Rész,  fezejet

 1     2,  I    |    hallgató bokrok között, sápadt arca az ég felé fordítva, két
 2     2,  I    |         volna feledni.~Az alispán arca egészen halavány volt.~Ilyenkor
 3     2,  I    |           rendkívül világoskékek, arca a szokottnál fehérebb, ajkainak
 4     2,  I    |          hogy ha a tisztelt delnő arca e percben a diadaltól sugárzott,
 5     2,  II   |        elégültséggel rajzolt oda; arca éppen úgy mosolygott, mint
 6     2,  III  |          végezték tanulmányaikat: arca simára borotválva, mint
 7     2,  IV   |          látható a szép kezeknek. Arca szebb, mint a paphoszi istennőé,
 8     2,  IV   |         nem voltam.~A grófnő deli arca büszke méltósággal fordult
 9     2,  IV   | helyzetből kiszabaduljon.~Cynthia arca még fehérebb lett, mint
10     2,  V    |          anyám, édesanyám…~A hold arca előtt éppen oly nyomtalanul
11     2,  V    |         kívül volt, szemei égtek, arca hevült; mindenről elfelejtkezett,
12     2,  V    |         észrevette, hogy az saját arca.~Hanem most már nem mondott
13     2,  VI   |         Igen mulatságos teremtés. Arca csaknem múmiaszerű már,
14     2,  VII  |           Pedig elég csinos alak, arca sem rút, de semmi szellem
15     2,  VII  |           erővel betörni.~Fenyéry arca szokatlan lánggal égett
16     2,  VII  |       mindjárt gondoltam.~Fenyéry arca egy pillanatra elsápadt –
17     2,  IX   |         és visszatartá azt.~Hanem arca oly szokatlanul égett, és
18     2,  IX   |         ez is sokat mond.~Fenyéry arca gyönyörteljesen mosolygott.~
19     3,  I    |    Cynthia reszketett e szavakra, arca elfehérült…~(Talán Irén
20     3,  II   |            hogy ezt állítsa; mert arca eléggé mutatá, mennyit szenved.
21     3,  II   |           rögtön felderül a delnő arca és sietve küldé vissza cselédjét,
22     3,  II   |           ember volt, viselete és arca felől könnyen angolnak lehete
23     3,  III  |           sebes lovaglástól, szép arca büszkén kipirult.~– Csak
24     3,  III  |           volt fogulva, csak Irén arca maradt nyugodt, háborulatlan.
25     3,  V    |     bámulat kifejezését vette fel arca; kezdett meglepetve lenni
26     3,  V    |      Valami irtóztató volt. Egész arca fekete, tagjai összezsugorodva.~–
27     3,  V    |       szenvedni, homloka meghűlt, arca elkékült, lábai hátrazsugorodtak,
28     3,  VI   |     szobákban, gyászruhája, fehér arca nem ijeszte vissza senkit.~
29     3,  VII  |          róla, s ez takarva tartá arca felső részét, csak a sötét
30     3,  VIII |           hölgy kezeit összefonva arca előtt, reáborult és sírt.~–
31     3,  VIII |     iparkodott megérteni őket, és arca olyan volt, mint a márvány.~
32     3,  IX   |         legkegyetlenebb őszi dér. Arca halovány volt, és minden
33     3,  XI   |         ismerni.~Simára borotvált arca, zöld szemüvege, magas inggallérai
34     3,  XII  |          Szemeit elfutotta a vér, arca elkékült, kidülledt ajkain
35     3,  XIII |           kérem öntől.~Az alispán arca egyszerre elborult. Csak
36     3,  XIV  |          harmadikból; huh! milyen arca volt a halálnak. Én magam,
37     3,  XVI  |    változott át lassanként a gróf arca, mindig szelídebb, mindig
38     3,  XVII |    változott át lassanként a gróf arca, mindig szelídebb, mindig
39     3,  XVIII|           őt az ég elhalmozta. És arca, szemei, mosolygása oly