Rész, fezejet
1 2, I | egy magas kalapú úrral, akinek téli ablak volt a szemén.
2 2, I | eszköz vagyok; az pedig, akinek ihletét, óhajtatát, belső
3 2, I | magasabb, azon angyali lény, akinek én itt szerény jelképe vagyok,
4 2, I | egy kis eleven cukorbáb, akinek csak a szárnyai hiányzanak,
5 2, I | az igazságos osztályra, akinek nagyobb családja van otthon,
6 2, I | jóltevő tündérkéje nyomára, akinek titkait soha semmiféle halandó
7 2, IV | nem ezen Illés gróf az, akinek a tomporába lőtt ugyanazon
8 2, IV | felkeresem azt a hitelezőt, akinek tartozik, magamhoz váltom
9 2, V | Hogyne. A vén Simkó az, akinek háza itt az út mellett látszik
10 2, V | lénnyel nem jött ő még össze, akinek így elmondta volna minden
11 2, V | mint egy bájos némber, akinek úgy illik, ha sír, ha könyörög,
12 2, V | nézett ez emberre, mint akinek eszméje sincs arról, amire
13 2, V | gróf gondolá magában, hogy akinek a pipereváltoztatás még
14 2, VI | egy derék fiatalember, akinek annyival több kilátása lehet
15 2, VII | azon arany mondásán, hogy „akinek lova nincsen, járjon gyalog”.~
16 3, I | mégpedig olyan vendég, akinek be van fogva a szekere.~
17 3, I | levő hivatalbeli embernek, akinek legkisebb befolyása volt
18 3, I | rettegésben tartott minden embert, akinek szerencséje volt megismerkedni
19 3, I | időm! Most is azt mondom. Akinek a lelke úgy el van foglalva,
20 3, I | férfi lett belőle, mint akinek jobbja már elzsibbadt a
21 3, I | megsirassa azt a szenvedő nőt, akinek egész élete nem volt egyéb,
22 3, III | fantáziával bíró ember, akinek ez az eszme, a kivitel különféle
23 3, III | életű férfit agenciáiból; akinek tulajdonképpen szilenciumot
24 3, III | hogy nem az a szépség, akinek hirdették. Elfogultak lehettek
25 3, IV | jobban szerette azt a férfit, akinek oly erős szíve van.~Sohasem
26 3, V | értekezni a méltóságos úrral, akinek így nem volt más teendője,
27 3, V | megretten mosolygó ellenségétől, akinek nagy, igen nagy okot adott
28 3, VI | és őneki nincs senkije, akinek e percben vállára boruljon,
29 3, VI | percben vállára boruljon, akinek kezét megszorítsa, akinek
30 3, VI | akinek kezét megszorítsa, akinek súgva mondhassa: „Óh, mi
31 3, VII | mellett a bakon ült az ispán, akinek jó volt ott is. Csendes
32 3, VIII| oly jól illenek a szívhez, akinek most öröme van, de már tudja,
33 3, IX | Eleinte nehezen megy, de akinek befektetni való pénze van,
34 3, XII | vagyok, nemesember neje, akinek személyével csak rendes
35 3, XII | Nem lehet rá eset, hogy akinek egymillió forint van a zsebében,
36 3, XIII| mereven állt előtte, mint akinek lelke nem bírja végig gondolattal
|