Rész,  fezejet

 1     2,  IV  |    buzogány volt az később, mely Róbert Károly szerencsétlen havasalföldi
 2     3,  VIII|                            VIII. RÓBERT~Illés gróf másnap még egyszer
 3     3,  VIII|    mennyit vétettem ellenetek…~– Róbert! – szólt elfojtott, erőszakosan
 4     3,  VIII|   takarni emberek szemei elől.~– Róbert! – susogja, alig merve hangot
 5     3,  VIII|         gondolatjait legelébb.~– Róbert, ne térdelj itt. Kelj föl
 6     3,  VIII|            Ne gondolj arra most, Róbert. Engem megáldott az Isten.
 7     3,  VIII|  fölébred, felszökött ültéből, s Róbert elé rohanva, átkarolta azt
 8     3,  VIII|    testvérem van odabenn, Illés…~Róbert elmosolyodott, aztán lebontá
 9     3,  VIII|     belülről, ugyanakkor, amidőn Róbert kívülről fordítá el a kilincset.~
10     3,  VIII|     közelíteni. Illés gróf kezét Róbert karjába akasztva bicegett
11     3,  VIII|    előrobogó hintajához siettek; Róbert mintegy önkéntelen odáig
12     3,  VIII|           Önre bízom az őrködést Róbert felett, tisztelt úrnő. Ne
13     3,  XV  |      végre azután lebukik…~Mikor Róbert és Illés találkoztak ott
14     3,  XVI |         mit gondolnak, meg fog-e Róbert jelenni e helyen, vagy nem.~
15     3,  XVI |         kifőzött azon esetre, ha Róbert szavának áll, és a kitűzött
16     3,  XVI |          felemeli pisztolyát, és Róbert szívére célozva, azt fogja
17     3,  XVI |        titkosrendőrség ügynökei; Róbert nem érkezett.~Az egyik úr,
18     3,  XVI |     társai vártak rá.~– Tarnóczy Róbert egy nyomorult silány! –
19     3,  XVI |     rögtön megismerte az egyiken Róbert írását, s dühösen szakítá
20     3,  XVI | kinyilatkoztassák, hogy Tarnóczy Róbert mindvégig derék, nemes,
21     3,  XVI |      vétettem önnek. Tisztelője, Róbert”.~Illés ezalatt a másik
22     3,  XVII|         mit gondolnak, meg fog-e Róbert jelenni e helyen, vagy nem.~
23     3,  XVII|         kifőzött azon esetre, ha Róbert szavának áll, és a kitűzött
24     3,  XVII|          felemeli pisztolyát, és Róbert szívére célozva, azt fogja
25     3,  XVII|        titkosrendőrség ügynökei; Róbert nem érkezett.~Az egyik úr,
26     3,  XVII|     társai vártak rá.~– Tarnóczy Róbert egy nyomorult silány! –
27     3,  XVII|     rögtön megismerte az egyiken Róbert írását, s dühösen szakítá
28     3,  XVII| kinyilatkoztassák, hogy Tarnóczy Róbert mindvégig derék, nemes,
29     3,  XVII|      vétettem önnek. Tisztelője, Róbert”.~Illés ezalatt a másik