Rész,  fezejet

 1     2,  I   |   haragomban tán azt is ígértem nekik, hogy kifordíttatom a bőrüket.
 2     2,  I   |        jobbágyai fölött, s oszt nekik botot, amennyit tetszik!~
 3     2,  I   |       rimánkodnak, míg megenged nekik. De hogy újra rá ne szedjék
 4     2,  I   |        felét az egész termésnek nekik adja, ha nagyra növesztik.
 5     2,  I   |     belőle, ha frissiben adnánk nekik, s ha tejbe áztatjuk, még
 6     2,  I   |      részét pálinkában adták ki nekik, a pálinka mindig nagyobb-nagyobb
 7     2,  I   | közleményeket nem volt hajlandó nekik tenni, hanem csak félrevonult
 8     2,  I   |   megosztottam a többivel; amíg nekik lesz, ők is eltartanak engem.~–
 9     2,  II  |        parasztság feljelentette nekik tömött gabonatárunkat. Az
10     2,  III |          hogy valaki mert volna nekik adni.~A másik pedig első
11     2,  III |     mint reggelit feltálaltatni nekik? (Ez utóbbiakat már nem
12     2,  III |       dacára, tessék-et mondott nekik, s kinyitotta előttük a
13     2,  III |      meggyőzhesse s elmondhassa nekik, hogy ez a tea pecco, terem
14     2,  III |         azzal, ha valamit kínál nekik; mert az valódi megbántás,
15     2,  III |      nem tudom, hogy mit vétett nekik Brenóc, mert én nem vétettem
16     2,  III |    Brenóc, mert én nem vétettem nekik semmit. Mindenre azt válaszolják:
17     2,  III |     rendbehoztam, s ez nem akar nekik tetszeni. Én nem tudom,
18     2,  III |        nem tudom, mit véthetett nekik Brenóc?~A gróf urak egy
19     2,  III |         bezzeg, mikor én kellek nekik, akkor gyerekestől, öregestől
20     2,  V   | Fölvette a gyereket, és odaadta nekik a pénzét… Hm, hm… Jó szelindek,
21     2,  V   |    nappal többet hiába fizessen nekik; kiveszekedni magát bérenc
22     2,  VII | lázadókon, szilárd hangon monda nekik:~– Aki közel mer lépni,
23     3,  I   |  szobájában, amíg csengetni fog nekik.~Azzal benyitott Cynthiához.~
24     3,  I   |  maradjon mellette. Oly jó lesz nekik egymással élni együtt csendesen,
25     3,  II  |    csoda pihenésül kegyeskedett nekik engedni.~Tarnóczy felkelt
26     3,  III |      elő.~– Én is váltig mondom nekik– szólt az alispán –, hogy
27     3,  VIII|         igazságot szolgáltasson nekik, valahogy, akárhogy; hogy
28     3,  VIII|      mondhatna azon pillanatban nekik, midőn őket együtt találja;
29     3,  XI  |         előfogatokkal. Adj most nekik abrakot, amennyit megbírnak.~
30     3,  XIV |       kezeit, mintha könyörögne nekik, hogy vonják vissza, amiket
31     3,  XV  |     mint ha valaki élceket mond nekik, s szofizmáiknak még furcsább
32     3,  XVI |       nyomorult silány! – monda nekik, és szinte sírt bele.~E
33     3,  XVI |        s reszketeg hangon mondá nekik:~– Óhajtom uraim, hogy önök
34     3,  XVII|       nyomorult silány! – monda nekik, és szinte sírt bele.~E
35     3,  XVII|        s reszketeg hangon mondá nekik:~– Óhajtom uraim, hogy önök