Rész,  fezejet

 1     2,  I    |        öregember, szemeit lehunyva csendesen, két kezét mellén összetéve,
 2     2,  I    | Visszadugta azt az öreg táskájába, csendesen, hogy fel ne ébressze, s
 3     2,  I    |      lassanként arcáról, s szemeit csendesen felnyitá és lélegzeni kezdett.~
 4     2,  V    |       amint az ebet elhallgattatá, csendesen besuhant a kertbe.~Ott fehérlett
 5     2,  V    |            egy kulcsot tolnának be csendesen.~Egyszerre felugrott. Hallgatózék.
 6     2,  V    |     kötötte örvénél fogva, amit az csendesen engedett magával tenni.
 7     2,  V    |         elhagyá. Az eb tudta, hogy csendesen kell neki lenni, csak a
 8     2,  VII  |         könnyelmű táblabírák!~Irén csendesen, szótlanul hímzett tovább
 9     3,  I    |       abban valami fehér por volt; csendesen beletöltötte a vízbe, mely
10     3,  I    |         Kétségbe volt esve.~A gróf csendesen kevergeté a kanálkát a pohárban.~–
11     3,  I    |        nekik egymással élni együtt csendesen, minden zajtól elvonulva,
12     3,  II   |          azt, az égő kép felszállt csendesen a magasba, s csendesen leszálla
13     3,  II   |   felszállt csendesen a magasba, s csendesen leszálla újra, egy feketévé
14     3,  III  |          éj felén túl~      Alszik csendesen.”~Amíg mások víg tánc, örömzaj
15     3,  IV   |         megígérte, hogy aludni fog csendesen.~Az ajtóban még egyszer
16     3,  IV   |      menyasszony is alszik mélyen, csendesen – és egyedül.~Valami rosszat
17     3,  IV   |   csoportban állani, kik beszélnek csendesen, s a csendes beszéd közben
18     3,  V    |          is feküdni készült; atyja csendesen kezdett szenderegni.~Ekkor
19     3,  VII  |            ugrani belőle.~– Csitt, csendesen. Nem látta ön ezt az embert? –
20     3,  IX   |   hunyorítá szemeit ez ütés előtt; csendesen annyit felelt vissza:~–
21     3,  X    |         sugallt a gyermek szívébe. Csendesen előbújt a kévék közül, s
22     3,  XI   |           ugye? – kérdi Krénfy úr, csendesen mosolyogva, s két könyökével
23     3,  XI   |           Mégis okosabbnak találta csendesen ülve maradni.~A biztos illedelmesen
24     3,  XII  |         csillapítva szólt hozzá:~– Csendesen, asszonyom. Parancsoljon
25     3,  XII  |          az eskü szavait. A némber csendesen mondá utána azokat.~Nyomorult
26     3,  XIV  |        mondják ezt Illésnek.~Azzal csendesen el hagyta magát vezettetni
27     3,  XIV  |    eltávozott; ezek odabenn sokáig csendesen, halkan értekeztek egymással.
28     3,  XIV  |          védheti magát.~Az alispán csendesen nézett le rá. Egy kis fehér
29     3,  XV   |       tombolnak egymáson; még most csendesen megül a templomban, tisztes
30     3,  XVIII|           fejlődhetnék. Így megvan csendesen. Csak olyankor, midőn eljőnek
31     3,  XVIII|   gyöngédségről tanúskodik.~Lippay csendesen mosolygott, midőn ilyen