Rész,  fezejet

 1     2,  I   | málépogácsáért. Minden azon menő vet reá egy követ, s mond egy miatyánkot
 2     2,  I   |             védelmezni. Úgy nézzetek reá, hogy ez olyan okos ember,
 3     2,  I   |        mostoha esztendőre. Emlékezem reá, mikor egy esztendőben háromszor
 4     2,  I   |           olyan nagy fekete sas volt reá festve, a sas közepében
 5     2,  I   |           sőt tán éppen számított is reá.~– Uraim, meg látszik önöket
 6     2,  I   |           Bíró uramnak gondja legyen reá, hogy az erőtlenek kapjanak
 7     2,  II  |           vigyorgott, úgy mosolygott reá, mintha helyeselné, mintha
 8     2,  III |          hogy káprázott a szeme, aki reá nézett. Minden ezüstneműn
 9     2,  III |           Hisz ott több szükség volt reá. Készen tartani a tűzijátékokat,
10     2,  III |            zongorán dobolni, s amint reá nézett, úgy megzavarodott
11     2,  IV  |             kísértet csak úgy nézett reá azon nagy haragos szemöldökök
12     2,  IV  |            akkor még gúnyt is hoznék reá. Pedig megteszem.~Illés
13     2,  V   |            késsel is küldhet valakit reá, midőn alszik!~Elkezdte
14     2,  VI  |           szokta rendesen meglepni a reá figyelmezőt, minden ujjával,
15     2,  VI  |            ilyenformán rettegés volt reá gondolni mind a házasságon
16     2,  VIII|             próbáljon jőni – förmedt reá az élő Medúza –, mert úgy
17     3,  I   |          mint szegezik annak fedelét reá; de e szóra, e meggyalázó
18     3,  II  |         kezébe fogta, úgy hallgatott reá.~– Kedves grófnő, azon a
19     3,  II  |              Cynthia sötéten tekinte reá.~– …Egy pénzes emberrel,
20     3,  II  |             szerencsétlen, ha valaha reá is gondolok. És mégis írni
21     3,  II  |         lehetetlen még a gondolat is reá. Én ismerem őt, lelke nemes
22     3,  II  |               s mentől tovább nézett reá, annál erősebben hitte,
23     3,  IV  |             párbajnak, van-e elég ok reá?”~„Egy férfi rágalmazott
24     3,  V   |             oly változatlanul néznek reá.~– Instálom alássan, én
25     3,  VI  |             többiek, akik ott várnak reá készen a brenóci sírboltban,
26     3,  VI  |            iszonyú emlékezet lesz az reá nézve, milyen szégyen a
27     3,  VIII|             két hölgy ijedten tekint reá, a hang elhal ajkaikon,
28     3,  VIII|              az álomjáróké, merednek reá, és visszarettenve hanyatlik
29     3,  VIII|           látja.~Az ifjú most felnéz reá, s szemeinek bátor tekintetével
30     3,  VIII|        szűnjék meg remegni és nézzen reá.~– Hívtál. Én megjöttem.
31     3,  VIII|               Irén megdöbbent, amint reá tekinte.~– Cynthia! Cynthia! –
32     3,  IX  |   mesterséges zsilipeket alkalmaztak reá, miknél fogva a szükséges
33     3,  XI  |          brenóci út után. Lekiáltott reá:~– Tartsd készen a lovakat,
34     3,  XI  |        Krénfy úr. A kocsis nem ismer reá; nem is gyanítja, hogy kit
35     3,  XIV |             mondottak; ne feleljenek reá ily irtóztató vádakat!~És
36     3,  XIV |              egy pillanatot áldozzál reá; ez is élet-halál kérdés.