Rész, fezejet
1 2, I | óriás kürtőjével, melynek sötét körvonalai élesen rajzolódnak
2 2, I | félvilágos alkonyégre, a sötét fekete füst, mint egy szűnni
3 2, I | jobbágyait, és semmi sem leend sötét lelkének oly súlyos büntetése,
4 2, III | nyolc órától kezdve egész sötét éjfélig lótott-futott a
5 2, IV | mellett, hosszú selyem pilláit sötét szemeire eresztve, s telt,
6 2, IV | határozottan, s volt bátorsága sötét szemeinek bátyja félelmes
7 2, V | kétfelől elmaradozó házikók sötét ablakaira.~Milyen boldog
8 2, V | Most egyszerre egy nagy sötét felhő vonul a hold elé s
9 2, V | fehérlett egy szomorú kődarab a sötét mirtuszbokrok között. Ez
10 2, V | ajánlja arra, hogy éjfél után sötét erdőn keresztül egyedül
11 2, V | bástya vezetett, azon a szűk, sötét rejtekúton, melyen évek
12 2, V | Mikor éjszaka egyedül jár sötét erdőn keresztül, ne rakjon
13 2, V | egyedül, védtelenül mer járni sötét, ismeretlen éjszakában,
14 3, I | hideg volt az, hanem valami sötét, bús történetre való visszaemlékezés,
15 3, I | felkavargatá, lassanként sötét lilaszínbe ment át, s ha
16 3, IV | Úgy tessék helyre állni.”~Sötét van, másként látni nem lehet,
17 3, IV | nyargalt jobbra, balra a sötét éjszakában. A szél kergette
18 3, IV | keresztül. Én egyedül maradtam a sötét éjben, éreztem, mint fúj
19 3, V | keresi.~Krénfy arcán valami sötét nyomot hagyott ez a válasz.~–
20 3, V | el nem alszik.~Ott künn sötét volt már az utcán, csak
21 3, VI | viaszgyertya fénye között aluszik a sötét halott; a feketén bevont
22 3, VI | Járhatott végig ezekben a sötét szobákban, gyászruhája,
23 3, VII | arca felső részét, csak a sötét kerek szakáll, a telt ajkak,
24 3, VII | alóla, s egy pillanatra a sötét, villogó szemek; amely pillanat
25 3, VIII | kimenetele csak mint egy sötét végpont látszott előtte,
26 3, IX | szobába, mert odakinn már oly sötét volt, hogy nem lehetett
27 3, IX | körül, a szoba többi része sötét.~Még egyszer elolvasta azt
28 3, X | ő tudta a járást, a sűrű sötét fenyőfák alatt minden külső
29 3, X | után haladtak el a nagy sötét brenóci kastély előtt, melynek
30 3, XI | Különben is meglehetős sötét volt egy gyertya világa
31 3, XI | újultan terültek kétfelől. A sötét brenóci erdők, mint egy
32 3, XII | gyászoló niobéi alak; nagy, sötét szempillái a földre szegezvék,
33 3, XIV | mind a kettő. Nagy, mélyen sötét szemei öntudatlanul néznek
34 3, XV | család érdekelt tagja, azon a sötét úton kezd járni, melynek
35 3, XVI | szanaszét, mintha nem hinne a sötét éjszakának, s még várná,
36 3, XVII | szanaszét, mintha nem hinne a sötét éjszakának, s még várná,
37 3, XVIII| kormányát; akkor látszik valami sötét nyugtalanság erőt venni
|