Rész,  fezejet

 1     2,  I   |          haraszton az öregember, szemeit lehunyva csendesen, két
 2     2,  I   |    összecsókolá arcát, homlokát, szemeit, jajgatva fájdalmasan.~Az
 3     2,  I   |     eltűnt lassanként arcáról, s szemeit csendesen felnyitá és lélegzeni
 4     2,  I   |          égre nagy, álomlátó kék szemeit, s az ihlet patetikus hangján
 5     2,  II  |        hogy ki nem szúrja vele a szemeit, s igaz buzgósággal saját
 6     2,  II  |         bronzszörnyetegre szokta szemeit függeszteni, mintha attól
 7     2,  IV  |          merte volna e percben a szemeit emelni, mert ha történetesen
 8     2,  IV  |         tekintettel emelte hozzá szemeit.~– Adjon ön egynapi határidőt.~–
 9     2,  V   |         grófnővel, rajta felejté szemeit.~A levél készen volt. Krénfy
10     2,  V   |        úr oly sokáig mereszti rá szemeit, s a toll hegyét rágja.~–
11     2,  VI  |        szép jószág, mihelyt az ő szemeit befogják, Béla kezére jut,
12     2,  VI  |         A fiatal ügyész felnyitá szemeit, s azon mámorosan, ahogy
13     2,  VII |         felfelé van pödörve, s a szemeit szokatlanul felnyitotta
14     2,  IX  |  felszárítá finom zsebkendőjével szemeit, azt hivé, hogy így nem
15     3,  I   |        kocsi elrobogott; Leonora szemeit törlé, midőn senki sem látta
16     3,  I   |        méregpoháron tartá kezét, szemeit leánya alakján, ki e tekintet
17     3,  I   |       elől, miktől elég lehunyni szemeit, hogy azok ne bánthassák.~
18     3,  II  |       szereti.~Cynthia eltakarta szemeit kendőjével.~– Kérem, grófnő,
19     3,  II  |  szemöldökkel, amik nyílt, bátor szemeit e percben észrevehető borúval
20     3,  III |         Irénnel, lehetetlen volt szemeit becsuknia azzal a lemondással,
21     3,  IV  |       pedig nem az álom bántotta szemeit, és soká kínozta még valami
22     3,  V   |       tőle – félni, s nagy, méla szemeit erősen ez ember arcára függeszté,
23     3,  V   |          s hirtelen félrekapta a szemeit, s homloka izzadni látszott
24     3,  VIII|    kettőt egymás után.~És azután szemeit mondhatatlan fájdalommal
25     3,  IX  |       csavargó meg sem hunyorítá szemeit ez ütés előtt; csendesen
26     3,  X   |        törni; s félve takarta el szemeit, amint a villámok cikázva
27     3,  X   |         láthatta meg a sötétben.~Szemeit az ajtónyíláson át az útra
28     3,  X   |     rejtekében. Először lehunyta szemeit, s iparkodott magával elhitetni,
29     3,  X   |     mellette.~A leányka felnyitá szemeit; úgy tetszék neki, mintha
30     3,  XII |       zavarodottan süllyeszté le szemeit ez ember előtt, ki a gondolatokban
31     3,  XII | görcsösen vonaglott fel e szóra; szemeit merően szegezte az alispán
32     3,  XII | dühösséggel szökött fel ültéből. Szemeit elfutotta a vér, arca elkékült,
33     3,  XIV |         rémalakra, ki háborodott szemeit vadul járatá végig a termen,
34     3,  XV  |           Hiába rejti, hunyja le szemeit, hogy ne lássanak beléjük;