1-500 | 501-795
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | hogy ideje lesz már megírni azt a testamentumot.~ ~
2 2, I | segédszereit, hogy megismerhesd azt a kellemes érzést, amit
3 2, I | üres e látvány! A gyermek azt a hóvirágot nézi, mely lábai
4 2, I | máskor; a gyermeknek kell azt előtte elmondani. Honnan
5 2, I | fordította a pipaszárát, azt a végét szíva, amit máskor
6 2, I | maga az úr. Hogy miféle úr, azt nem könnyű kitalálni; az
7 2, I | kerékkötő láncot és még azt is, aki a lovat, szekeret
8 2, I | képű úr egészen dühbe jött, azt gondolta, őelőtte térdepelnek,
9 2, I | hol vannak hát azok, mondd azt, hogy valamennyien alusznak
10 2, I | És most mondd el előttem azt az imádságot szépen.~A gyermek
11 2, I | az öregember utánamondá azt töredezett hangon.~Amen,
12 2, I | száraz zabkenyérre.~Még azt a kenyeret édesanyja sütötte
13 2, I | az utolsó lisztből, még azt az édesapja metszette meg,
14 2, I | az öreg nem fogyasztotta azt el, hanem eldugta iszákja
15 2, I | egyszerre a szíve, nem nézhette azt a darab kenyérkét. Visszadugta
16 2, I | darab kenyérkét. Visszadugta azt az öreg táskájába, csendesen,
17 2, I | ahova mehess?~– Szépapa azt mondta, hogy menjek a jó
18 2, I | könnyítsen a lovon. A paraszt azt mondja: „Miért nem lett
19 2, I | térdepeljetek. Hol tanultátok azt? Isten előtt kell térdepelni,
20 2, I | rongyos asszony előállt, azt mondta, hogy az övé.~– Kár
21 2, I | neki elvesznie. Hagyd itt azt a gyermeket, én felneveltetem.~
22 2, I | rongyos asszonynak nem kellett azt másodszor mondani. Amint
23 2, I | kellett a derék úrnak, ő azt szokta tenni, ami legelőször
24 2, I | ötforintos bankjegyet elővett, s azt a lányka vélt szülőjének
25 2, I | ajándékot: arra értették azt, hogy a tekintetes úr megvette
26 2, I | tudtam állni, haragomban tán azt is ígértem nekik, hogy kifordíttatom
27 2, I | aki az Istennél alszik, azt nem lehet többé felkölteni.~
28 2, I | harasztba, a bokor mellé, s azt mondta, hogy én menjek el
29 2, I | neki még egy darab kenyere, azt nekem adta, de én visszadugtam
30 2, I | volt a nap.~– Megismernéd azt a helyet, ahol nagyapád
31 2, I | téríti.~– De hol vesszük azt a kalán levest? – szólt
32 2, I | kocsimhoz, vedd ki az ülés alól azt a kis négyszegletes ládát –
33 2, I | egy hólyagba kötve valami, azt szedd elő, azután találsz
34 2, I | kettős tányérforma cinedényt, azt is hozd el, szaladj! Kettőt
35 2, I | a leveshez való rántást, azt hólyagba kötik, s azután
36 2, I | illő anekdotát. – Tudjátok azt a palócról, aki hallotta,
37 2, I | embert odarendelt mellé; azt parancsolva, hogy kettő
38 2, I | vive a földhöz, mintegy azt értetve, „mikor még ilyen
39 2, I | volna, hogy őróla valaha azt higgye valaki, hogy szívével,
40 2, I | zsinegnél fogva vezette azt egy kaputos ember. A tehén
41 2, I | állával még jobban felnyomta azt, s arcának egyik felét még
42 2, I | elviszik a Popák tehenét!~És azt olyan valódi kétségbeesés
43 2, I | világi baleset az, hogy ha azt elviszik.~A nagyságos úr
44 2, I | szeghez, fűhöz, fához lehet azt ragasztani? No de legyen,
45 2, I | hidat, mely a vágásba visz; azt a haszonbérlőnek kellett
46 2, I | esett a felesége, gyereke, s azt mondták, hogy inkább vigyem
47 2, I | apjukat ne bántsam. Én biz azt sem bánom. Hajtsátok Brenócig,
48 2, I | hozni sodraikból. – Majd azt az anticipandó kifizetett
49 2, I | valóság lehessen.~– Tudja-e azt az úr, hogy mit tesz az:
50 2, I | szörnyű nagy kedve lett volna azt a két világot érő tréfát
51 2, I | mit tart az ínség okának, azt felelte, hogy azt az Isten
52 2, I | okának, azt felelte, hogy azt az Isten tudja.~Teljes oka
53 2, I | héjáról nézzen négyfelé, ha azt akarja, hogy a gyerekének
54 2, I | építtessen. A hosszú csizmás úr azt akarta, hogy a partra építsenek,
55 2, I | építsenek, de a feketeszájú úr azt mondta, hogy ott rossz lesz,
56 2, I | falu helyét. Akkor megint azt tanácsolta neki, hogy építsenek
57 2, I | udvarhoz. Hallottam, mikor azt mondta, úgysem soká lesz
58 2, I | háztetőket is. Amint meg azt a nagy épületet elkezdték
59 2, I | kéményét elkezdték emelni, azt gondoltuk, tornyot építenek,
60 2, I | meg az aratást. Megmondta azt a feketeszájú úr mind előre,
61 2, I | csóválta fejét.~– Szomorú lesz azt látni, tekintetes uraim.
62 2, I | megőröljük a zabszalmát, azt kevertük a liszt közé.~–
63 2, I | szedtek össze az erdőn, s azt megaszalták, ezek most azt
64 2, I | azt megaszalták, ezek most azt keverik az étel közé, vagy
65 2, I | kezdete e nyomornak? Ki okozta azt?~– Magunk hibája, nagyuraim;
66 2, I | magunk. Hiszen jól mondják azt, hogy akkor megyen a kecske
67 2, I | elsatnyult; a babonás bolondok azt beszélték, hogy ez az ördög
68 2, I | úr megtagadta kérésünket; azt mondva, hogy korhely, haszontalan
69 2, I | anyja hová lettek, sem azt, hogy miért sír.~Néhány
70 2, I | hogy ne menjen oda, de azt ígérték neki, hogy majd
71 2, I | a földet rágják. Üssétek azt a bubát!~Ez utóbbi szó a
72 2, I | Valahányat ütnek rajta, azt a boszorkány mind érzi,
73 2, I | is, mert itt volt, s ő is azt mondta, hogy keresetlen
74 2, I | nem füstöljük az odvából azt a rossz vajákost; – tartsátok
75 2, I | mozdulhatott, odasietett körükbe; azt várták a jámborok, hogy
76 2, I | műnyelvből:~„SALVA GUARDIA”~Ez azt teszi, hogy ide még imádkozni
77 2, I | Tennék csak az emberek azt, amit én mondok; majd tudom,
78 2, I | emberek, igavonó barmok, akik azt gondolják, hogy azért vannak
79 2, I | valaki.~Az ifjú idealista azt hivé, hogy emberére talált,
80 2, I | s halkan susogva akarta azt elmondani, de az indulat
81 2, I | mindenkorra. Hol vette ez az ember azt? Csalta, lopta, elharácsolta
82 2, I | bámul és a kezeit tördeli és azt mondja: „Én uram, én Istenem!”
83 2, I | azért, amit most beszéltem, azt fogom mondani: „Részeg voltam,
84 2, I | bolondokat.” Hiszen ki tudja azt, hogy két hónap óta színét
85 2, I | szegény ördög zúgolódik, akkor azt mondják rá, hogy részeg.~–
86 2, I | mennyire lenézi, semmibe veszi azt az eszmét, amit a bíró mondott,
87 2, I | felcsattanó szóval. – Hát tudják azt az urak, hogy mi baja van
88 2, I | embernek? Hát tudhatják ők azt, mit tesz éhségtől, fáradságtól,
89 2, I | csodákat mívelni? Tudják ők azt tenni, hogy ez a ház megnyissa
90 2, I | amit bevett? Tudják ők azt tenni, hogy manna hulljon
91 2, I | No, hát lássuk, tudják-e azt tenni az urak, hogy manna
92 2, I | vigyorgással mutatva elő azt az egypár megmaradt hegyes
93 2, I | alárendelni, a tapasztalás pedig azt is bizonyítja, hogy hasonló
94 2, I | észlelet tilt is hinnünk, de azt mégis tudjuk, hogy a gondviselés
95 2, I | előtt, nem mellőzve amellett azt a kegyességgel párosult
96 2, I | szükséges eleséget, úgy küldözé azt faluról falura, hogy amíg
97 2, I | megteltek könnyekkel, ami azt bizonyítja, hogy nála, mint
98 2, I | senki, hogy kicsoda, sem azt, hogy hol lakik. Hiába is
99 2, I | által meg vagyok bízva, azt csak elrettentené, ha jótéteményei
100 2, I | elébb, uraim. Hogy lehet azt előlem elhallgatni? Hisz
101 2, I | tejjel vagy mivel gondolom azt enyhítni.~– Ecettel! Olajjal!
102 2, I | darabot a vadócos kenyérből, s azt mindhármuk gyűrűivel lepecsételve,
103 2, I(7) | aggatva, így a többek között azt is, hogy a beteg, orvosa
104 2, I(7) | vajon appetitussal evett-e, azt felelé, hogy nem azzal,
105 2, II | felvonóhídja előtt, amiknek látása azt a fogalmat verheti a paraszt
106 2, II | hogy elrepedt –, esténként azt húzatták meg a vár urai,
107 2, II | utódai máig is mutogatják azt a nehéz vaskesztyűt, mellyel
108 2, II | vaskesztyűt, mellyel fogta azt a dárdát, amivel az ország
109 2, II | letaszította a nyeregből. Kár, hogy azt a hombárt is nem mutogathatják,
110 2, II | Mi dolguk olyan messze, azt nem tudja senki, de annyit
111 2, II | jöttek, hová mennek, de azt igen, hogy mikor jöttek,
112 2, II | jönnek, mennek, nem óhajtják azt a földet, melyen laknak.~
113 2, II | oly célszerűvé idomítani azt, amint rá nézve leghasznosabbnak
114 2, II | gyémánt, kiben rubint, de azt nem szabad belőle kivenni.
115 2, II | valaki.~– Óh, bolond paraszt! Azt úgyis tudom, hogy azért
116 2, II | a szemétre löknek. Pénz! Azt gondolod, hogy lopják a
117 2, II | pénz volna, mint a krajcár, azt sem adnék.~– Nem kell olyan
118 2, II | lópatkolásért. Hát ide vele. Mert azt bizony nem fizettem az úr
119 2, II | gazdájától elveszni. Azért most azt mondom, hogy amíg nekem
120 2, II | mondom, hogy amíg nekem azt a félpatkót, amit elvesztettél,
121 2, II | a nyakadba.~– De énnekem azt mondták odalenn az udvaron,
122 2, II | krajcárral kevesebbet ér.~– Azt mondták? Te szamár paraszt,
123 2, II | bagariacsizmájával eltaposva azt illendően.~Krénfy úr nem
124 2, II | rossz hírt tudnak, szeretik azt az emberrel igazán élveztetni,
125 2, II | ráhagyva, hogy elébb találgassa azt.~A nagyságos úr lélegzetet
126 2, II | azután felelt.~– Tudja-e azt az úr, hogy hány esztendeje
127 2, II | énnekem arra gondom…~– Hát azt mondom, hogy tizenöt esztendeje
128 2, II | büntetést kérnek arra, ki azt a szerződést csinálta.~–
129 2, II | enyimre. Mert ne gondolja azt, hogy a kegyes vármegye
130 2, II | gabonát, élelmiszert találnak, azt a megye rovására a piaci
131 2, II | De hát ki határozza meg azt a piaci árt? Én azt mondom,
132 2, II | meg azt a piaci árt? Én azt mondom, hogy nálam húsz
133 2, II | morzsolásával fejezé ki azt az ismerős pantomimikát,
134 2, II | kenést jelvényez.~– Ohó hó! Azt ugyan nem. Majd szépen fejéhez
135 2, II | érett volt a régiség miatt, azt ismét lefaragta és eldobta
136 2, II | baranyai bicsak. Krénfy úr azt bámulta, hogy ki nem szúrja
137 2, II | elhajított, olyan csínján rakva azt fogai hegyére, mintha kreozot-olajba
138 2, II | Krénfy úr mosolyogva tevé azt le az asztalra, Boros uram
139 2, II | volt. De hogy mi volt hát, azt nehéz volt kitalálni; kicsinyt
140 2, II | dörzsölte titkos örömében. Azt gondolta, Boros uram olyan
141 2, II | tegyék. Tudja az úr, nekünk azt szokták mondani: „Ott kinn
142 2, II | ajakkal Boros uram –, óh, azt én tudom legjobban, mert
143 2, II | pezsgős palackba, hogy onnan azt sem kézzel, sem villával
144 2, II | s hogy fogaival ismétlé azt, szerencsésen leharapta
145 2, II | hogy sem lát, sem hall; azt sem tudja, miről beszél.
146 2, II | hatpálcás meséjéből, hogy azt regélheti azután el.~Boros
147 2, II | fenyegetett, hogy megver. Azt próbálta volna! Ne sajnáltam
148 2, II | sajnáltam volna csak úgy azt a pipát, tudom, hogy úgy
149 2, II | meg semmit.~A jámbor ispán azt hitte, hogy Krénfy úr nem
150 2, II | levelet megírt Krénfy úr, azt rendesen a kis bronzszörny
151 2, II | fejeiket és bizony szintén azt mondhatták:~„Ez az ember
152 2, II | drága gyümölcsöt kifeledett, azt a sorok közé írta. És azután
153 2, III | hercegséggel, de akik nem tudták azt eléggé kimutatni, örökké
154 2, III | levegőbe és nem találnák azt sehol.~Ismertem olyan okos
155 2, III | ha ez nem elég, kürtöld azt is, amid nincs, és amit
156 2, III | akár nem; ha hallgatsz, azt hiszik az emberek: tudatlan
157 2, III | tudatlan vagy; ha beszélsz, azt hiszik: ők a tudatlanok.
158 2, III | oka felől tudakozódtak, azt sohasem mondta meg, vagy
159 2, III | sőt szót fogadnak neki, s azt mondják: hogy ha a hegy
160 2, III | esett.~A levél utóirata azt ígérte, hogy a további tudnivalókról
161 2, III | Cynthia grófnét látni, amint azt a hírhedett, ölnyi hosszú
162 2, III | szerencsés akar már lenni, hogy azt szájával elvegye, amidőn
163 2, III | álmodott, akik közül mindegyik azt állította, hogy ő Illés
164 2, III | azért kéret innen.~– Hát azt gondolja a gróf, hogy én
165 2, III | Tartsd ide a füledet.~Jakab azt gondolta, hogy valamit súgnak
166 2, III | Krénfy úr pedig megfogá azt két ujjával és jól megrángatta,
167 2, III | mintha álmában valami rém azt suttogná: „A brenóci grófoktól
168 2, III | hasonlítanak egymáshoz.~Azt ugyan senki sem mondta volna,
169 2, III | dolgot vélt mondani.~– Csupán azt sajnálom, hogy nem lehetett
170 2, III | hódolatomat.~– Óh, mi sajnáljuk azt ezerszer! – sietett válaszolni
171 2, III | előzékeny hajlongás mind azt a lenéző mondást adta neki
172 2, III | brenóci uraké volna, pedig azt ő vette árverésen kilenc
173 2, III | meghívását, hogy azonnal siettünk azt elfogadni, bárha elébb magunknak
174 2, III | magunknak akartuk fenntartani azt a szerencsét, hogy nagysádat
175 2, III | mely nem hagyta el soha; azt megengedé magában, hogy
176 2, III | is mozdítani.~– Igenis. Azt írtam… volt szerencsém írni…
177 2, III | kifizetem méltóságtoknak azt az összeget, ami hat év
178 2, III | nélküli pénzt. S ki teszi azt mai világban? Még aki törvényes
179 2, III | vétettem nekik semmit. Mindenre azt válaszolják: Ön nem úr Brenócban,
180 2, III | kénytelen leszek elébb-utóbb azt tenni, utánam semmiféle
181 2, III | mint az uraságoktól? Ha azt mondom, hogy a brenóci uradalom
182 2, III | más irányt vettek volna, azt a kérdést intézte István
183 2, III | inasnak, hogy hová vigye azt az egy ananászt, milyen
184 2, III | Illés grófhoz fordult és azt kérdezé tőle, hogy látta-e
185 2, III | kérdezé tőle, hogy látta-e már azt az Attila-tallért ott a
186 2, III | csak ember tud beszélni. – Azt a gyárat is ismerem, ahol
187 2, III | semmi kifogásuk. Továbbá azt is mondtam, hogy hat évre
188 2, III | esztendeig rendelkezésemre bízzák azt. Ugyebár? Eszerint méltóságtokra
189 2, III | tökéletesen mindegy, ha én azt kívánom, miszerint szerződésünknek
190 2, III | pedig az óráját nézte s azt mondta, hogy már most neki
191 2, III | látott. Krénfy úr sietett azt neki kézbesíteni, szerényen
192 2, III | alázatosan kikérte magának azt a szerencsét, hogy a méltóságos
193 2, III | mind étkezésre.~István gróf azt állítá, hogy rendkívüli
194 2, III | járta végig nagy léptekben azt a szobát, melyben e rövid
195 2, IV | hírből sem ismerik? Sőt még azt is mondják, hogy vannak
196 2, IV | úr szemei majd átégetik azt a könnyű csipke ujjacskát,
197 2, IV | győzte eléggé magasztalni azt az ízlést, azt a finom elrendezési
198 2, IV | magasztalni azt az ízlést, azt a finom elrendezési tapintatot,
199 2, IV | magát a többieken keresztül azt a grófnő vállaira feladni.~
200 2, IV | Krénfy úr kétszer is feladta azt vállaira, de egy perc múlva
201 2, IV | haját, s kétlépésnyire húzza azt maga után a földön, úgy
202 2, IV | mégis jobban meggondolá és azt sehogy sem tartja helyeselhetőnek,
203 2, IV | megtiszteltetés. Azért ő azt menten le fogja onnan vétetni.~
204 2, IV | gyermek volt mind a kettő), azt az erkélyszobát tartották
205 2, IV | képtárban függött, s akkor azt büntetésül betették a „csúnya
206 2, IV | alig bírta visszafojtani azt a bőszült vágyat, mely a
207 2, IV | históriai sorsát, mint viselte azt IV. Béla idejében egy Maróthi
208 2, IV | kezébe került, az ajándékozta azt később Blaku bojárjának,
209 2, IV | elmondta a histórikumokat, azt kérdezé tőle:~– Ezüstből
210 2, IV | postán. A címezetre írja azt, hogy értékük százezer pengő.~(
211 2, IV | csizmát nyolc garason alul, azt is előre akarja látni.~Krénfy
212 2, IV | találnának rajta! Nem tették azt. A két gróf utazási tervekről
213 2, IV | csizma okozta kudarcot; azt hitte, senki sem is vette
214 2, IV | meg volt lepetve, midőn ez azt mondá, hogy az a hely Cynthia
215 2, IV | mellett rizskását talál, azt leszedi, s a mártásokat
216 2, IV | téve a levelet, úgy hozta azt vissza az ebédlőbe.~– Nagyságos,…
217 2, IV | tálcát levelestől. A jámbor azt is feledte, hogy kinek hozta
218 2, IV | feledte, hogy kinek hozta azt.~Az asztalnál ülők természetesen
219 2, IV | után nyúlt, aki elvette azt a nagy tálcáról, indulatosan
220 2, IV | előre-hátra, s azután odaadta azt Krénfy úrnak, ki alig merte
221 2, IV | ő énnekem.~– Hisz ön még azt sem tudja, hogy ki írja
222 2, IV | helyett, amire Cynthia grófnő azt jegyezte meg, hogy vannak
223 2, IV | zongora is valami fölséges! Azt is elhitte.~– Óh, hát még
224 2, IV | hideg automat kézzel, s azt súgja fülébe, hogy jöjjön
225 2, IV | midőn egyedül voltak, s ott azt kérdezé tőle Illés gróf
226 2, IV | asztalnál ült és pasziánszozott. Azt a nagy Laudon-pasziánszt
227 2, IV | nekem higgyen. Gondolja azt, hogy csak komédiázok, hanem
228 2, IV | egyszer ezzel a szóval.~– Azt újra teszem. Önök énvelem
229 2, IV | akarnak, de akkor én is teszem azt, amit akarok. Önök a brenóci
230 2, IV | gyanakodnak utánam, fogom tenni azt önként, szabad akaratból,
231 2, IV | névnek tartozom; ha önök azt mondják: ehhez vagy ahhoz
232 2, IV | hurcolni, akkor elfeledem azt, amit ígértem, és eszembe
233 2, IV | a szivar. Összemorzsolta azt, s nem gyújtott másikra.~–
234 2, IV | keresztüllátok rajtad és azt is tudom, amit gondolsz.
235 2, IV | inte tagadólag.~– Mondtam azt neked – szólt Illés csaknem
236 2, IV | halkan susogva rebegé:~– Azt nem engedi megtörténni Isten.~–
237 2, IV | jön élve vissza, és sem azt nem akarod, hogy én öljem
238 2, IV | hogy én öljem meg őt, sem azt, hogy ő öljön meg engem.
239 2, IV | ezúttal nem fog odábbállani.~– Azt nem hiszem.~– Hidd el. Be
240 2, IV | szívességből sem. Most én tehát azt teszem, hogy elmegyek Strasbourgba,
241 2, IV | Strasbourgba, felkeresem azt a hitelezőt, akinek tartozik,
242 2, IV | Mi elnevetjük magunkat és azt mondjuk, hogy csak bohóskodtunk.
243 2, IV | hozni előttem Tarnóczyt, azt mondom, sohasem hallottam
244 2, IV | álljanak meg, amire István gróf azt mondta, hogy igen jól van,
245 2, V | hagyományozta, ilyenformán azt, mint Cynthia magántulajdonát,
246 2, V | tért vissza a kulcsárné, s azt Cynthia grófnőnek felvitte.~
247 2, V | talán segíthetne vele; de azt is kitől küldené és hová,
248 2, V | chatouilljában, az nem lehet elég. Azt sem bízhatná senkire. Illés
249 2, V | legjobb.~Egy közönséges lélek azt tenné az ő helyzetében,
250 2, V | tenné az ő helyzetében, hogy azt mondaná testvérjének, miszerint
251 2, V | iparkodnék hasznára fordítani azt a bizalmat, mellyel az szilárd
252 2, V | figyelmessé tett valakit. Így azt fogják gondolni, hogy valaki
253 2, V | alak, azután fennhangon azt mondá:~– Nem bánom. – S
254 2, V | volt.~A gyermek nem értette azt a nyelvet, amit a kisasszony
255 2, V | látszott, ha nem beszél.~– Azt beszéli a poronty – magyarázta
256 2, V | hamar elkészülnék én, csak azt a gyereket ne vette volna
257 2, V | gyermekkel volt elfoglalva, azt ápolá, vigasztalta, a gyermek
258 2, V | a csavargó. – Tegyük le azt a porontyot, innen hazatalál.~
259 2, V | sövény mellől az árokba.~– Azt talán nem fogják tenni.~–
260 2, V | nem fogják tenni.~– Óh, azt teszik. Ez az új úr ott
261 2, V | pénz az nagyon. Nem lehet azt megbírni, nem.~Cynthia kivette
262 2, V | szaglálj engem. Én ölném azt meg, nem te, aki a te kisasszonyodat
263 2, V | Cynthia messziről is ismeri azt a szobát. Az erkélyterem
264 2, V | egy nagy kőre az útfelen s azt mondta, hogy várni fog,
265 2, V | érzések szállni meg mellének azt a részét, ahol a poéták
266 2, V | kívánatos, mint a másik. Azt hitte, hogy azokat a lábnyomokat
267 2, V | grófnő vitte el magával, azt gondolva, hogy ide költöznek
268 2, V | napra, s hihetőleg elfeledte azt visszaküldeni. Lakatost
269 2, V | levelet kapott Strasbourgból; azt a levelet ön elég gondatlan
270 2, V | ön ennek a következését. Azt a levelet egy ember írta
271 2, V | Nem fog nyugodni addig, azt fogadta fel, míg ismét és
272 2, V | oltalomért esd. Egy botlás azt szerzi a nőnek, hogy egyszerre
273 2, V | úton egy deli korhellyel, azt persze a grófok megugratták;
274 2, V | vette volna.~– Nagyságod azt kívánja ugyebár – szólt
275 2, V | bűbájos szavára kész vagyok azt előteremteni a föld alól
276 2, V | Strasbourgba indul, hogy azt a párbajt folytassa, melynek
277 2, V | leglehetőbbnek tartotta Krénfy úr azt, hogy Illés gróf, ha megtudja
278 2, V | ametisztgyűrűvel lepecsételé azt. Krénfy úr saját kezével
279 2, V | könyörgöm, elvégzem én azt magam – szólt Krénfy úr,
280 2, V | rajta; talán nem is olvasta azt, hanem maga elé tette, és
281 2, V | egyszerre kétfelé repeszté azt.~– Mit tesz ön? – kiálta
282 2, V | kettéhasított iratot, s azt a fehér lappal együtt Krénfy
283 2, V | homloka forró, mint a tűz. Azt képzelé néhány percig, hogy
284 2, V | talán a hűs éji lég hozta azt –, hogy titkos látogatója
285 2, V | magával tenni. Annyi volt neki azt a vékony foulard kendőt
286 2, V | kell. Tudja: megteszem én azt egy jó szóért –, semmi másért.
287 2, V | másért. Tegye el előlem azt a ragyogó portékát. Valamit
288 2, V | eszembe.~István gróf valóban azt hitte, hogy Cynthia hallotta,
289 2, V | tart ez.~Illés gróf azután azt próbálta, hogy széttépett
290 2, VI | egy jó szóra kiosztotta azt a legelső bolondok és semmiháziak
291 2, VI | összeget Irénnek hagyta, hogy azt halála után rögtön minden
292 2, VI | Béla kezére jut, mint ősi; azt pedig egy év alatt elfoglalják
293 2, VI | fognak jutni. Irén ne engedje azt idegen kézre szállni, hanem
294 2, VI | lett jószág és ház, s Irén azt atyja hagyatékából magához
295 2, VI | tisztán szenvedély volt nála, azt ő saját magán is bebizonyította.
296 2, VI | magyarul mondva „a begyében”, azt előre lehet gondolni; a
297 2, VI | szívhez, de egyik sem nyitotta azt fel. Irén nem akart semmiről
298 2, VI | csoportok közül kiválasztotta azt a kis hatéves leánykát,
299 2, VI | ilyen borzas fejű koldus azt találja neki mondani éjszaka,
300 2, VI | láttára Lippay alispán úr azt mondá, hogy mi már régi
301 2, VI | ásítani kezdett, s alig bírá azt a vágyat magába visszafojtani.
302 2, VI | nagyon nevetett. Ez még azt kérdi, hogy „kik?”.~Fenyérynek
303 2, VI | amit az felelt neki, már azt nem hallá.~Még csak azt
304 2, VI | azt nem hallá.~Még csak azt a fáradságot sem vette magának,
305 2, VII | halálban? Micsoda halálban, azt senki sem tudja. Járvány
306 2, VII | bizony aligha vette magának azt a figyelmes fáradságot,
307 2, VII | lapszerkesztők akkor is ismerték már azt a frázist, miszerint az „
308 2, VII | maga, hogy a boldog szerző azt gondolja, miszerint tizenkét
309 2, VII | is éppen így írta volna azt.~A szép Dobokyné a pamlagon
310 2, VII | Hol az Életképek? Ez meg azt írja a borítékon Cs. G.
311 2, VII | És olvasá elragadtatással azt a lelkesítő beszédet, melyben
312 2, VII | meggörnyedve; – és elmondá azt a szent kötelességet, mely
313 2, VII | az olvasásban, folytatá azt, mint lelkesültek fel a
314 2, VII | bajával törődik: ha valaki azt veszi a fejébe, hogy ő ennyi
315 2, VII | Dobokyné már akkor mondta azt, amiből kitűnik, hogy a
316 2, VII | tárcába való kép. Ah, ha azt valaki tudná, miket gondol
317 2, VII | szénaevő állatok ti! Hát ti azt hiszitek, hogy csakugyan
318 2, VII | mit enned, hát táncolj! … Azt mondjátok, a vármegye elhatározta,
319 2, VII | embernek ki adhat kenyeret… Azt mondja valaki a hátam mögött,
320 2, VII | zsindelyezzék be. Elébb meg kell azt fogni, amit meg akarsz enni.
321 2, VII | oda, míg meg nem nyúzzák. Azt gondolod, hogy azért hozatta
322 2, VII | hozatta ez a lakatszájú azt a pesti fiskálist extrapostán,
323 2, VII | kapuján: Salva Guardia. Az azt teszi, hogy annak a birtokosa
324 2, VII | te kurta ostornyeled, és azt mondja: takarodjatok innen!
325 2, VII | azután majd pör támad ellene, azt bizonyosan el is veszti,
326 2, VII | kettétöréssel fenyegető alak, akiről azt mondták, hogy pesti fiskális.~
327 2, VII | segélyt rögtön, mert ön teheti azt.~A jámbor falusi bírák,
328 2, VII | adja vissza jó pénzért azt, amit tőlük féláron, uzsorában
329 2, VII | van rajta, megérdemelte azt, s ha egy jó szóval megmenthetném,
330 2, VII | jó szóval megmenthetném, azt a szót sem mondanám ki érte.
331 2, VII | maradjanak.~– Halljátok azt! – ordított kívülről rikácsoló
332 2, VII | mint egy kutyáé. Nosza, azt az olcsó életet elég jó
333 2, VII | Aki közel mer lépni, azt egy perc alatt leütöm!~A
334 2, VII | tehát önök tartoznak is azt innen elrendelni. Én semmit
335 2, VII | kétcsövű puskával. Az ispán azt hitte: a puskára van szükség.
336 2, VII | amit akar. Tegye kend le azt a puskát! Ha Fenyéry úr
337 2, VII | megelégedve a hatalmaskodással?~– Azt akarom tudni, ha átengedi-e
338 2, VII | fogom törni a többit is, míg azt meg nem lelem, mely magtáraihoz
339 2, VII | nyugalommal. – Amit elkezdtem, azt bevégzem. Vagyonomat, szabadságomat
340 2, VII | el vagyok határozva. Csak azt kell mondanom, hogy vegyék
341 2, VIII | akár paraszt; mert ha kapom azt a sótörőt, úgy vágom a fejéhez
342 2, VIII | juhász, tehenes! Fogjátok azt a cséplőt, fogjátok azt
343 2, VIII | azt a cséplőt, fogjátok azt a villát, verjétek, szúrjátok
344 2, VIII | magának kell onnan elhozni; én azt sem mondom meg, melyik kulcs
345 2, VIII | melyik kulcs az igazi, sem azt, hogy melyik ajtóba illik
346 2, VIII | asszonyság, én szívemből sajnálom azt a kellemetlenséget, amit
347 2, VIII | elszégyenlé magát, hogy azt a vaslapátot kezében tartá,
348 2, VIII | mintha csak azért vette volna azt fel, hogy valami dolga volt
349 2, VIII | okvetlenül célt fogok érni. Mert azt én teljesen méltánylom,
350 2, VIII | nyomorultakon segíthessünk, akik azt méltán megérdemlik. Hiszen
351 2, VIII | mind a kettő), de énvelem azt hitette el ez az akasztófáravaló (
352 2, VIII | Fenyérynek már nem volt kedve azt végigvárni.~– Tetszik önnek
353 2, IX | oldaláról vette fel a kérdést, s azt válaszolá Leonora elragadtatott
354 2, IX | ami ezután fog következni, azt úgy hiszem, nem fogja kegyed
355 2, IX | mert van egy törvény, ami azt a büntetést szabja arra,
356 2, IX | ha van, nincs bíró, aki azt végrehajtsa.~Az alispán
357 2, IX | Akkor van Isten, aki azt meg nem engedi történni.~–
358 2, IX | szövetre; le sem törülte azt onnan, hanem otthagyta száradni,
359 2, IX | otthagyta száradni, s eltakarta azt a hímzet gyöngyeivel.~Leonora
360 2, IX | Uram, Fenyéry úr; én azt mondám, hogy önt becsülöm,
361 2, IX | ember vendég. Különben is azt a bajt maga kereste magának,
362 2, IX | zsebkendőjével szemeit, azt hivé, hogy így nem fog azokon
363 2, IX | sírt.~Fenyéry észrevette azt. Egy gyöngéd, finom lélekkel
364 2, IX | nőmmé lesz, s előttem mindig azt beszélték, hogy a lányka
365 2, IX | vonta, csak önként vonhatja azt le onnan és nincs hatalom
366 2, IX | összefogta kezét és visszatartá azt.~Hanem arca oly szokatlanul
367 2, IX | és azután összeszorítá azt mind az öt ujjával, mintha
368 2, IX | mintha így akarná kimondani azt a gondolatot: „Ha egy nő
369 2, IX | szeret, ujjára felvonta, azt onnan semmi hatalom nem
370 2, IX | és csókjaival halmozá el azt, és oly jókedvűen kacagott
371 2, X | oldalról szerencsésnek lehet azt nevezni, nemcsak azért,
372 2, X | melléki elméncség ilyenkor azt mondani, hogy „kicsiny a
373 2, X | táblabírák szinte tudták azt, hogy a kenyér milyen nagy
374 2, X | felemelék az ő pálcáikat és azt mondták, hogy ebből ugyan
375 2, X | ügyének nagy egészségére. Azt ugyan a törvénykiszolgáltatás
376 2, X | orráról senki sem mondta azt, hogy hosszabb lett, mint
377 3, I | rá semmi gondomnak lenni; azt sem foghatják rám, hogy
378 3, I | Bécsbe; szükséges, hogy azt valaki felvigye. Az a valaki
379 3, I | mondatot Leonora tartá, azt említenünk is fölösleges
380 3, I | tisztességesen, anélkül, hogy valaki azt mondhatná, miszerint megcsaltam,
381 3, I | kérdezé, hogy hová akarja azt még feljebb vitetni.~– Az
382 3, I | vette magát. Irén egész nap azt hallgatta, és rajzolgatott
383 3, I | estebédet. Sokszor hallotta azt a jókedvű babonát, hogy
384 3, I | teletölté findzsáját teával, azt megitatta vele, tányérján
385 3, I | jártam ma négy mérföldet. Azt hiszem, meg is áztam egy
386 3, I | nincs arra időm! Most is azt mondom. Akinek a lelke úgy
387 3, I | De hol járt ön annyit?~– Azt majd elmondom egyszer. Istent
388 3, I | mint a nedves zivatar?~– Azt mondtam ugye kegyednek,
389 3, I | azon. Irénem, az Isten él! Azt mondom, hogy az Isten él. –
390 3, I | elszöktetett. Brenóczy István azt hitte, hogy a sértett apa
391 3, I | lövetni magát, vagy elvenni azt a leányt nőül, akit elcsábított.
392 3, I | neki a brenóci kastélyban.~Azt tartották felőle, hogy soha
393 3, I | testvére.~Ki bírná leírni azt az elkeseredést, mely a
394 3, I | összerogyott és elájult. Azt mondják, hogy ha Illés lőtt
395 3, I | mindenütt kerülni fogja, tudva azt, hogy mihelyt ez felgyógyuland,
396 3, I | Cynthiának és felszólítá, hogy ha azt nem akarja, miszerint ő
397 3, I | hogy ez Cynthia ténye volt, azt tudta jól, de hogy mikor
398 3, I | azon nevezve lenni. A gróf azt hivé, hogy ez bizonyosan
399 3, I | Maróth István jellemét, aki azt hinné felőle, hogy ő hasonló
400 3, I | emlékeztek meg fiammal. Én azt ön irányában történt sérelmeket
401 3, I | becsületét. Mit vesztett el ön? Azt, amit én őriztem.~Cynthia
402 3, I | nem tudom, merre, csak azt tudom, hogy megszökött.
403 3, I | papírtokocskát vett elő, azt szétbontotta, abban valami
404 3, I | hogy ön maga is jól tudja azt. Kell mondanom talán?~–
405 3, I | tehát én vagyok kénytelen azt megmondani – szólt a gróf
406 3, I | utáni tudakozódás volt. Azt mondá, hogy látni akarja
407 3, I | nem jó az ott. Ne keressük azt fel idő előtt.~És azután
408 3, I | cselédje láttára megölelt, és azt mondá, hogy örül láthatni.
409 3, I | Rosszulesett neki, mikor azt találtam mondani: most már
410 3, I | vállat vonítottam. Erre ő azt mondá, hogy másnap, úgy,
411 3, I | gondolatom támadt, mindig azt hittem, hogy a grófoknak
412 3, I | elrejtett szívre. Ma reggel azt mondtam, midőn eltávozám:
413 3, I | foglalás őket illeti; az ügyvéd azt mondá, hogy a kérdésnél
414 3, I | közölte már e dolgot”~Ő azt felelé, hogy István gróf
415 3, I | egész tervezett kívánatát, s azt tevé hozzá, hogy ha ebben
416 3, I | elhallgatni, hogy megsirassa azt a szenvedő nőt, akinek egész
417 3, II | és egyéb nehéz tömegeket.~Azt is megtudta Krénfy úr, hogy
418 3, II | azonban még szebbé tette azt. Annyi bú és aggodalom nem
419 3, II | mielőtt beszélhettem volna. Azt mondta: tudom, édesem, hogy
420 3, II | olyan vendégtől, akitől azt kívánjuk, hogy sokáig ott
421 3, II | Cynthia biztosítá őt, hogy azt nem foga tenni, és bármit
422 3, II | Most azonban kénytelen volt azt megvallani, mert a dolog
423 3, II | okozott Irénnek. Testvére azt nem is gyanítá, miszerint
424 3, II | fizetett bátyjáért, vagy ha azt nem teheté, kezességet vállalt
425 3, II | van.~– Ugyebár ő is mondta azt?~– Krénfy mosolygott. Aki
426 3, II | kétségbe volt esve, midőn azt mondá, hogy nem érti a dolgot,
427 3, II | Buchheimernek bemutatá, ez azt állította, hogy az aláírás
428 3, II | az Isten nevére esküdtem, azt mondtam, hogy kárhozzam
429 3, II | inkább megölöm őt, minthogy azt hagyjam róla mondani. Menjen
430 3, II | tűzzel játszott, s most azt a háztetőn látja kiütni.
431 3, II | kértére, sem búcsúszavára; azt sem vette észre, mikor elment.~
432 3, II | lepecsételné, még egyszer elolvasá azt.~Óh, milyen keserű volt
433 3, II | szívét.~– Nem, nem tehette ő azt! – kiálta fájdalma túlömlő
434 3, II | előkeresé asztalkája rejtekéből azt az eldugott arcképet, melyre
435 3, II | és mégis szerető szemmel azt a nyájas, deli arcot, azzal
436 3, II | kételkedett, ajkaihoz szorítá azt, és hévvel összecsókolá,
437 3, II | megkönnyebbült bele.~És azután kivevé azt rámájából, szelíden, forrón,
438 3, II | a láng; ő kezében tartá azt az utolsó szegletig, s midőn
439 3, II | szegletig, s midőn elbocsátá azt, az égő kép felszállt csendesen
440 3, II | levél; saját maga vitte azt el egy külvárosi postahivatalba,
441 3, II | legérdekesebb. Olvasta ön már azt a fejezetet, ahol a principális
442 3, II | aki százszor látta is már azt az egész környéket.~– Tisztelt
443 3, II | akar mondani. Tán csak nem azt értette alatta, hogy nem
444 3, II | ezt kérdezhettem.~– Pedig azt akartam mondani. Nekem tíz
445 3, II | fenyegetett vállat vonított, és azt mondta, hogy egy szót sem
446 3, II | poharat. Illés gróf kidobta azt az ablakon.~És azután odahajolt
447 3, II | törüljék ki könyveikből.~– Azt hihetőleg mindenütt meg
448 3, II | kőszemeibe nézni kényszerítse, azt suttogá neki:~– Önnek él
449 3, II | egy leánytestvére, amiről azt mondják, hogy szép, fiatal
450 3, II | hangon viszonza:~– Akkor ön azt képzeli magában, hogy egész
451 3, II | akárki lesz, nekem mindegy, azt fogom megölni ön helyett.
452 3, II | szemébe nézni, sőt tudtam azt ellenfelemre visszafordítani.
453 3, II | semmi szeretnivalót, amiért azt saját magamért féltsem,
454 3, II | igazat adok önnek, amidőn azt állítja, hogy egyikünk nélkül,
455 3, II | ellehet a világ. Azért azt mondom önnek: a legközelebbi
456 3, III | népszerű is. Hasonlóul:~…„Hős azt hiszi, hogy ő az anyjának
457 3, III | Értem közvélemény alatt nem azt a kisvárost, amelyben lakott.)~
458 3, III | jóléttel is jutalmazta. Azt beszélték felőle, hogy jövedelmei
459 3, III | jövendőjét.~A pletykakörökben már azt is tudják, hogy egy szép
460 3, III | Fenyéry észre sem vette azt, a bíró pedig kitörülte
461 3, III | volt más mód. Át kellett azt engedni Krénfynek. Irén
462 3, III | vagyonától megfosztá. A világ azt beszéli, hogy tudálékos
463 3, III | kereste volna kenyerét, s azt határozák a rokonok, hogy
464 3, III | elégszer, hogy sajnálja azt a kisleányt, aki fülig szerelmes
465 3, III | a zongoránál ül és veri azt a véghetetlen sok francia
466 3, III | túlsó felét elharapni, hogy azt egészítse ki mindenki tetszése
467 3, III | végletekig menő viszonyt; ő azt el nem árulja soha, mert
468 3, III | is tudja már, mégis újra azt olvassa. „Az éjféli ház”
469 3, III | az életből. Nem hallotta azt kegyed felőlem, hogy én
470 3, III | ebben nem találta fel kegyed azt az eszmét, mely arról tanúskodik,
471 3, III | meggyalázzák, én viselem azt”: s hogy ez a férfi kötelességének
472 3, III | midőn a kesergő leányka azt hallá választottjától, hogy
473 3, III | és jó hír után küzdött, azt csak érte tevé, akkor egyszerre
474 3, III | kigyógyult minden bajából, és azt mondá szívében: boldog vagyok.~
475 3, III | gyermek egészen övé volt; ha azt mondta volna neki: mosolyogjon,
476 3, III | mosolyogjon, mosolygott –, ha azt, hogy sírjon, sírt volna.
477 3, III | hogy sírjon, sírt volna. Ha azt kívánta volna tőle, hogy
478 3, III | bárhova, ment volna vele; ha azt mondta volna neki, hogy
479 3, III | az igazság ellen, amidőn azt mondta, hogy kedveséért
480 3, III | kegyes olvasó e soroknál azt nem mondja, miszerint annak,
481 3, III | alattomos ember, ki midőn azt mondja kedvesének, hogy
482 3, III | előkeresé a legyezőt, s átadá azt Fenyérynek.~Az ifjú megcsókolá
483 3, III | az már csak az övé volt, azt már joga volt megcsókolni.~
484 3, III | feledte. Elhoztam.~És mindenki azt mondá, hogy ez a Fenyéry
485 3, III | elmondani a hírt, persze azt is tudatta vele, hogy azt
486 3, III | azt is tudatta vele, hogy azt egyedül neki nem szabad
487 3, III | lőnek egyszerre.~Aki elesik, azt eltemetik szépen, és soha
488 3, III | és soha senki sem fogja azt a képtelenséget mondhatni,
489 3, III | el, senki sem tudja, de azt elárulták neki, hogy ez
490 3, III | el semmi neszre; most is azt az egyszerű perkálruháját
491 3, III | urambátyám szavait, de még azt sem tudom, hogy tulajdonképpen
492 3, III | most mondják meg a világnak azt, amit addig csak ők ketten
493 3, III | őt meg e régi titkával. Azt még kevésbé bocsáthatta
494 3, III | rejtélyesnek látszik, hogy azt kell hinnem, miszerint álmodom.
495 3, III | Ahol ön elaludt?~– Valóban azt tettem. És másodszor, midőn
496 3, III | Fenyéryhez, mintegy kényszerítve azt, hogy karcsú derekát átkarolja,
497 3, III | Dobokyné. – Talán csak nem azt akarja vele mondani, hogy
498 3, IV | a nő oly könnyen elhiszi azt. Amit a férj mond, az mind
499 3, IV | akkor kell, hogy nőm keresse azt elő. Érted-e, kedvesem?~–
500 3, IV | férjét magához szorítni és azt mondani neki: „Ne menj ez
1-500 | 501-795 |