Rész,  fezejet

 1     2,  I    |              sírva-ríva ődöng utánuk; tán észre sem veszik, ha egy-kettő
 2     2,  I    |          undorító túlzásnak veendi, s tán egy honi Beecher Stowe alkalmat
 3     2,  I    |              tudtam állni, haragomban tán azt is ígértem nekik, hogy
 4     2,  I    |    büszkeséggel veté közbe:~– Nem fog tán a tekintetes úr vitába ereszkedni
 5     2,  I    |       hozzáfogott az elmondásához, ha tán a részletekből valami érdekeset
 6     2,  I    |           rostaalját, s azért szegény tán az ördöghöz is elment volna
 7     2,  I    |             vette észre a hatást, sőt tán éppen számított is reá.~–
 8     2,  I    |       tagokkal a földön. Némelyik még tán vonaglott, de a tapasztalt
 9     2,  II   |              emlékezni.~– Micsoda ló? Tán biz a Szent Mihály lova?
10     2,  II   |           tartozók szöktek-e el? Vagy tán valamely bécsi vagy pesti
11     2,  III  |            mert roppant jövedelmeiket tán lelkiismeretesen kifizetett
12     2,  III  |               vagy egy városnak, vagy tán egy intézetnek, vagy csak
13     2,  III  |               szépen elfeledtek, vagy tán még akkor sem emlegettek,
14     2,  III  |            azután eszébe jutott, hogy tán ez mégsem divat, s illendőbb
15     2,  III  |           tagja a küldöttségnek; vagy tán a Tarnóczyaké? Óh, nem.
16     2,  IV   |                hat évig – s ki tudja: tán még azután is?~Ez a gondolat
17     2,  VI   |        Fenyéry az egész vacsora alatt tán annyit sem néztek egymásra,
18     2,  VIII |              pusztítani?~A némber még tán gonoszabb dolgokat is akart
19     2,  X    |           ember ellen, kit az életben tán legjobban becsült, legjobban
20     3,  I    |        nevelte őt hétéves koráig, még tán emlékezik ön arra a mélabús
21     3,  I    |          megjelent; ön lehetett akkor tán négyéves.~Cynthia hajlama
22     3,  I    |      ábrándozik, kivel gyermekkorában tán együtt játszott szembekötősdit,
23     3,  II   |                hogy mit akar mondani. Tán csak nem azt értette alatta,
24     3,  III  |                Fenyéry susogva monda, tán hogy magát igazolja:~– Lelkemre,
25     3,  V    |               a vendéglőbe.~Azt hiszi tán valaki, hogy Krénfy úr haragszik,
26     3,  VI   |               kívánt engedékenységért tán ötezer forintot. Nono; az
27     3,  VIII |      körülményt Cynthia számára, hogy tán valami új világot fedezhet
28     3,  VIII | gondatlansággal, ami bűnnek alig volt tán nagyobb, mint egy nyíló
29     3,  X    |         gyalogutat választott, melyen tán egyedül ő tudta a járást,
30     3,  X    |            amint elhaladtak előtte.~– Tán a gazdád vesztét érzed! –
31     3,  XV   |           embernek tanultunk ismerni, tán egy közhitelű tudós vagy
32     3,  XV   |       gyilkosává legyen. Dobokyné még tán most is azt hiszi, hogy
33     3,  XVIII|          bebizonyítani.~Minden ember, tán Dobokynét kivéve, azt mondá,