Rész,  fezejet

 1     2,  I   |           manna hulljon az égből. Ma, még ma, és itt, ezen a
 2     2,  I   |         hulljon az égből. Ma, még ma, és itt, ezen a helyen,
 3     2,  II  | dicsekedni. Hát azután?~– No, hát ma volt az a nap, amikor rám
 4     2,  II  |           a grófnak, azért sántít ma is; az úrfi meg a világba
 5     2,  II  |       úrfi meg a világba szökött, ma sem tudni hol van.~Krénfy
 6     2,  III |          változtatja előfogatait, ma broughamban, holnap calessben,
 7     2,  IV  |  kényszeríteni, ha mint gyermeket ma ide, holnap oda akarnak
 8     2,  IV  |         hanem: elmondom miért. Te ma az ebéd felett egy levelet
 9     2,  V   |         Cynthiának jó étvágya van ma, gondolá magában István
10     2,  V   |          a kastély sokkal üresebb ma, mint volt azelőtt. A szobák
11     2,  VI  |         és semmiháziak között. Ha ma kifizették minden adósságát,
12     2,  VII |    kétszer, háromszor is. Azonban ma Lippay is osztani látszott
13     2,  VII |        segít rajtatok valaki, még ma? Most mindjárt? Óh, ti ökrök!
14     2,  IX  |          kenyerespajtásom nyakán; ma itt, holnap amott, olyan
15     3,  I   |           által gyaníttatva, hogy ma ismét nyakába ölti a várost,
16     3,  I   |          jártam, alighanem jártam ma négy mérföldet. Azt hiszem,
17     3,  I   |        törékenységének. Egész nap ma ülök le először.~– De hol
18     3,  I   |           elfogódott hangon. – Én ma egy gonosz történetet hallottam,
19     3,  I   |            hogy másnap, úgy, mint ma, jöjjünk össze vele korán
20     3,  I   |         egy ily elrejtett szívre. Ma reggel azt mondtam, midőn
21     3,  III |       egyéb imádója, mint egy-egy ma született patvarista, aki
22     3,  III |         az mégis lehetetlen, hogy ma megszeressen egy lányt,
23     3,  IV  |      Tegnap elhagyott, bús leány, ma boldog nő, kit a férfiak
24     3,  IV  |           én ha neked volnék, még ma elhagynám őt, még ma! Meg
25     3,  IV  |          még ma elhagynám őt, még ma! Meg nem virradnék vele
26     3,  VI  |          engemet rútul megsértett ma, és azt soha meg nem bocsátom
27     3,  VII |    kérdezé tőle:~– Nem volt-e itt ma egy fiatal, barna szakállú,
28     3,  VII |        jutott, hogy biz őnála sem ma, sem tegnap, sem ez életben
29     3,  IX  |        vissza rögtön.~– Talán még ma odamenjek?~– Még most. Ebben
30     3,  XI  |     semmit. Meg fogom előzni; még ma felmegyek a székvárosba.
31     3,  XIII|     idejönni? Nem tudja, hogy még ma a magam asszonya vagyok.~
32     3,  XIII|        kezét, s tréfásan monda:~– Ma a maga asszonya, holnap
33     3,  XIV |     voltak a levélbe írva:~„Ha ön ma halálítéletet mond, úgy
34     3,  XV  |           alispánnal beszélni még ma.~Kérelmét tudatták Lippayval,