Rész, fezejet
1 2, I | Jó emberek – monda két kezével védve magát minden oldalról
2 2, I | kend engem?~Az ember csak kezével mutatta a választ, tenyerét
3 2, I | csak kacagott; mutatta kezével, mutatta arcával, mennyire
4 2, I | kacagást és fejét rázva és kezével eldobó mozdulatokat téve.
5 2, I | delnő, búcsúzólag intve kezével – nem kérek önöktől, uraim,
6 2, II | támaszkodott háttal, zsebébe dugott kezével egypár rézkrajcárt vallatva
7 2, III | órakor reggeliz, s hófehér kezével egy szem szamócát kínál
8 2, III | jövevény!”~István gróf inte kezével, hogy tessék helyet foglalni.~
9 2, III | Beszédje végén nemcsak a két kezével hadonászott az asztal felett,
10 2, IV | mutatott azzal a szép fehér kezével.~– Ott állt az én arcképem.~
11 2, V | támaszkodik annak a fának, két kezével görcsös botjára nehezkedve.~
12 2, V | lepecsételé azt. Krénfy úr saját kezével írta rá a címet.~– És most
13 2, V | Cynthia és fölkelve, fél kezével azon szék karjára támaszkodott,
14 2, V | a teremben.~Végigsimítá kezével homlokát. Keze hideg volt,
15 2, V | eltávolító mozdulatot tett kérges kezével. – Nekem nem kell az; nekem
16 2, VII | volt őnála az, mikor a két kezével mutatta, hogy a bajusza
17 2, VII | gúnyosan Dobokyné.~Leonora kezével intett csendet a hírlap
18 2, VII | szökött előre Fenyéry, s egy kezével mellbe ragadva a csavargót,
19 2, VIII| azonban hirtelen a másik kezével úgy ütötte arcul, hogy a
20 3, II | s hevesen írt reszkető kezével, s nem felelt többé sem
21 3, IV | segéd háromszor fog tapsolni kezével, akkor mindketten egyszerre
22 3, VIII| Körültekinte szótlanul. Kezével, mozgó ujjaival ábrándosan
23 3, VIII| ezt a sejtelmes mozdulatot kezével, és azután hosszút és nagyot
24 3, VIII| ismét azt a mozdulatot tevé kezével homloka előtt, mint aki
25 3, X | alkalmatos fog lenni.~Benyúlt kezével a kévék közé, hogy azokat
26 3, XII | jártak végig az arcokon. Kezével egy szék támlájába fogózott,
27 3, XII | szegezte az alispán arcára, s kezével a széket markolta meg, amelyen
28 3, XII | szájához kapott mind a két kezével, s azon percben szótlanul,
29 3, XII | méla ámolygásaiból, szép kezével űzte a felhőket homloka
30 3, XIII| Ne öljön meg. Ne érintsen kezével.~Lippay néhány pillanatig
31 3, XIV | jelenlevőt, azután végigsimítá kezével homloká:~– Úgy! Igaz. Tudom
32 3, XV | ő adta a mérget tulajdon kezével a grófnak; tehát egyedül
33 3, XVI | egyik segéd csattantani fog kezével. Mikor már kettőt csattantott,
34 3, XVII| egyik segéd csattantani fog kezével. Mikor már kettőt csattantott,
|