Rész,  fezejet

 1     2,  I   |        még ezt meg.~A gyermek nem felelt semmit, hanem erővel elvonta
 2     2,  I   |         mert nem tudnak másképp – felelt azután goromba rövidséggel,
 3     2,  I   |          amit magamra vállaltam – felelt felsóhajtva és kalaplevéve –,
 4     2,  I   |       kutyák.~– Egy sincs, uram – felelt a némber –, magunk agyonvertük
 5     2,  I   |       felkacagott e szavakra; nem felelt semmit, csak kacagott; mutatta
 6     2,  I   |        szentségeit?~– Ah, uram! – felelt az asszony felsóhajtva –,
 7     2,  II  |           belegyűrni, csak azután felelt.~– Tudja-e azt az úr, hogy
 8     2,  III |      reggelizni?~– Az különböző – felelt a pitvarnok, ki szörnyen
 9     2,  IV  |       szorgalmasan.~– Óh, semmi – felelt Cynthia grófnő. – István
10     2,  IV  |       erre a kérdésre ilyenformát felelt volna:~– Uram, a levélre
11     2,  IV  |         meg. Lemondasz-e?~– Nem – felelt Cynthia határozottan, s
12     2,  V   |      innen hazatalál.~Cynthia nem felelt neki, hanem egyenesen a
13     2,  V   |           félek nevemet odaírni – felelt Cynthia. – Egyébiránt úgy
14     2,  V   |       toll hegyét rágja.~– Igen – felelt az, s úgy reszketett a keze,
15     2,  V   |             Lemond-e?~– Sohasem – felelt Cynthia és félrefordítá
16     2,  VI  |         mennyi az idő, de amit az felelt neki, már azt nem hallá.~
17     2,  VII | eltávozással. Lippay még arra sem felelt Dobokynénak egyenesen, hogy
18     2,  VII |           csak az utolsó szavakra felelt, a többit keresztülbocsátá
19     2,  VII |       egyszerre hevesen kifakadva felelt:~– Mit gondolok én életükkel
20     2,  IX  |     valami baj?~– Természetesen – felelt az alispán, akkor sem vesztve
21     2,  IX  |            az iránt nem aggódom – felelt könnyű vérrel Fenyéry. –
22     3,  I   |        szavamba került az egész – felelt ő vidoran, de a vidor arc
23     3,  II  |           reszkető kezével, s nem felelt többé sem kértére, sem búcsúszavára;
24     3,  IV  |       perc óta vagyunk itt csak – felelt neki egy ismerős hang, s
25     3,  IV  |         engem?~A hölgy mosolyogva felelt, sápadt arccal – és mosolyogva.~–
26     3,  VI  |       szólt felőlük senkinek, nem felelt rájuk semmit.~– Én nem hiszem –
27     3,  VI  |        látszott, azután nyugodtan felelt.~– Bocsásson meg, uram,
28     3,  VIII|     Pihenj meg.~– Majd Tarnócon – felelt fonákul az ifjú.~Irén átérté
29     3,  IX  |         is emberszámba dolgozott, felelt meg szavára.~– Kora tél
30     3,  IX  |           előtt; csendesen annyit felelt vissza:~– Csak tartsd meg
31     3,  XI  |   támaszkodva.~– Igenis, igenis – felelt az ügyvéd, belső zsebeiben
32     3,  XI  |           emberrel?~– Dehogynem – felelt a kocsis, kinek nagy kedve
33     3,  XI  |           megyei pandúrok, uram – felelt Popák nagy készséggel. –
34     3,  XI  |            s nagy kényszeredetten felelt:~– Én bizony nem tudom,
35     3,  XI  |     utazószekérnek Krénfy úrtól – felelt neki Krénfy.~– Van-e róla
36     3,  XIII|      Kegyed minden alakban szép – felelt az gyöngéden.~Dobokyné tréfás