Rész,  fezejet

 1     2,  I  |        aláfelé futni, nem ügyelve kocsis lármájára, csepűkantár rángatására.
 2     2,  I  |         lovakat jobbról-balról, a kocsis nyűtte az ostort rajtuk,
 3     2,  I  |      kerékvágásba térdepelt le.~A kocsis jól látta az embert, de
 4     2,  I  |           az úr maga – feleselt a kocsis.~– Tudod, hogy én nem értek
 5     2,  I  |           ottan! – fenyegetőzék a kocsis tépett istrángjait kötözve
 6     2,  I  |        összejöttek a hintókkal.~A kocsis mellett ült a gyermek, s
 7     2,  II |  furmányos kilépett, jött utána a kocsis.~Krénfy úr és kocsisa között
 8     2,  II |           az ajtót sem tette be a kocsis maga mögött, már rárivallt
 9     2,  II |       koporsószegre! – kiáltott a kocsis, s úgy bevágta maga után
10     2,  II |        újra látlak. Most mondja a kocsis, hogy a te vigyázatlanságod
11     2,  III|         négy paripa és a sujtásos kocsis és az ezüstös hintó; mikor
12     2,  III|       elfogadni, akár béres, akár kocsis, akármi egyéb a tatár, mind
13     2,  IV |           csak előtte terem Miska kocsis, azon szurtosan és borzosan,
14     2,  X  |          szilaj paripát kormányzó kocsis nyaktörős utakon a lokomotívon
15     3,  VII|     térdeit az álláig felhúzni.~A kocsis mellett a bakon ült az ispán,
16     3,  VII|           fülig sárosak voltak, a kocsis szidta a gazdájukat, aki
17     3,  VII|           szekérbe három lovat.~A kocsis duzzogott, és szidta magában
18     3,  VII|       Hová a pokolba? – kérdezé a kocsis illedelmesen.~– Úgy? – ezt
19     3,  VII|           tovább, még az éjjel.~A kocsis fejébe nyomta süvegét, s
20     3,  VII|            Hajts Kallósfalvára.~A kocsis mérgesen a lovak közé vágott,
21     3,  X  |    vesztét érzed! – tréfálkozék a kocsis, amint elhaladtak a kapu
22     3,  X  |           hogy őtet ütik agyon.~A kocsis nevetett ez adomának. Abban
23     3,  XI |        tengelyt kiemeljék, mely a kocsis részéről nem történt meg
24     3,  XI |     tarnóci úton.~Ezalatt a derék kocsis azzal mulattatá Krénfyt,
25     3,  XI |   életleírását, mint Krénfy úr. A kocsis nem ismer reá; nem is gyanítja,
26     3,  XI |              Dehogynem – felelt a kocsis, kinek nagy kedve telt a
27     3,  XI |          Marcinak híják – toldá a kocsis.~– Hol látták őt? – kérdé
28     3,  XI |        Mikor? Mikor? – évelődék a kocsis. – Azt bizony ezelőtt három
29     3,  XI |   sürgesse a bírót előfogatért.~A kocsis kizörgette Popákot a kalodás
30     3,  XI | ispánunkat ölték meg? – kérdezé a kocsis odafordulva, s azután összecsavargatá
31     3,  XI |       hova való – viszonza neki a kocsis, amit a bíró tulajdonképpen
32     3,  XI |        azok majd utánam küldik.~A kocsis megcsóválta fejét; a pénzt
33     3,  XI |        száraz út; a nyeregben ülő kocsis valami nótát kezdett a tulipánról,