Rész,  fezejet

 1     2,  I   |            joviális társa mosolyogva kérdé tőle:~– Domine spektábilis,
 2     2,  I   |             kislányunk mit csinál? – kérdé az anekdotás úr, amint a
 3     2,  I   |                Nem éhes a kisleány – kérdé a táblabíró úr –, vagy nem
 4     2,  I   |              alszik a te nagyapád? – kérdé a pártfogó úr elkomolyodva.~–
 5     2,  I   |              kapok, kérem alássan? – kérdé az egyik megrettenve.~–
 6     2,  I   |           huszonötről van itt szó? – kérdé az alispán szigorúan.~A
 7     2,  I   |         Adolf úr.~– Micsoda – ffy? – kérdé gúnyosan a nemes úr. – Azelőtt
 8     2,  I   |           Micsoda kéményes ház az? – kérdé az alispán, ki kezdett nyomot
 9     2,  I   |          Van-e még bíró a faluban? – kérdé az alispán.~– Igenis, van.
10     2,  I   |           ifjú Sztropkó Mihállyal? – kérdé a katonás öregtől az alispán.~–
11     2,  I   |            Az ifjú Sztropkó Mihály?– kérdé az alispán, kétkedő bámulattal
12     2,  I   |          tárgyhoz.~– Miből van ez? – kérdé rejthetlen szorongással
13     2,  I   |         haldoklóknál gyóntató pap? – kérdé az ősz táblabíró Popáknétól,
14     2,  III |          dühbe hozva.~– Hát nincs? – kérdé a komornyik.~– Nincs.~–
15     2,  III |             rövid reggelihez ülni? – kérdé az érdemes házigazda, azáltal
16     2,  IV  |             Készen van ön az útra? – kérdé Cynthiától.~– Én?… nem.~–
17     2,  V   |               Tietek ez a gyermek? – kérdé a grófnő a rábámuló pór
18     2,  V   |         dolga van a kisasszonynak? – kérdé a csavargó, most már sokkal
19     2,  V   |         hallott.~– Ön az, Cynthia? – kérdé a gróf.~– Igen, atyám.~–
20     2,  VII |              iménti jelenet miatt? – kérdé Krénfy gúnyosan. – Újabb
21     2,  VIII|             uram, vagy ittmaradni? – kérdé Krénfytől, midőn az ajtó
22     2,  IX  |               Mi történhetik vele? – kérdé Leonora magasan. – Talán
23     3,  I   |              Leonora, hol járt ön? – kérdé aggódva Irén, és sietett
24     3,  I   |        reményeim vannak.~– Hogyan? – kérdé Irén rendkívül érdekelve.~
25     3,  I   |              Mi fog történni most? – kérdé végre hosszas hallgatás
26     3,  I   |             megismerjen Bécs utcáin. Kérdé tőlem, hogy mi járatban
27     3,  II  |             volt.~– Hogyan? Tréfa? – kérdé Cynthia idegenülten.~– Igen.
28     3,  II  |             Mitől veresek szemeid? – kérdé István gróf leányától, midőn
29     3,  II  |           kegyed elfoglalva, uram? – kérdé a különös utas az olvasó
30     3,  II  |       mellett regényes fekvésűnek? – kérdé e furcsa utazó szomszédjától.~–
31     3,  II  |       szorítanók meg egymás kezét? – kérdé visszafordulva Tarnóczytól.~–
32     3,  V   |            Fenyéry-jószág ügyében? – kérdé a gróf.~– Igenis; Fenyéry
33     3,  V   |        tőlünk ez engedékenységért? – kérdé Cynthia, remélve, hogy Krénfy
34     3,  V   |            éppen semmit.~– Hogyan? – kérdé István gróf elcsodálkozva. –
35     3,  VI  |            dugta.~– Kinek szól az? – kérdé Cynthia.~– Azt majd megtudja
36     3,  IX  |              kenyeretek volt-e ez? – kérdé a csavargó szomorúan. A
37     3,  XI  |           kocsis.~– Hol látták őt? – kérdé a biztos, ki alatt a ló
38     3,  XI  |         miért ölték meg az ispánt? – kérdé remegését titkolva Krénfy.~–
39     3,  XIII| engesztelheti ki.~– Szép leszek-e? – kérdé Dobokyné a legigézőbb mosollyal
40     3,  XIV |            irgalmat nem ígérő szóval kérdé tőle:~– Feleljen ön. Melyik
41     3,  XV  |          állja.~– Meg fogják ölni? – kérdé Cynthia.~– Csak egy kicsinyt –