Rész,  fezejet

 1     2,  I    |            a zajra, s az ősz férfi, kinek nem volt ereje rögtön felkelni
 2     2,  I    |           egy szobor szépségű ifjú, kinek telt, tojásdad arcán most
 3     2,  I    |             csak a férfikor pelyhe, kinek dús szőke fürteiből egy
 4     2,  I    |         dolgot elkövetni, ha attól, kinek gyermeket adott, némi kis
 5     2,  I    |         ecetet! – szólt az alispán, kinek hirtelen eszébe jutott valami
 6     2,  I    |           összegörnyedt öreg ember, kinek termetén csak akkor látszott
 7     2,  II   |            valamelyik brenóci főúr, kinek öt esztendőre előre kifizette
 8     2,  II   |         vele. Mit akar? Honnan jön? Kinek híják?~A legény rossz magyarázó
 9     2,  II   |             rajta mentül elébb! Hát kinek a lovát hajtom én, mi? Nem
10     2,  III  |             Brenócot látogatásával, kinek most nagy kedve akadt az
11     2,  III  |           finom hangon István gróf, kinek szokása volt minden embert
12     2,  IV   |           haragos szemöldökök alól; kinek kard, kinek buzogány volt
13     2,  IV   |       szemöldökök alól; kinek kard, kinek buzogány volt a kezében:
14     2,  IV   |            rokonukra megharagudtak, kinek arcképe a családi képtárban
15     2,  IV   |         jámbor azt is feledte, hogy kinek hozta azt.~Az asztalnál
16     2,  V    |          közelebb lépve Cynthiához, kinek nagy bajába került meggátolni
17     2,  V    |           melyen Krénfy ült és írt, kinek úgy tetszék, hogy a grófnő
18     2,  VI   |            beszármazott lengyel nő, kinek férje Franciaországban esett
19     2,  VI   |       végezte el a takarítást Irén, kinek ilyen roppant nagy családról
20     2,  VII  |            egyetlen földi tündérke, kinek földi birtokát hasonló áldozat
21     2,  VII  |           olyan jól helyben vannak? Kinek van arra gondja, ha ő a
22     2,  IX   |            a szép Dobokyné mellett, kinek gyöngéden emlékbe hozott
23     2,  IX   |            megosztani szegénységét; kinek ön előtt háza és lelke nyitva
24     2,  X    |    lokomotívon ülő tendervezetőhöz, kinek egyéb gondja nincsen, mint
25     3,  I    |        ferme! – biztatá őt Leonora, kinek magának is oly erejébe került
26     3,  I    |            védnő kis tündérkéjéhez, kinek az volt a dolga, hogy míg
27     3,  I    |            névtelen köznemes leány, kinek apja nyugdíjából él, testvérei
28     3,  I    |            elkezdődött, herceg ***, kinek régi kiváltságai közé tartozik
29     3,  III  |            elhagyott hölgy keserve, kinek kedvese ismét egy jó szót
30     3,  VI   |            sőt egy időben a grófné, kinek rettenetes személynek kell
31     3,  VI   |     levélformába s keblébe dugta.~– Kinek szól az? – kérdé Cynthia.~–
32     3,  VII  |         többször említett ügyvédje, kinek nagy felakadása volt amiatt,
33     3,  VIII |          egy deli, szép ifjú férfi, kinek gyönyörű arcvonásaihoz oly
34     3,  IX   | maleficiumának.~Volt egy ismerősöm, kinek egyik felső megyében szép
35     3,  XI   |        Dehogynem – felelt a kocsis, kinek nagy kedve telt a parasztos
36     3,  XIII |              Beszélik, hogy Krénfy, kinek elfogatását harminc különböző
37     3,  XIV  |             ült ott egy szegletben, kinek arcáról az élet minden színe
38     3,  XIV  |          minden színe eltávozott, s kinek kezein a reszketéstől zizeregtek
39     3,  XVIII|          hogy nincs szerelmes ifjú, kinek szíve érte megdobbanjon.