Rész, fezejet
1 2, I | amíg én ismeretlen vagyok önök előtt. Ez utóbbira nincsen
2 2, I | lény ismeretlen kíván mind önök, mind mások előtt maradni,
3 2, I | egy fontos missziót, mely önök küldetésével összhangban
4 2, I | jelképe vagyok, megérté önök küldetésének célját, azon
5 2, I | nyomán voltam szerencsés önök ittlétét megtudni, s előleges
6 2, I | csekélység szétosztását önök bölcs belátására bízom;
7 2, I | magam is megbízva vagyok. Önök pedig, közrendű földieim,
8 2, I | uraim, nem, sohasem fogják önök őt megtalálhatni. Régóta
9 2, I | de nem, hogy megismerjék; önök sohasem fogják megtudni,
10 2, I | történtek felől. Tudják önök: aki által meg vagyok bízva,
11 2, I | És ezt nekem nem mondták önök elébb, uraim. Hogy lehet
12 2, I | tudni, mi módon segítenének önök betegeken? Van önök között
13 2, I | segítenének önök betegeken? Van önök között orvos, vannak önöknek
14 2, I | önöknek gyógyszereik, értenek önök a gyógyászathoz?~A táblabíró
15 2, I | a nagy tudomány! Nézzék önök ezt a pici kis ládikát itt
16 2, IV | szóval.~– Azt újra teszem. Önök énvelem tehetnek, amit akarnak,
17 2, IV | teszem azt, amit akarok. Önök a brenóci grófi név büszkeségét
18 2, IV | közelíteni senkinek. Ha önök engem szabad akaratomra
19 2, IV | nagy névnek tartozom; ha önök azt mondják: ehhez vagy
20 2, VII | hátrált vissza.~– Uraim! Ezért önök felelősek! E lázadást önök
21 2, VII | önök felelősek! E lázadást önök idézték elő.~– Legyen ön
22 2, VII | uraim. Én jól tudom, hogy önök engemet védelmezni kénytelenek
23 2, VII | minden zendüléstől, mert önök a vármegye urai, s mert
24 2, VII | a vármegye urai, s mert önök rendelték ezt a népet ide;
25 2, VII | rendelték ezt a népet ide; tehát önök tartoznak is azt innen elrendelni.
26 2, VII | elrendelni. Én semmit sem félek; önök jobban félhetnek attól,
27 2, VII | el, mint én magam, mert önök annak vezetői. Önök azzal
28 2, VII | mert önök annak vezetői. Önök azzal hívták ide a csőcseléket,
29 2, VII | most csak egy eszköz van önök előtt határozatukat végrehajtani.~–
30 2, VII | fogvacogó hangon monda:~– Önök tanúim, urak, hogy énrajtam
31 2, IX | a közügyért. Jól teszik önök, büntessék, gyalázzák meg,
32 2, IX | amennyit akart.~– És ha önök százszor kikacagják, százszor
33 3, III | nem értem. Mióta ismerik önök egymást?~– Óh, régen! –
34 3, VI | csodálatosan? Miért akarnak önök eltávolítani?~– Ne kérdezzen…
35 3, VIII| ő meg ne hallja, nemcsak önök ketten, de én magam is szerelmes
36 3, XIV | Tudom már. Azt kérdezik önök tőlem: miért állasz itt?
37 3, XVI | nekik:~– Óhajtom uraim, hogy önök minden körben, ahol erről
38 3, XVII| nekik:~– Óhajtom uraim, hogy önök minden körben, ahol erről
|