bold = Main text
     Rész,  fezejet                                        grey = Comment text

1001     3,  XI   |                a gyilkos üldözésére.~– És vajon nem tudják, miért
1002     3,  XI   |                ispán kebléből a tárcát és elvitte magával? A pénzt,
1003     3,  XI   |          elsomfordált a szekér mellől, és félsúgva mondá a kocsisnak:~–
1004     3,  XI   |                találod, add Lencznének és kérj írást a szekérről;
1005     3,  XI   |         húszast, csak fogj be szaporán és jól hajts.~Ez a biztatás
1006     3,  XI   |            akkor kiemelkedék üléséből, és úgy nézett vissza a mögötte
1007     3,  XI   |              kerekek alatt porzó útnak és a vidám fütyörészésnek.~
1008     3,  XII  |                              XII. A NŐ ÉS A NÉMBER~A törvényszék urai
1009     3,  XII  |          beszélgetés között. A vigalom és a törvényszolgáltatás jelenete
1010     3,  XII  |             rekedt, fátyolozott hangon és igen határozottan.~– Mielőtt
1011     3,  XII  |  Bebizonyíthatom házassági szerződésem és az esketési jegyzőkönyv
1012     3,  XII  |              volt elfogadni a kínálást és leült.~– Szeretném kegyedet
1013     3,  XII  |               kegyed nagyon jól tudja, és azért nincs rajta mit megütköznie.
1014     3,  XII  |                   Ez tökéletesen igaz, és nem is ez tette tanácsossá
1015     3,  XII  |            nagyon is sürgette Krénfyt, és számtalanszor oly heves
1016     3,  XII  |             csak egy vétkes ember van, és az Krénfy. Kegyed szintúgy
1017     3,  XII  |                  Igen – susogá a nő.~– És máskor megint elkezdett
1018     3,  XII  |           vénségére jutott örökségéhez és siet vele, hogy el tudja
1019     3,  XII  |            lesz. Én most sem hiszem.~– És kegyed nem volt kíváncsi
1020     3,  XII  |          különben szokott életmódjával és jellemével nem tudnánk összeegyeztetni.
1021     3,  XII  |             gyűlölte az egész családot és különösen Cynthia grófnét.
1022     3,  XII  |             hogy a legnagyobb szerelem és a legnagyobb gyűlölet egy
1023     3,  XII  |               engedjen neki a gyalázat és a halál kétségbeeséséből
1024     3,  XII  |          nyújtani. Ez volt az ő terve, és ez a terv – tökéletesen
1025     3,  XII  |             este, amelyen ő megszökött és kegyed letartóztatott, egy
1026     3,  XII  |          Lenczné kiállhatlan szomjúság és szédülésről panaszkodott.
1027     3,  XII  |      következetességével egymásba vág, és amelynek kulcsát egyedül
1028     3,  XII  |              Legyen irántam irgalommal és én is irgalommal leszek
1029     3,  XII  |            térdéig, oda rejté el arcát és úgy zokogott. Minden szó
1030     3,  XII  |               nem kellemes, de hűséges és önfeláldozó, s ezt nem érdemelte
1031     3,  XII  |                Ura lesz ön vagyonomnak és szívemnek, és én leghívebb
1032     3,  XII  |              vagyonomnak és szívemnek, és én leghívebb rabszolgája.
1033     3,  XII  |                Gondolja meg kegyed ezt és határozzon gyorsan. Ha igent
1034     3,  XII  |              fölkeresem a pokolban is, és visszahozom. Ide hozom vissza,
1035     3,  XII  |        kegyedet megcsalta, elárulta…~– És meglopott.~– És meglopta…~–
1036     3,  XII  |            elárulta…~– És meglopott.~– És meglopta…~– Igen, meglopott,
1037     3,  XII  |              várni fog rám Hamburgban. És íme, egy másikkal ment el
1038     3,  XII  |             utána mehetne, fellelhetné és számolhatna vele, de nagyobb
1039     3,  XII  |         áthárítani tudni”. A közügyész és a grófnő kezese a kifejezésekben
1040     3,  XII  |         fordultak meg a méregüvegcsék. És ez azon ok, mely miatt most
1041     3,  XII  |         kezeivel a szék karját kereste és nem találta.~Végre térdre
1042     3,  XII  |          találta.~Végre térdre roskadt és hangos zokogásba tört ki,
1043     3,  XII  |               karjánál fogva fölemelte és a székre ülteté.~– Ne sírjon
1044     3,  XII  |              az egészet, hogy történt, és azután ítélni, ha bűnös
1045     3,  XII  |          kandallós teremben volt velem és arról beszélt, hogy István
1046     3,  XII  |          lelkemet, hogy irtóztam tőle, és szemére hánytam e rettentő
1047     3,  XII  |              ott vannak a kandallóban, és amidőn azt tette, nemcsak
1048     3,  XII  |                bizonyítani?~– Az Isten és a Szentháromság előtt!~Az
1049     3,  XII  |                addig, míg a vallomások és szembesítések mind meg nem
1050     3,  XII  |      érdekletteken kívül számos ügyvéd és közhivatalnok csoportosult,
1051     3,  XII  |                ha gyilkol. Vannak okok és módok. Legfeljebb, a legszigorúbb
1052     3,  XII  |            Cynthia grófnő. Milyen szép és milyen bús.~Az alispán jön
1053     3,  XII  |               megfogta testvére kezét, és megcsókolá homlokát. Cynthia
1054     3,  XII  |             Cynthia odaborult vállára, és egy percben azon hangot
1055     3,  XII  |             mint aki önmagával beszél, és nem tud azokról semmit,
1056     3,  XII  |                 szólt hangosan Fenyéry és megfogta Cynthia kezét.~
1057     3,  XII  |             került. Megállítá Fenyéryt és megfogta kezét.~– Uram,
1058     3,  XII  |               volna, odahajolt kezéhez és megcsókolta azt.~Láthatta
1059     3,  XII  |      megtartotta.~Azzal meghajtá magát és testvére után sietett.~–
1060     3,  XIII |                hozzáadni, illusztrálni és dekorálni.~Beszélik, hogy
1061     3,  XIII |          vissza. Most már ők is hintót és nyerges lovat fognak tarthatni.~
1062     3,  XIII |                mint jókedvű, a kávéról és dohányról lemondott, mert
1063     3,  XIII |               ajkak kérnek.~Ah, Sámson és Delila regéje csak allegória;
1064     3,  XIII |               részesül. Ezt ő hallotta és nem törődött vele. Akit
1065     3,  XIII |              Ez az ember lopott, csalt és gyilkolt. A nemezis keze
1066     3,  XIII |                a kalapját, búcsút vett és elment.~Néhány napig azután
1067     3,  XIII |       szerelmesek nem is gyaníthatnak.~És a boldog szerelmesek rendesen
1068     3,  XIII |               ennek a jó táblabírónak, és aki e szerelmet tizennyolc
1069     3,  XIII |                férfi tudott olvadékony és gyöngéd lenni annak irányában,
1070     3,  XIII |           hibákkal, amiket jól ismert. És ez a valódi gyöngédség.
1071     3,  XIII |            mikor benne van, kárhozatot és csalódást emleget. Aki igazán
1072     3,  XIII |           angyal légy, légy nekem nő – és szeress.”~Lippay tudta jól,
1073     3,  XIII |              de azt hivé, hogy jószívű és őt igazán szereti, s ez
1074     3,  XIII |             legkönyörtelenebb zsarnok.~És azzal nagyot sóhajtva tekintett
1075     3,  XIII |              nem akarok kegyednek pert és zavart hagyni hátra.~Dobokyné
1076     3,  XIII |             ingyen szerelemből kaptál.~És azzal átölelte a férfi vállát
1077     3,  XIII |                vállát a csábító hölgy, és forró arcát annak arcához
1078     3,  XIII |                   Ez az ember gyilkolt és csalt…~– Jól tudom.~– Ez
1079     3,  XIII |             vér úgy meg fog látszani.”~És ezt mondva, odaszorítá a
1080     3,  XIII |            odaszorítá a delnő ajkaihoz és meleg lihegő kebléhez vőlegénye
1081     3,  XIII |            vőlegénye kezét, csókjaival és szíve hő dobogásával hevítve
1082     3,  XIII |            dobogásával hevítve azt át, és gyöngéden simogatva kezeivel
1083     3,  XIII |             kezét, összefonta karjait, és szólt:~– Kedvesem. Ha egy
1084     3,  XIII |            éhség. De ezen ember gazdag és hatalmas. Megyénkben majd
1085     3,  XIII |             fogva, mindenünnen ismerős és ismeretlen emberek jöttek
1086     3,  XIII |          vállvetve dolgoztak, hogy rám és nálamnál hatalmasabb emberekre
1087     3,  XIII |           embert – ezt el fogom ítélni és ki fogom végeztetni.~Dobokyné
1088     3,  XIII |      végeztetni.~Dobokyné felsikoltott és görcsöket kapott e szavakra.
1089     3,  XIII |               felöltötte, télikabátját és eltávozott. Még csak azt
1090     3,  XIV  |              belefárad, belebódul bíró és közvádló, s talán akkor
1091     3,  XIV  |                 azokért kocsit küldött és elhozatta őket.~Semmi ok
1092     3,  XIV  |          borzasztóbb alakúvá idomítja.~És végre apagyilkossággal vádolta
1093     3,  XIV  |               férfiak ott ülnek körül, és arcaikon meglátszik az ünnepélyes,
1094     3,  XIV  |              egyszer; ha hitük szerint és igazán szólottak-e.~A vádlott
1095     3,  XIV  |             reá ily irtóztató vádakat!~És azután oly csüggedten esnek
1096     3,  XIV  |             vallott; csak sírni tudott és magát átkozni kimondott
1097     3,  XIV  |              csókjaival borítja el azt és elkezd zokogni hevesen.~
1098     3,  XIV  |           hevesen.~Fenyéry felemeli őt és kéri, hogy feleljen a bírák
1099     3,  XIV  |          térjen önmagához; nézzen szét és lássa meg, hol van.~Cynthia
1100     3,  XIV  |          Ugyebár: ez itt a törvényszék és én a törvényszék előtt állok?
1101     3,  XIV  |                 orvosságot kért tőlem, és én mérget adtam neki. Valóban
1102     3,  XIV  |                   Én vagyok… – lihegé, és feje lecsuklott mellére.
1103     3,  XIV  |           összetett kezekkel állt ott, és már elfeledte a jelenet
1104     3,  XIV  |             alispán úrral; igen sürgős és igen titkos beszédje van
1105     3,  XIV  |         szárazon.~Az odahajolt füléhez és súgva monda:~– Dobokynétól
1106     3,  XIV  |            mondva; Istennél a kegyelem és az ő fölkentjénél.~Azzal
1107     3,  XIV  |           várjuk, hogy megítéltessünk.~És a törvényszék tagjai mindnyájan
1108     3,  XIV  |               egy akarattal felálltak, és rámondák az „úgy van”-t.~
1109     3,  XV   |                ereje ellenállhatatlan.~És mindez már a homlokra van
1110     3,  XV   |      ellenfelét, le hagyja magát verni és újra megnő, és körmeit a
1111     3,  XV   |             magát verni és újra megnő, és körmeit a lélekbe vájja,
1112     3,  XV   |               körmeit a lélekbe vájja, és karját a szív körül fonja,
1113     3,  XV   |             nem lehet tőle szabadulni, és űz és kerget; és amidőn
1114     3,  XV   |           lehet tőle szabadulni, és űz és kerget; és amidőn azt hiszi
1115     3,  XV   |           szabadulni, és űz és kerget; és amidőn azt hiszi martaléka,
1116     3,  XV   |           akkor ismét ott ül mellette, és szemébe vigyorog, és újra
1117     3,  XV   |         mellette, és szemébe vigyorog, és újra meg újra elmondja előtte
1118     3,  XV   |               számláljon tizenháromig, és rettenjen meg, ha éppen
1119     3,  XV   |               megtörhetlen paradoxont…~És látják őket az emberek fokról
1120     3,  XV   |                össze minden ok nélkül, és mondják róluk: „Ez meg fog
1121     3,  XV   |           nemsokára tébolyodott lesz.” És nem gondolnak rá, hogy ez
1122     3,  XV   |              kedélyállapotja, ki sokat és rendkívüli szenvedéseket
1123     3,  XV   |               aggodalom, mely testvére és kedvese haláltusáiból eredt,
1124     3,  XV   |             botlás kell a járónak még, és azután leszédül; mindig
1125     3,  XV   |           azután lebukik…~Mikor Róbert és Illés találkoztak ott szemei
1126     3,  XV   |           mindig érzékeny lázt kapott, és semmi sem tudta azt lelkéből
1127     3,  XV   |            gondolat rémes szívdobogást és hideg verítéket szült nála;
1128     3,  XV   |              futni, mennyire világ van és kést verni saját szívébe! …
1129     3,  XV   |             hogy meg nem rótta Lippayt és a törvényszéket azon vakmerő
1130     3,  XV   |                 Az alispán csupa tréfa és kedély volt ellenében; nem
1131     3,  XV   |          kérdést, szüntelen adomázott, és végül egészen felderíté
1132     3,  XV   |         prókátor meg fog abban őszülni és kopaszodni.~Midőn Lippay
1133     3,  XV   |               eltávozott, rögtön leült és írt Leonorának, ki akkor
1134     3,  XV   |       vezényelt nagy életbölcsességgel és tudománnyal.~
1135     3,  XVI  |              volt Illés gróf a Bayonne és Párizs közötti meghatározott
1136     3,  XVI  |                ha Róbert szavának áll, és a kitűzött helyre megérkezik.~
1137     3,  XVI  |            Venni fogják pisztolyaikat, és kisétálnak együtt a közeli
1138     3,  XVI  |              gróf felemeli pisztolyát, és Róbert szívére célozva,
1139     3,  XVI  |                 hát akkor menjen haza, és vegye el Isten szent hírével,
1140     3,  XVI  |                el Isten szent hírével, és legyenek boldogok.”~Azzal
1141     3,  XVI  |              szíve belsejét valakinek, és éppen akkor volt az az egy
1142     3,  XVI  |             akkor volt az az egy cudar és hitvány.~Már besötétedett;
1143     3,  XVI  |                beburkolva, felpakolva, és siettek a kivilágított terem
1144     3,  XVI  |               ismét fütyült, dörömbölt és elrobogott. Illés egyedül
1145     3,  XVI  |       nyomorult silány! – monda nekik, és szinte sírt bele.~E pillanatban
1146     3,  XVI  |          gróffal a kettős szomorú hírt és rokona végakaratát, mely
1147     3,  XVI  |                helyre kívánta küldeni.~És Brenóczy Illés gróf, a hideg,
1148     3,  XVI  |               s ott valamennyi ismerős és ismeretlen nép előtt sírt
1149     3,  XVII |              volt Illés gróf a Bayonne és Párizs közötti meghatározott
1150     3,  XVII |                ha Róbert szavának áll, és a kitűzött helyre megérkezik.~
1151     3,  XVII |            Venni fogják pisztolyaikat, és kisétálnak együtt a közeli
1152     3,  XVII |              gróf felemeli pisztolyát, és Róbert szívére célozva,
1153     3,  XVII |                 hát akkor menjen haza, és vegye el Isten szent hírével,
1154     3,  XVII |                el Isten szent hírével, és legyenek boldogok.”~Azzal
1155     3,  XVII |              szíve belsejét valakinek, és éppen akkor volt az az egy
1156     3,  XVII |             akkor volt az az egy cudar és hitvány.~Már besötétedett;
1157     3,  XVII |                beburkolva, felpakolva, és siettek a kivilágított terem
1158     3,  XVII |               ismét fütyült, dörömbölt és elrobogott. Illés egyedül
1159     3,  XVII |       nyomorult silány! – monda nekik, és szinte sírt bele.~E pillanatban
1160     3,  XVII |          gróffal a kettős szomorú hírt és rokona végakaratát, mely
1161     3,  XVII |                helyre kívánta küldeni.~És Brenóczy Illés gróf, a hideg,
1162     3,  XVII |               s ott valamennyi ismerős és ismeretlen nép előtt sírt
1163     3,  XVIII|             amiknek soha sincsen végük és mindig érdekesek. Egy-egy
1164     3,  XVIII|       fejezetét, a többiek folytatják. És hátha valaki hamarább bevégezte
1165     3,  XVIII|             velük, csoda változataival és ennek soha sincs vége.~De
1166     3,  XVIII|           azokat, avagy nem.~A fenyéri és tarnócfalvi kastélyok örömzajtól
1167     3,  XVIII|              Egy kisfiú, egy kisleány, és azután megint egy kisfiú,
1168     3,  XVIII|        amennyivel őt az ég elhalmozta. És arca, szemei, mosolygása
1169     3,  XVIII|          beszélni a kisebbet; ringatja és dalol neki, hogy elaltassa.~
1170     3,  XVIII|              venni rajta, akkor kérdez és felel visszás dolgokat,
1171     3,  XVIII|            teljesen el tudja foglalni, és mikor azután a jó Leonora
1172     3,  XVIII|             ismeretlen örömöt, jó hírt és egyéb képtelenséget, úgy
1173     3,  XVIII|           magyarázni, hogy a felhőkkel és nappal való konjunktúrák
1174     3,  XVIII|                a hűség vonala, ez mély és határozott, ez jó; ellenben
1175     3,  XVIII|             mellett lefelé a makacsság és önfejűség vonala, s nagyon
1176     3,  XVIII|              magának.~Leonora elbámult és tréfát akart sejteni; hanem
1177     3,  XVIII|                Cynthia kezeibe tapsolt és nevetve, kacagva borult