értette a szemrehányást.~–
737 3, III | Nagyon régen – viszonza ez, és hangában oly igazi fájdalom
738 3, III | Tegyük félre ezt a könyvet és beszéljünk az életből. Nem
739 3, III | peres feleket békítsek? És ebben nem találta fel kegyed
740 3, III | gondolkozott, hogy amíg a jólét és jó hír után küzdött, azt
741 3, III | kigyógyult minden bajából, és azt mondá szívében: boldog
742 3, III | leányka odasimult hozzá és rábízta, hogy parancsoljon.~–
743 3, III | ragadtatni, hogy odahajolt hozzá és arcát megcsókolá. Csak akkor
744 3, III | percben sem mondott igazat és vétkezett az igazság ellen,
745 3, III | szomorúságot szerezzen.~És ha a kegyes olvasó e soroknál
746 3, III | ismét látni fogjuk egymást, és akkor emlékezzék meg arra,
747 3, III | másikban egy hitvány legyezőn, és az arcán nem látni sem az
748 3, III | megcsókolá a fehér kezecskét és megcsókolá másodszor is,
749 3, III | honn feledte. Elhoztam.~És mindenki azt mondá, hogy
750 3, III | minden igazi arszlánnak, és a városi mendemonda úgy
751 3, III | kimentek mulatságból szüretelni és nehezteltek érte, hogy a
752 3, III | azután meg a két unokahúgnak és azután az egész világnak;
753 3, III | a boldog vőlegény felkel és eltávozik hálószobájába,
754 3, III | elesik, azt eltemetik szépen, és soha senki sem fogja azt
755 3, III | óránál, midőn egy hintó és utána a másik csakugyan
756 3, III | alispán, az öreg főjegyző és Fenyéry.~Ez tehát csakugyan
757 3, III | életboldogságáról van szó, és ügynek, mert valóban ez
758 3, III | ők ketten tudtak.~– Irén és Fenyéry? – szólt Dobokyné,
759 3, III | szólt Fenyéry mosolyogva, és Irén is intett, hogy úgy
760 3, III | most Irénnek anyja vagyok, és én akarom tudni, hogy keletkezett
761 3, III | meghajtá magát udvariasan és kész volt felelni.~– A tarnóci
762 3, III | elaludt?~– Valóban azt tettem. És másodszor, midőn nagy bűnömet
763 3, III | volt?~– Valóban az voltam, és már akkor tudtam, hogy más
764 3, III | nevemet viselni, mint Irén, és Irén tudta, hogy más férfi
765 3, III | karonfogva hazamenni, s a papon és a két násznagyon kívül,
766 3, III | menyasszonyunkat, amint illik, Málcsi és Luiz kedves húgaim elvállalják
767 3, III | lakában, ahol kegyetekhez és több kedves ismerősünkhöz
768 3, III | szerető nejét” nevezi ki. És mármost vissza az esküvőre…~
769 3, IV | hangosan éltetik a vőlegényt és a menyasszonyt.~A menyasszony
770 3, IV | menyasszonyt.~A menyasszony és a hölgyvendégek eltávoztak
771 3, IV | legnemesbike szerelmével boldogít. És mégis úgy nyomja valami
772 3, IV | féltettebb iratai, pénze és titkai.~Miért álljon ez
773 3, IV | igen! (Ha értette volna.)~– És ezt senkinek sem szabad
774 3, IV | kétségbe kellett volna esnie, és férjét magához szorítni
775 3, IV | férjét magához szorítni és azt mondani neki: „Ne menj
776 3, IV | megcsókolá őt a férj gyöngéden, és szívéhez szorítá szerelmesen,
777 3, IV | szívéhez szorítá szerelmesen, és azt mondá neki, hogy aludjék
778 3, IV | vissza; Irén odafutott hozzá, és olyan nehezen esett neki
779 3, IV | neki: ne bocsásd el őt!~És azután visszatért, valami
780 3, IV | az álom bántotta szemeit, és soká kínozta még valami
781 3, IV | alszik mélyen, csendesen – és egyedül.~Valami rosszat
782 3, IV | vőlegény ott ül ágya mellett és gyengéden néz alvó arcára.
783 3, IV | önfeledéssel borul annak keblére, és fejét odavonja magához,
784 3, IV | fejét odavonja magához, és arcát oda teszi szívére
785 3, IV | arcát oda teszi szívére és rebeg reszkető szóval:~–
786 3, IV | felelt, sápadt arccal – és mosolyogva.~– Óh, mi rosszat
787 3, IV | tudom megmondani, miért és hogyan, de arra oly borzalom
788 3, IV | alatt fel voltam öltözve és kimentem utánad – ez mind
789 3, IV | elhagyott temetőben voltam. És azután úgy tetszék, mintha
790 3, IV | ott ismét elaludtam volna és álmodtam, hogy álmodom:
791 3, IV | bírtam kiáltani, nyelvem és tagjaim le voltak kötve:
792 3, IV | tapsolás hallatszott ekkor, és láttam, mint emeltétek fel
793 3, IV | homlokodra; sikoltani akartam, és lélegzetem elhagyott; a
794 3, IV | odavonta keblére szelíden és haját lesimogatá.~– De mily
795 3, IV | már a rokon nők, férjes és özvegyasszonyok, kik ősi
796 3, IV | vagyok, szeretek.” Boldogság és szerelem jelképe a főkötő,
797 3, IV | jelképe a főkötő, azért szebb és bájosabb a főkötővel minden
798 3, IV | jellem lehet.~Irén mosolygott és azt mondá, hogy ez csak
799 3, IV | hat hétig.~Irén nevetett és szeretetreméltó pirulással
800 3, IV | furcsánál furcsább feleleteket és csodálatos arcokat e kérdéseire;
801 3, IV | kalandozott, lövöldözött másra, és hagyott magára lőni, majd
802 3, V | ingerlékeny volt a gróf. És Cynthia mindannyiszor felkelt,
803 3, V | Egyes-egyedül jön, brachium és asszisztencia nélkül, egészen
804 3, V | képpel üdvözli a grófot és leányát.~István gróf készen
805 3, V | rettegett e gondolattól, és azt hivé, hogy a mártírok
806 3, V | miként a sír; én nagysádnak és egész méltóságos családjának
807 3, V | nagysádat azon lépésre vezették; és amilyen kész segédkezet
808 3, V | kire bátrabban nézhetett. – És erre legújabb tanúság az,
809 3, V | az, hogy most itt vagyok és kinyilatkoztatom, hogy méltóságodnak
810 3, V | ahogy átvettem, nem nyertem és nem vesztettem rajta semmit.~
811 3, V | rosszat akarhat ez most?~– És mi viszonzást kíván ön tőlünk
812 3, V | adott arra, hogy haragudjék, és aki szíves, megelőző képet
813 3, V | szállásukat? Ott több kényelem és szolgálat lehetne méltóságtok
814 3, V | szavaknál; önkéntelen az és a vérből jő; ki tudja, mi
815 3, V | itt, unja a sok embert, és inkább az elvonultságot,
816 3, V | amulettekkel, bölcsek köveivel és mindenféle ráolvasással.~
817 3, V | erejét, mely azokkal megküzd, és olyan erős hitük van abban,
818 3, V | része egy méregcseppnek!~– És mégis van ennek valami hatása?~–
819 3, V | van ennek valami hatása?~– És csoda hatása!~Krénfy úr
820 3, V | Krénfy úr fejét csóválta, és olyan képet csinált, mint
821 3, V | nyájasan üdvözölve a grófot és a grófnőt, eltávozott, eltanulhatatlan
822 3, V | kell nyújtani a betegnek, és befedni jól, s testét flanellel
823 3, V | hogy mármost nyugodjék el, és ne gondoljon semmi rosszra,
824 3, V | panaszkodni, hogy fázik és úgy veszi észre, mintha
825 3, V | mondá a gróf, hogy ő tintát és papírt szeretne kapni, mert
826 3, V | hogy verje ezt ki fejéből és nyugodjék meg Istenben.~
827 3, V | lábai hátrazsugorodtak, és lélegzete elnehezült.~–
828 3, V | szemei elveszték fényüket és szava elállt.~Cynthia kétségbeesetten
829 3, VI | kalandor, mint férfi becsvágyó és büszke, öregségére finom
830 3, VI | szeretne a porba omlani és fetrengeni, mint egy féreg…~
831 3, VI | csak futólagosan köszöntik és félreállnak előle, ha valahova
832 3, VI | egyszerre mindnyájan mellőle és a ravataltól, mintha megrettentek
833 3, VI | szív barátja, barátnéja, és őneki nincs senkije, akinek
834 3, VI | odaborult Irén nyakába és zokogott keservesen, keservesen.~
835 3, VI | vonta magához Cynthiát, és rebegve monda neki:~– Jöjjön
836 3, VI | velem, hagyja el e kastélyt, és ne maradjon itt tovább.~–
837 3, VI | Brenóczy Cynthia grófnő Isten és emberi törvényszék előtt
838 3, VI | mert némi lankadtságot és borzongást érzett tagjaiban.~
839 3, VI | visszatért, s akkor az ő és Lenczné jelenlétében történt,
840 3, VI | valaki vétkes, az bizonyos és hogy aki vétkesnek fog találtatni,
841 3, VI | ott, amit mondanak rám?~És Irén – nem irtózott megcsókolni
842 3, VI | találta, mint mindig, nejét és a grófnét. Irént megcsókolá,
843 3, VI | odahajolt a két hölgyhöz, és sugárzó arccal suttogá:~–
844 3, VI | Irén íróasztaláról papírt és tollat vett fel, s oda helyezé
845 3, VI | ez.~– Csak írja le kegyed és folytassa:~„Nyújtson ön
846 3, VI | módot a megszabadulásra, és kívánjon tőlem bármit, rabja
847 3, VI | ingerültnek, melle zihált és szemei haragtól égtek. Alig
848 3, VI | egy széket húzott maga alá és leült rá.~– Gróf úr, ha
849 3, VI | engemet rútul megsértett ma, és azt soha meg nem bocsátom
850 3, VI | okai vannak rám haragudni, és én azokat elismerem. Mondja
851 3, VI | börtönbe…~Cynthia fájdalom és ijedtség szisszenésével
852 3, VI | odamentem az ügyvéd úrhoz és megkértem, hogy ne védelmezze
853 3, VI | nagyon biztos helyen van. És ez rossz! Ez igen rossz…~
854 3, VI | Fenyéry most már eléje állt, és hallgatott nyugodtan, a
855 3, VI | nálam a szükséges útilevelek és váltók százezer dollár értékig.
856 3, VI | átadja őt a hatóságnak, és megszűnik érte felelős lenni,
857 3, VI | jelleméről; ezt igazítsuk ki és felejtsük el.~Illés és Fenyéry
858 3, VI | ki és felejtsük el.~Illés és Fenyéry kezeik egymás után
859 3, VI | folytatá Fenyéry –, azt bizton és bátran visszautasítom, önnek
860 3, VI | volna, odaborult lábaihoz és megragadta kezét, és hevesen
861 3, VI | lábaihoz és megragadta kezét, és hevesen csókolá azt össze.~–
862 3, VI | szót rebegni; csak a hála és az öröm ez egyetlen szavát.~
863 3, VI | Illés gróf odahajolt hozzá, és segíté őt felemelni Fenyérynek,
864 3, VI | átölelte a szegény leányt, és segített neki sírni, és
865 3, VI | és segített neki sírni, és nem haragudott rá azért,
866 3, VI | szorítja egyre ajkaihoz, és nem bír tőle megválni.~Azzal
867 3, VI | megfogta az ügyvéd másik kezét, és azt mondá neki:~– Uram,
868 3, VI | háziasszonyt, bocsánatot kért és eltávozott.~
869 3, VII | ereiben megfagyasztani a vért és arcát rángatózásba hozni.~
870 3, VII | embert?~Az ispán hátrahajolt és ismételteté a kérdést.~–
871 3, VII | bőrkereskedőt, hajcsárt és jobbágyot, aki eszébe jutott.~– …
872 3, VII | hogy menjen fel a kastélyba és csináljon, amit akar.~Maga
873 3, VII | lovat.~A kocsis duzzogott, és szidta magában minden szidhatóját,
874 3, VII | megállítá szekerét a kapu előtt és leszállt. Borosnak utána
875 3, VII | sajtóshoz, s előidézve azt savók és túrók edényei közül, minden
876 3, VII | jelentkezett.~Krénfy megfordult és sietett kifelé, meg sem
877 3, VII | Úgy? Neveden szólított és kérdezősködött, ugyebár?
878 3, VII | most ebben a kastélyban, és hogy hová távozott a régi
879 3, VII | jó kisasszonynak híjátok. És te azután útbaigazítottad,
880 3, VII | található az új birtokos. És ő feljegyzett mindent a
881 3, VII | feljegyzett mindent a tárcájába, és azt mondta, hogy vissza
882 3, VIII | gyilkosságban bűnösnek, és azt nem bocsátom ki kezemből,
883 3, VIII | bukni, az meg fog lakolni.~– És ki az?~– Az Krénfy.~– Hogyan?
884 3, VIII | bizonyságtevő eszközöket, és megesküdném rá, hogy így
885 3, VIII | Szétválasztani a tanúkat és a vádlót, meggátolni az
886 3, VIII | lépek föl, óvatosak lesznek, és elkészülnek előre. Hatósági
887 3, VIII | ellenük, mert Krénfy gazdag és tekintélyes birtokos, akit
888 3, VIII | fején tartom a kezemet, és fogadom önnek, hogy nem
889 3, VIII | az el nem kerülhető tél és mindennek vége, hamva, ami
890 3, VIII | választania kellett a gyűlölet és a szeretet között, nem bírta
891 3, VIII | kínzó távolba tűnik el. És ami túl van rajta, az ott
892 3, VIII | álomjáróké, merednek reá, és visszarettenve hanyatlik
893 3, VIII | arcán.~Levette kalapját, és odalépett a két hölgyhöz,
894 3, VIII | Megfogta az egyik kezét, és azután a másikét, ajkaihoz
895 3, VIII | mind a kettőt egymás után.~És azután szemeit mondhatatlan
896 3, VIII | az egyik hölgy arcára – és az Cynthia volt, és azután
897 3, VIII | arcára – és az Cynthia volt, és azután bánatosan nézett
898 3, VIII | könnyeket csalt Irén szemeibe, és szemeinek bűbája reszketni
899 3, VIII | reszketni kényszeríté Cynthiát és önmagából kikelni, mint
900 3, VIII | összefonva arca előtt, reáborult és sírt.~– Mennyit… mennyit
901 3, VIII | hogy szűnjék meg remegni és nézzen reá.~– Hívtál. Én
902 3, VIII | leggonoszabb pillanatban vagy itt”, és egyik sem mert hozzá hangosan
903 3, VIII | szerencsétlenné tette magát és azt a két lényt, akit egyedül
904 3, VIII | szeretett a világon: testvérét és kedvesét – és most visszajött
905 3, VIII | testvérét és kedvesét – és most visszajött messze,
906 3, VIII | maga előtt, oly halaványan, és minden csepp vér szívében
907 3, VIII | ne térdelj itt. Kelj föl és jer szobánkba. Pihenj meg.~–
908 3, VIII | elé rohanva, átkarolta azt és visszaerőszakolta onnan,
909 3, VIII | belülről egyszerre:~– Szabad…~És azzal felnyílt az ajtó.~
910 3, VIII | elfúvása, egy felébresztő szó, és – nincs ott semmi…~– Ah,
911 3, VIII | reméltük – viszonza Tarnóczy, és elfogadta az eléje nyújtott
912 3, VIII | az eléje nyújtott kezet, és nyájasan, bizalmasan megrázták
913 3, VIII | keresték egymást halálra, és most, midőn a véletlen összehozta
914 3, VIII | összehozta őket, mosolyognak, és kezet nyújtanak egymásnak…~
915 3, VIII | azután is ott maradt állva, és nézett maga elé, és képzelte
916 3, VIII | állva, és nézett maga elé, és képzelte látni az eltűnt
917 3, VIII | iparkodott megérteni őket, és arca olyan volt, mint a
918 3, VIII | Cynthia! Cynthia! – suttogá, és odavonta magához, és megcsókolá
919 3, VIII | suttogá, és odavonta magához, és megcsókolá hideg arcát.~
920 3, VIII | sejtelmes mozdulatot kezével, és azután hosszút és nagyot
921 3, VIII | kezével, és azután hosszút és nagyot sóhajtott.~Csak akkor
922 3, VIII | velünk, áldás önökkel.~Illés és Fenyéry a gróf előrobogó
923 3, VIII | Irén karjába fűzte karját, és ott marasztá náluk.~Illés
924 3, IX | üresen maradtak a telkek.~És Krénfy úr ezt nagyon szerette.
925 3, IX | faragni egypár sütőteknőt és egy csomó főzőkanalat, s
926 3, IX | ahol, mint tudva van, tej és méz folyik a mezőn, s zsemlyék
927 3, IX | folyik a mezőn, s zsemlyék és sült túzokok repülnek a
928 3, IX | gyomrot, rossz egészséget és igen sok gyermeket hoznak
929 3, IX | áldozatokat győzi, s maga és emberei szorgalmasak, annak
930 3, IX | családapától a hajadonokig és gyermekekig mind olyan életvidám
931 3, IX | soványan, milyen rongyosan és milyen szomorúan fognak
932 3, IX | őket egypár fűrészmalom és papiroskalló munkásai közé;
933 3, IX | egész kis kártyavár, szép és egyszerű.~Azután nekifogtak
934 3, IX | búzafajokkal, amiknek acéla és sikere kitesz a bánáti búzán,
935 3, IX | zabfajokat, a kék lucernát és turnipszet meg a fél mázsára
936 3, IX | haladást, s addig dicséré és magasztalá az ifjú tőzsért,
937 3, IX | mennyiségű festőbuzérgyökérre és ismét roppant mennyiségű
938 3, IX | három cikk termesztéséhez, és most kénytelen lesz azt
939 3, IX | önuralkodásából. Mint termesztő és vállalkozó volt lenézve.
940 3, IX | feldicsérte. Mindent magasztalt és páratlan sikerűnek mondott,
941 3, IX | öreg Popák meg a volt bíró és a száz évet élt öreg földész
942 3, IX | vagy tó sehol közelében és mégis minden ősszel és tavasszal
943 3, IX | közelében és mégis minden ősszel és tavasszal megjelen rajta
944 3, IX | akkor kitartott három napig, és ha három nap véget nem vetett
945 3, IX | igénytelen, elárvult zab és a ravasz krumpli, melynek
946 3, IX | háztetőkig emelkedik a víz és napokig úgy áll, míg egyszerre
947 3, IX | őket vissza. Dolgozott a nő és leány is, még az apró kisgyermekek
948 3, IX | hitetlenül csóválták fejeiket és azt felelték:~– Tudja azt
949 3, IX | cserépzsindelyeit leszórta kertekbe és utcákba, a vaskéményeket
950 3, IX | fehérrel voltak bevonva. És mi volt az a fehér? Az volt
951 3, IX | eladja drágán.~Hanem a cékla és buzér, miknek gyökere a
952 3, IX | vidékre, a telepítvényes répái és gyökerei úgy odafagytak
953 3, IX | Szedd össze, amid megmaradt, és eredj haza Hollandiába,
954 3, IX | hogy házával, marháival és földeivel mi történik tovább.~
955 3, IX | történik tovább.~Amit nyár és ősz be nem végzett, befejezte
956 3, IX | az ő bőreik is öregbíték.~És jött végre a legszomorúbb
957 3, IX | ölő torokgyík, forró láz és patécs váltogatták egymást,
958 3, IX | sem volt az új telep lakói és a régiek között. Arcaik
959 3, IX | voltak támogatva karókkal és kívül-belül betapasztva
960 3, IX | mindjárt kapom ezt a pipát, és úgy verem a fejedhez, hogy …~
961 3, IX | szobában, az ajtótól az ablakig és ismét vissza tízszer, hússzor,
962 3, IX | dér. Arca halovány volt, és minden vonását eltorzítá
963 3, IX | között megőröli a tollszárat és mégsem találta meg az igazi
964 3, IX | Végre lehajol a papírra és ír. Ír és ír, és újra kitöröl
965 3, IX | lehajol a papírra és ír. Ír és ír, és újra kitöröl mindent,
966 3, IX | papírra és ír. Ír és ír, és újra kitöröl mindent, amit
967 3, IX | mert jönni a semmiházi. És éppen tegnap veszett el
968 3, IX | magánál dühösebb embert és nagyobb urat látott, egyszerre
969 3, IX | Azt, hogy magával visz és tízezer forinttal biztosít.~–
970 3, IX | hagyni az egész szédelgést, és a nála levő készpénzeket,
971 3, IX | várja meg a grófné válaszát és jöjjön vissza rögtön.~–
972 3, IX | De csak siessen hát, és jól vigyázzon mindenre.~
973 3, X | a puszta ház küszöbében, és várt az ispánra.~Egészen
974 3, X | ablakain át. A kisleány fázott és félt.~Olyan hosszúnak tetszett
975 3, X | hogy meg kellene szólítani és megkérdezni tőle, hogy nem
976 3, X | figyel, előrehajtotta fejét, és a botot kezébe markolta,
977 3, X | jó fogást talált rajta, és azalatt úgy figyelt kifelé,
978 3, X | hosszában végigesik a sárba, és azután elcsendesült minden;
979 3, X | visszaugrott onnan ijedten, és az átelleni falhoz tántorodék.~
980 3, X | fölött lebeg, józan észt és lélekjelenlétet sugallt
981 3, X | hallgatá a gyermek szavait.~– És te hogy jöttél mégis ide?~–
982 3, X | hárpia észrevehetett volna és azt gondolhatá, hogy valami
983 3, X | mint egy rossz farkast. És te ezt láttad, mert ha úgy
984 3, X | most és mindörökké. Amen.”~Azután
985 3, X | abban a helyzetben maradt és várta végpercét.~– Marina… –
986 3, X | előtte.~A csavargó acéllal és kovával tüzet csiholt; a
987 3, X | fényében odanézett a gyermek, és a borzadály vonakodásával
988 3, X | ismered… Most szedd fel magad, és jer velem.~A gyermek szót
989 3, X | csavargó megfogta kezét, és vitte magával az erdőbe.~
990 3, X | egyedül. Így ketten vannak: ő és a dal.~Csak Popákék kapujában,
991 3, X | hogy csak üljenek fel, és siessenek még az éjjel haza.~
992 3, XI | mozdulatnál más csodát mutatnak, és egyik iszonyúbb a másiknál.~
993 3, XI | választása, mint a vérpad és az ő keze között. A levél
994 3, XI | Kettős érdek: a haszonvágy és a félelem. Ravaszsága is
995 3, XI | azt a levegőbe; az elég és szétszakad, semmi nyom sem
996 3, XI | Az ügyvéd vevé köpönyegét és kiment a szobából. Krénfy
997 3, XI | Azzal bezárta szobáját és átment Lencznéhez.~Az udvaron
998 3, XI | Mikor? – kérdezé a biztos, és már húzta elő a csákányt
999 3, XI | mindjárt a történt eset után, és nem szólt felőle semmit.
1000 3, XI | a gyermeket láz gyötri, és nekünk nem mondott meg semmit.
1-500 | 501-1000 | 1001-1177 |