bold = Main text
    Rész,  fezejet                                        grey = Comment text

501     3,  IV   |               Ne hagyj el engem.”~A nő azt hivé, hogy mindent ért,
502     3,  IV   |                szorítá szerelmesen, és azt mondá neki, hogy aludjék
503     3,  IV   |                úgy szereti, hogy védje azt az ég minden léptén, minden
504     3,  IV   |            utánad, de te nem hallottad azt, nem hallgattál rám, vagy
505     3,  IV   |              sohasem jártam még. Végre azt vettem észre, hogy egy temetőben
506     3,  IV   |         tagjaim le voltak kötve: ahogy azt annyiszor érzi az ember
507     3,  IV   |         tréfásan monda neki:~– Az álom azt jelenti, hogy rólam gondolkoztál
508     3,  IV   |           szólt tréfásan a férj; pedig azt megérezte volna a hölgy,
509     3,  IV   |          odavitték a nénjéhez éjszaka, azt mondva, hogy szekérrel felfordult
510     3,  IV   |                úgy, ahogy történt, még azt is megmondta, hogy miattad
511     3,  IV   |              lehet.~Irén mosolygott és azt mondá, hogy ez csak bohó
512     3,  IV   | szeretetreméltó pirulással mondá, hogy azt ő mégis legjobban fogja
513     3,  IV   |                mint idehaza.~Ha valaki azt találta volna állítani,
514     3,  IV   |            lőni, majd kikacagták volna azt szépen, s legfeljebb azt
515     3,  IV   |               azt szépen, s legfeljebb azt mondták volna neki, hogy
516     3,  IV   |                néze fel rá, s ha hitte azt, amit mondtak neki, csak
517     3,  IV   |               annyival jobban szerette azt a férfit, akinek oly erős
518     3,  V    |           terhet a másvilágra vinni, s azt a birtokot elébbeni tulajdonosának
519     3,  V    |           rögtön sietett a vendéglőbe.~Azt hiszi tán valaki, hogy Krénfy
520     3,  V    |            rettegett e gondolattól, és azt hivé, hogy a mártírok között
521     3,  V    |              mintha kígyók simogatnák. Azt akarta, hogy Krénfy álljon
522     3,  V    |              Fenyéry uradalma ügyében: Azt ugyan én foglaltam el, mint
523     3,  V    |                is annyi a rosszakaróm. Azt mondanák, ni, ez a gonosz
524     3,  V    |            csalják, egy rendbe sorozva azt az amulettekkel, bölcsek
525     3,  V    |           mutatni! István gróf elővevé azt a kis szekrénykét, melyben
526     3,  V    |                első ének után megállt, azt mondá neki a gróf:~– Nekem
527     3,  V    |              eléje ment a folyosóig, s azt súgta neki, hogy odabenn
528     3,  V    |                odabenn atyjának mondja azt, hogy miszerint a betegek
529     3,  V    |                jobban vannak.~Az ispán azt mondá, de ostoba képe megcáfolta
530     3,  V    |                kávéskanálnyi víz közé, azt átnyújtá atyjának.~Néhány
531     3,  V    |            Cynthia hirtelen felszakítá azt is; s amint a kínlódó beteg
532     3,  V    |           kínlódó beteg ajkai átvették azt, mintha a guta ütötte volna
533     3,  VI   |               Ha valakinek gyásza van, azt vigasztalni szokták, annak
534     3,  VI   |             halottakkal lenni.~Cynthia azt hitte, hogy Irén őt gyöngének
535     3,  VI   |                temetés végeztéig, mert azt olyan ténynek kell megelőznie,
536     3,  VI   |           történik itt!~– Én nem fogom azt megmondani.~Cynthia bámulva
537     3,  VI   |               annál erősebben elhiszik azt.~De különben is minden körülmény
538     3,  VI   |          körülmény ellene szól.~Krénfy azt vallja ellene, hogy amaz
539     3,  VI   |              közölni a gróffal, miután azt hitte, hogy a grófnénak
540     3,  VI   |             azonkívül a gróf cselédjei azt is bizonyítják, hogy a grófnak
541     3,  VI   |             magától! Mit gondol? Hátha azt a nőt valaha lefejezik,
542     3,  VI   |           Fenyéryt fogják bezárni. Még azt is jobban tenné Fenyéry,
543     3,  VI   |            alispán egész szigorúsággal azt felelte: ,Hogy valaki vétkes,
544     3,  VI   |            szól az? – kérdé Cynthia.~– Azt majd megtudja kegyed később.~
545     3,  VI   |                rútul megsértett ma, és azt soha meg nem bocsátom magamnak,
546     3,  VI   |             ilyen per eldöntése, mikor azt keresik, hogy ki ölte meg.~
547     3,  VI   |             magamat – ugye így nevezik azt műnyelven? – No hát. Beavatkozom,
548     3,  VI   |              félreértés volt az egész; azt hittem, mással beszélek.
549     3,  VI   |           házában. A törvényszék előtt azt mondom: nincs biztos helyen.
550     3,  VI   |           nincs biztos helyen. Köztünk azt mondom nagyon biztos helyen
551     3,  VI   |             monda:~– Csak nem hiszi ön azt, hogy meg fogom engedni,
552     3,  VI   |              bírák szigorúak legyenek, azt követelem; de nevemet elviszem
553     3,  VI   |            nevemet elviszem onnan, hol azt gyalázattal fenyegetik.
554     3,  VI   |             hogy szándékát félreértve, azt balul magyaráztam. Mind
555     3,  VI   |             uram – folytatá Fenyéry –, azt bizton és bátran visszautasítom,
556     3,  VI   |              kezét, és hevesen csókolá azt össze.~– Köszönöm! Köszönöm!
557     3,  VI   |              az ügyvéd másik kezét, és azt mondá neki:~– Uram, én soha
558     3,  VI   |            igen nagy urakkal; de ha ön azt megteszi, amit mondott,
559     3,  VII  |              ülő kezéhez, aki hirtelen azt gondolta, hogy ég valami
560     3,  VII  |             kinézése; Boros, nem látta azt az embert?~Az ispán hátrahajolt
561     3,  VII  |             néztem én meg.~– Nem látta azt a kétcsövű puskát mellette,
562     3,  VII  |               puskájához kapott?~Boros azt sem látta.~– Nem látta ezt
563     3,  VII  |         elöl-hátul fecskendett reájuk. Azt szokták mondani: „úgy mennek,
564     3,  VII  |               a sajtóshoz, s előidézve azt savók és túrók edényei közül,
565     3,  VII  |              ugyebár? Mit kérdezett?~– Azt kérdezte, hogy ki lakik
566     3,  VII  |                mindent a tárcájába, és azt mondta, hogy vissza fog
567     3,  VII  |               e vallató kérdésektől, s azt felelte rá, hogy ő nem mondott
568     3,  VII  |           veszteni visznek.~Boros uram azt a megjegyzést tette az úton,
569     3,  VIII |        Fenyéryhez. Most már nem mondta azt, hogy tudni sem akar a perről,
570     3,  VIII |               a perről, most érdekelte azt minden részleteiben megismerni.
571     3,  VIII |             gyilkosságban bűnösnek, és azt nem bocsátom ki kezemből,
572     3,  VIII |             kívánatát ráhagyta, csupán azt kérte, hogy törvényes lépéseket
573     3,  VIII |              megölni, engedhette, hogy azt eltemessék békével, halálát
574     3,  VIII |             világ előtt, úgy, ahogy én azt magam előtt látom, ahogy
575     3,  VIII |              önnek, hogy nem veszem el azt addig, amíg e fej a kezemben
576     3,  VIII |            Olyan szomorú mindenki, aki azt látja!~Őszi virág hasadása,
577     3,  VIII |        megteszi; van-e valami még, ami azt sebesebb lüktetésre kényszerítse?~
578     3,  VIII |         hölgyhöz, akik nem merték neki azt mondani: hozott Isten. Megfogta
579     3,  VIII |       mozdulatot tudna tenni.~Hanem ha azt a némaságot, azt az elsápadást
580     3,  VIII |              Hanem ha azt a némaságot, azt az elsápadást tudná kifejezni
581     3,  VIII |                volna ám a művész, s ha azt le tudná írni valaki, ami
582     3,  VIII |         szerencsétlenné tette magát és azt a két lényt, akit egyedül
583     3,  VIII |              minden csepp vér szívében azt dobogja, hogy ez arcáról
584     3,  VIII |    Boldogságban, bőségben élünk.~– Óh, azt is tudom. Mindent kikérdeztem
585     3,  VIII |                ajtók közül kiválasztva azt, mely fölé nagy betűkkel
586     3,  VIII |          Róbert elé rohanva, átkarolta azt és visszaerőszakolta onnan,
587     3,  VIII |           ön-ábravilágából lépett elő. Azt sem tudta már: egyéb-e az,
588     3,  VIII |            néztek utána.~Cynthia ismét azt a mozdulatot tevé kezével
589     3,  IX   |               a koldus néppel, mely ha azt mondja, hogy semmije sincs,
590     3,  IX   |               cérnát termeszt, hogy ha azt mind csipkének bogozza,
591     3,  IX   |              külföldön olyan ember, ki azt a sajátságos üzletet választá
592     3,  IX   |           egyik kelet-indiai szigeten, azt hivé, hogy ami a telepítéseket
593     3,  IX   |              azonban szerette látni is azt, amire alkuszik, s személyesen
594     3,  IX   |   visszaszorítá az öreg belga kezét, s azt mondá neki:~– Te is megfordítod
595     3,  IX   |       eltanulja a környékbeli népektől azt a tudományt, hogy mikor
596     3,  IX   |               a földnek, felszántották azt kegyetlenül tizenkét hüvelyknyi
597     3,  IX   |                 és most kénytelen lesz azt drága pénzért hozatni külföldről,
598     3,  IX   |            számított a fejében, azután azt mondá, hogy ne legyen Krénfynek
599     3,  IX   |              magát. Itt Magyarországon azt hiszik a gazdák, hogy mivel
600     3,  IX   |               vállalkozó volt lenézve. Azt mondták szemébe, hogy nem
601     3,  IX   |                megfelelni, s nem tudja azt kellőleg biztosítani.~Még
602     3,  IX   |          kényszerítve őt, hogy fogadja azt el mint szerződési kötvényt,
603     3,  IX   |                kéz alatt nem szűnt meg azt egyre ösztönözni. Előmunkálatait
604     3,  IX   |              forinton. Ő rendbe akarta azt hozni, s maga látott a műveléséhez;
605     3,  IX   |          virágára, levelére. Nem állta azt ki más vetemény, mint az
606     3,  IX   |       hitetlenül csóválták fejeiket és azt felelték:~– Tudja azt kegyelmed
607     3,  IX   |               és azt felelték:~– Tudja azt kegyelmed nagyon jól, hogy
608     3,  IX   |          hallatlan jelenettől, de csak azt hitték, hogy néhány óra
609     3,  IX   |                Hanem a szobákban alvók azt kezdték érezni, hogy a nyári
610     3,  IX   |              repcébe már belevesztett, azt drága pénzen kellett neki
611     3,  IX   |            krumplija. Amíg ő nem kezdi azt szedetni, ne hallgasson
612     3,  IX   |                megrettent fiú fejét, s azt mondta neki:~– Örülj, fiam,
613     3,  IX   |              visszaindult Hollandiába, azt sem kérdezve, hogy házával,
614     3,  IX   |          ingyen adott földnek; valóban azt a hatlábnyi kis tért saját
615     3,  IX   |            régiek között. Arcaik éppen azt a földfakó színt vették
616     3,  IX   |              ismerőssel találkoznék, s azt kérdezné tőle, hol jársz
617     3,  IX   |               Nem adom biz én! Mert én azt a nagyságos úrnak akarom
618     3,  IX   |               megtéphetem a hajadat, s azt mondta a lánynak, hogy jöjjön
619     3,  IX   |            hogy arról írás is kellene. Azt majd ád az ispán.~Boros
620     3,  IX   |         levelet kendőjéből, s átnyújtá azt Krénfy úrnak.~– Ezt a levelet
621     3,  IX   |             nagyságos úrnak.~– Ki adta azt?~– Bele van írva a neve.~
622     3,  IX   |           sötét.~Még egyszer elolvasta azt a rejtélyes levelet, még
623     3,  IX   |                 Sőt a pecsét sem kell, azt felszakítja. Megint valami
624     3,  IX   |              azzal másodszor pecsételi azt le s ráírja a címet. A keze
625     3,  IX   |                folyosóra ki volt téve, azt te loptad el. Mi van a tarisznyádban?~–
626     3,  IX   |               sem esznek. Visszadugták azt a csavargó tarisznyájába,
627     3,  IX   |                perc alatt visszanyerte azt a jó cselédpofáját, ami
628     3,  IX   |         találnám hagyni ezt a tájat?~– Azt, hogy magával visz és tízezer
629     3,  IX   |              engem?~– Hogyne.~Az ispán azt hitte, hogy Krénfy, mint
630     3,  X    |                helyét, mert Fenyéry úr azt mondá, hogy rá igen fontos
631     3,  X    |               sebesen járnak. Az ember azt hiszi, még messze van az
632     3,  X    |              úr ispánját ezen elmenni.~Azt kellene neki mondani: „Adjon
633     3,  X    |               pillanat múlva a leányka azt képzelte hallani, hogy újra
634     3,  X    |         számára a romladék közt, ahová azt elrejthesse.~Kezeivel, lábaival
635     3,  X    |           recsegése lábai alatt árulta azt el.~Valóban, ez a hely alkalmatos
636     3,  X    |           elejtett botját, hogy emelte azt fel két kézzel válla fölé,
637     3,  X    |              javára lenne, tudom ám én azt, mert rám merték az ilyesmit
638     3,  X    |           mégis ide?~– Hát a Krénfy úr azt hagyta, hogy várjak itt
639     3,  X    |          hárpia észrevehetett volna és azt gondolhatá, hogy valami
640     3,  X    |             leányka vállát. – Te tudod azt jól, hogy én nem vagyok
641     3,  X    |          vagyok a vén csavargó Márton. Azt se kérdezd, hogy nem láttam-e
642     3,  X    |               bolond kérdés az?~– Csak azt engedje meg kegyelmed, hogy
643     3,  X    |       letérdepelt a szegletbe.~– Mikor azt mondom, hogy „Amen”, akkor
644     3,  X    |               nagyot morgott: „Hm, nem azt kérdeztem. Mi írás van rajta?”~
645     3,  X    |             mező, amikor kaszálják.”~– Azt, azt. Danold azt nekem szépen.~
646     3,  X    |              amikor kaszálják.”~– Azt, azt. Danold azt nekem szépen.~
647     3,  X    |         kaszálják.”~– Azt, azt. Danold azt nekem szépen.~A kisleány
648     3,  X    |               kocsisnak utasítása volt azt tenni, amit Marina mond.~
649     3,  X    |           vonítottak a faluban, mindig azt hitte, hogy őtet ütik agyon.~
650     3,  X    |               s azon véresen átnyújtsa azt Fenyérynek:~– Itt van.~Azzal
651     3,  XI   |         feltalálásán őrült meg, s most azt hiszi, hogy saját magának
652     3,  XI   |       szenvedélye, amiben megbűnhődik. Azt a lépést sohasem követhette
653     3,  XI   |             nem adja, hanem úgy engedi azt elolvasni, hogy a grófnő
654     3,  XI   |            hogy a grófnő el ne vehesse azt tőle. Ha mégis azon veszélybe
655     3,  XI   |           facsarni a levelet, s kilövi azt a levegőbe; az elég és szétszakad,
656     3,  XI   |            úton, ha a grófnő elragadná azt kezéből, s segítségért kiáltana;
657     3,  XI   |              ígéretekkel rávenné, hogy azt a levelet hagyja nála!…~
658     3,  XI   |              hanem, hanem…~– Hanem, ön azt akarja mondani, hogy egyúttal
659     3,  XI   |            tartalmát; azután széttépte azt száz meg száz darabra, s
660     3,  XI   |         egészen szokatlan alakká tevék azt. Senki sem gyanítá, hogy
661     3,  XI   |               ellopja tőle; hát még ha azt sejtette volna, hogy ötlépésnyi
662     3,  XI   |                   évelődék a kocsis. – Azt bizony ezelőtt három esztendővel
663     3,  XI   |             nagyságos úr ispánjával, s azt egy doronggal agyonütötte.~
664     3,  XI   |                 No, az se szíja többet azt a kurta pipát.~Ebből állt
665     3,  XI   |        nevezetes dolog ám az, mert aki azt az egész gyilkosságot végignézte,
666     3,  XI   |                szólt felőle semmit. Mi azt hittük feleségemmel, hogy
667     3,  XI   |              Az úr elmehet világgá, én azt sem tudom kicsoda, micsoda,
668     3,  XI   |                 mert Krénfy úr el foga azt tagadni, ismerem a tudományát;
669     3,  XI   |               Pokolfélegyházára, ahogy azt a bolond falut híják.~Krénfy
670     3,  XI   |              hanem átadta a bírónak, s azt mondta, hogy ő még soha
671     3,  XI   |             lám. Mindjárt megismertem. Azt is tudom még, hogy két garast
672     3,  XII  |                asszonyság. Fogadja meg azt az őszinte tanácsomat, hogy
673     3,  XII  |             rebegé:~– Ki bizonyíthatja azt be?~– Krénfynek tulajdon
674     3,  XII  |                a valótól eltér. Krénfy azt adta okul vonakodásának
675     3,  XII  |             kegyed egészen nyugodt. Én azt hiszem, hogy itt csak egy
676     3,  XII  |              rejtélyes ember jellemét. Azt elismeri kegyed, hogy ő
677     3,  XII  |               siet vele, hogy el tudja azt költeni, mielőtt belehalna.
678     3,  XII  |            neki ez összeget kölcsön. Ő azt állította, hogy az igen
679     3,  XII  |             gyanúm sincsen.~Mikor a nő azt mondta, semmi gyanúm sincs,
680     3,  XII  |              nő keblében; de jól tudva azt, hogy itt most bírái előtt
681     3,  XII  |                szenved is, nem mutatja azt a világ előtt, s hívének
682     3,  XII  |             kel, ha idegen támadja meg azt.~Az alispán folytatá kérdéseit.~–
683     3,  XII  |                ifjú hollétét, s tudatá azt a gróffal. Kegyed különösen
684     3,  XII  |            azután ismét vissza kellett azt vinni a postának a grófnő
685     3,  XII  |              amíg kegyed ki nem mondja azt, amiért én epedek. Ismeri
686     3,  XII  |                megszabadulásra, leírom azt – hagyja el ez éjjel Fenyéry
687     3,  XII  |             rabszolgája. Most elmondom azt, minek ajánlatomat meg kellett
688     3,  XII  |                ártalmasak. Egy helyütt azt mondja: „Lencznének elég
689     3,  XII  |               a kandallóban, és amidőn azt tette, nemcsak a gróf élete
690     3,  XII  |          elmondott, esküvel is merné-e azt bizonyítani?~– Az Isten
691     3,  XII  |                 Egyéb hang nem vegyült azt esküvés Istenthívó igéi
692     3,  XII  |              az ajtón keresztül, hanem azt jól hallá mindenki, hogy
693     3,  XII  |       egymillió forint van a zsebében, azt is így utolérje a büntetés,
694     3,  XII  |             megfogta kezét.~– Uram, én azt mondtam önnek, hogyha véghezviszi
695     3,  XII  |              önnek, hogyha véghezviszi azt, amit ígért, én önnek kezet
696     3,  XII  |         csókolni érte. Amit én ígérek, azt meg is tartom; ím ön az
697     3,  XII  |       odahajolt kezéhez és megcsókolta azt.~Láthatta mindenki, az egész
698     3,  XII  |        Brenóczy Illés gróf amit ígért, azt megtartotta.~Azzal meghajtá
699     3,  XIII |            Krénfy ellen vallott.~Akkor azt hitte, hogy Krénfy megszökött,
700     3,  XIII |          hintaja elé vannak fogva. Hát azt a szép opál mell-éket ki
701     3,  XIII |               legutóbbi kaszinóbálban? Azt beszélik, hogy azt is Lenczné
702     3,  XIII |      kaszinóbálban? Azt beszélik, hogy azt is Lenczné hozta Pestről.~
703     3,  XIII |              fognak tarthatni.~Sőt még azt is beszélik, hogy Illés
704     3,  XIII |               hogy Illés gróf most már azt is megengedi Cynthiának,
705     3,  XIII |               bolondulva az asszonyba. Azt pedig tudják, hogy mennyire
706     3,  XIII |             Lippay most nagyon boldog. Azt hiszi, hogy Dobokyné most
707     3,  XIII |         győződve felőle, hogy meglelte azt, aki által boldoggá fog
708     3,  XIII |         törődött vele. Akit szeretünk, azt minden gyöngeségen felül
709     3,  XIII |                mint mennyire képes, de azt hivé, hogy jószívű és őt
710     3,  XIII |       menyasszonya közelében?~Mindenki azt állítja, hogy Dobokyné szebb
711     3,  XIII |            férfiak úgy tesztek velünk. Azt mondjátok rólunk, hogy uralkodunk
712     3,  XIII |        jövőjére nézve nagyon lényeges, azt előlegesen elvégezzük. Elhoztam
713     3,  XIII |           szerződésünket, hogy mutassa azt meg násznagyának, ha helyben
714     3,  XIII |               te kellesz egyedül; s ha azt mondanád: nincs egyebem,
715     3,  XIII |            most is tréfál, ön gúnyt űz azt én érzelmeimből.~– Nem akartam
716     3,  XIII |            érzelmeimből.~– Nem akartam azt. Szóljon kegyed világosabban.~–
717     3,  XIII |           Isten életet nem adott, hogy azt osztogassam.~– De adott
718     3,  XIII |              saját maga követett el…~– Azt én mind tudom. Legyen megbüntetve
719     3,  XIII |            ellen; hogyne mondhatná hát azt egy nő, aki érzékeny szívvel
720     3,  XIII |           szíve hő dobogásával hevítve azt át, és gyöngéden simogatva
721     3,  XIII |           gyöngéden simogatva kezeivel azt a kedves, azt az imádott
722     3,  XIII |       simogatva kezeivel azt a kedves, azt az imádott kezet…~Az alispán
723     3,  XIII |                megölt valakit az úton, azt is elítélem, de a földi
724     3,  XIII |                bírja végig gondolattal azt, amit szemei látnak.~Egy
725     3,  XIII |                és eltávozott. Még csak azt a fáradságot sem vette magának,
726     3,  XIV  |             Krénfy nem fogja másodszor azt a hibát elkövetni, hogy
727     3,  XIV  |       utasítást kellett neki küldenie.~Azt nem tagadhatá, hogy teljes
728     3,  XIV  |        apagyilkossággal vádolta ő maga azt a leányt, kit oly átkozottul
729     3,  XIV  |         mozdulatlan, mezetlen báb.~Még azt hivé, hogy merev tagadás
730     3,  XIV  |          előtte, csókjaival borítja el azt és elkezd zokogni hevesen.~
731     3,  XIV  |               összegyűjteni eszméit, s azt állítja, hogy készen van.
732     3,  XIV  |                  Úgy! Igaz. Tudom már. Azt kérdezik önök tőlem: miért
733     3,  XIV  |         hallottam ezt a kérdést; akkor azt feleltem rá: nem tudom,
734     3,  XIV  |           adtam neki. Valóban én adtam azt neki. Íme, itt vannak az
735     3,  XIV  |                másikra.~Végre meglelte azt, akit keresett. Egy sápadt,
736     3,  XIV  |               De olvasd el hát.~Lippay azt is megtette a kedvéért,
737     3,  XIV  |         feltöré a levelet, s átfutotta azt.~Náci bácsi aggódva vizsgálta
738     3,  XIV  |         vizsgálta arcvonásait, mialatt azt átolvasá.~Az érckemény vonások
739     3,  XIV  |              keze ujjáról, s odanyújtá azt a küldöttnek.~– Tessék. –
740     3,  XIV  |                a pecsétet az okiratra.~Azt az erős szívet sem a pénz
741     3,  XV   |                minden ember olvashatja azt, érezheti azt az aggasztó
742     3,  XV   |               olvashatja azt, érezheti azt az aggasztó nyomást szívén,
743     3,  XV   |                beszélni, s tartózkodik azt észrevétetni másokkal, hogy
744     3,  XV   |    legájtatosabb szónoklat közepett, s azt a tisztes agg embert ott
745     3,  XV   |                űz és kerget; és amidőn azt hiszi martaléka, hogy elfutott,
746     3,  XV   |               meg újra elmondja előtte azt az eszmét, azon szókat,
747     3,  XV   |             tudottá tenni.~Az egyiknek azt susogja, hogy káromolja
748     3,  XV   |          magában az Istent.~A másiknak azt, hogy számláljon tizenháromig,
749     3,  XV   |              nagyobb gyönyörrel üldözi azt, ami szép, ami erős, ami
750     3,  XV   |           pillanatai, amikor környezői azt állították róla, hogy úgy
751     3,  XV   |             kapott, és semmi sem tudta azt lelkéből elverni.~A törvényszék
752     3,  XV   |               közlékeny asszonyság még azt is elmondá bizalmasan, hogy
753     3,  XV   |               eljárta az eljárandókat, azt adva okul, hogy nem bír
754     3,  XV   |               Dobokyné még tán most is azt hiszi, hogy semmit sem tudnak
755     3,  XV   |           zárva; Lippay fel sem akarta azt bontani. Náci bácsi, ki
756     3,  XV   |                el, mert abban Dobokyné azt írja, hogy ő kész feledni
757     3,  XV   |             vétett az emberiség ellen, azt neki bocsássa meg. Lippay
758     3,  XV   |       szívességet, s a levél hátuljára azt írta „trop tard”. Náci bácsi
759     3,  XV   |        beszédes asszonyság eltávozott, azt súgta Irénnek, hogy ő okvetlenül
760     3,  XV   |               történik, amire a cigány azt mondta, hogy ezt ő soha
761     3,  XV   |               Lippay jól tudta olvasni azt, ami a homlokra volt írva.~
762     3,  XV   |            újoncé, aki vén káplárjától azt kérdezte: „Melyik már a
763     3,  XV   |       felderíté a hölgy búskomorságát; azt hitetve el vele, hogy még
764     3,  XV   |                kérte, hogy nevezze meg azt.~– Hozassa ide kegyed Leonorát.
765     3,  XVI  |               lehete látni.~Illés gróf azt kérdezte társaitól: mit
766     3,  XVI  |                Róbert szívére célozva, azt fogja tőle kérdeni:~„Állítja-e
767     3,  XVI  |               Állítja-e ön még most is azt, hogy húgomat szereti?”~„
768     3,  XVI  |        keresheted megint. Nem eresztik azt az asszonyok.”~Illés halvány
769     3,  XVI  |            érkezni.~Illés nem várhatta azt már a szobában, nyugtalanul
770     3,  XVI  |              írását, s dühösen szakítá azt fel.~Társai bámulva látták,
771     3,  XVI  |           Közönséges emberek úgy híják azt, hogy „könny”.~Azzal meghatottan
772     3,  XVI  |              levelet, hogy olvassa fel azt. Szép, nyugodt kézzel írt
773     3,  XVI  |             önnel találkozhatni többé. Azt a fél évet, melyet ön nekem
774     3,  XVII |               lehete látni.~Illés gróf azt kérdezte társaitól: mit
775     3,  XVII |                Róbert szívére célozva, azt fogja tőle kérdeni:~„Állítja-e
776     3,  XVII |               Állítja-e ön még most is azt, hogy húgomat szereti?”~„
777     3,  XVII |        keresheted megint. Nem eresztik azt az asszonyok.”~Illés halvány
778     3,  XVII |            érkezni.~Illés nem várhatta azt már a szobában, nyugtalanul
779     3,  XVII |              írását, s dühösen szakítá azt fel.~Társai bámulva látták,
780     3,  XVII |           Közönséges emberek úgy híják azt, hogy „könny”.~Azzal meghatottan
781     3,  XVII |              levelet, hogy olvassa fel azt. Szép, nyugodt kézzel írt
782     3,  XVII |             önnel találkozhatni többé. Azt a fél évet, melyet ön nekem
783     3,  XVIII|            anya, boldog apa folytatják azt, gyermekek megnőnek nagyra,
784     3,  XVIII|                a boldogságot. Az ember azt hiszi, hogy az most megnyugodva,
785     3,  XVIII|            tagjain; szegény ábrándozó! Azt hiszi, hogy Irén gyermekei
786     3,  XVIII|                Leonora mindig ki tudja azt magyarázni, hogy a felhőkkel
787     3,  XVIII|             még elég fiatal arra, csak azt nem tudja, hogy bír-e azokkal
788     3,  XVIII|                megkívántatók, mert még azt nem próbálta, mint az oláh
789     3,  XVIII|             oláh a hegedülést.~Cynthia azt állítá, hogy Leonora majd
790     3,  XVIII|              Leonora elvégezte azokat, azt mondá neki:~– Ha kegyed
791     3,  XVIII|               akkor egyúttal tartsa is azt meg magának.~Leonora elbámult
792     3,  XVIII|             hogy valaki sejtette volna azt. Nem szerette e férfit úgy
793     3,  XVIII|            senki, mint ő!~Lett alkalma azt bebizonyítani.~Minden ember,
794     3,  XVIII|           ember, tán Dobokynét kivéve, azt mondá, hogy jobb választást
795     3,  XVIII|                volna. Dobokyné most is azt hiszi, hogy ez csak az ő