Rész,  fezejet

 1     2,  I    | legnehezebb jellemezni, mert akkor mindenki vesz fel magára valami idegent.
 2     2,  I    |          üvegcsékből, amiket ismer mindenki, ki valaha igazi ó tokaji
 3     2,  I    |         úgy kihalt szemeik láttára mindenki, hogy még csak az sem maradt,
 4     2,  II   |         nem tudja senki, de annyit mindenki tud, hogy roppant uradalmaiknak
 5     2,  III  |          és ennek tárva-nyitva van mindenki ládája, erszénye, hitele
 6     2,  IV   |          Az arcképet természetesen mindenki igen sikerültnek találta;
 7     2,  VI   |           perc alatt lekászálódott mindenki a szekerekről, s Leonora (
 8     2,  VII  |    Útieleséget a ház úrnőjétől kap mindenki hazáig, mit a megye fog
 9     3,  I    |            elküldé aludni, s mikor mindenki elcsendesült a háznál, akkor
10     3,  I    |         élni.)~– Ön éjszaka, midőn mindenki aludt – folytatá a gróf –,
11     3,  III  |          az országban.~Veszteségét mindenki úgy tekinté, mint egy olyan
12     3,  III  |         szegény leány lett belőle, mindenki úgy találja, hogy nem az
13     3,  III  |   elharapni, hogy azt egészítse ki mindenki tetszése szerint, hogy gondolja
14     3,  III  |        hallgatni fog.~Ebből azután mindenki gyaníthat jót és gonoszat
15     3,  III  |         honn feledte. Elhoztam.~És mindenki azt mondá, hogy ez a Fenyéry
16     3,  IV   |           csillagok előtt!…~      ~Mindenki elnyugodott már a lakodalmas
17     3,  IV   |   csodálatos arcokat e kérdéseire; mindenki kétségen kívülinek találta,
18     3,  VI   |            előle, ha valahova néz, mindenki elkapja róla tekintetét,
19     3,  VI   |         vigasztalni szokták, annak mindenki kedvét keresi, annak minden
20     3,  VI   |         úgy hiszem ugyan, hogy itt mindenki tudja nevemet. De mégis
21     3,  VIII |          osztovátán. Olyan szomorú mindenki, aki azt látja!~Őszi virág
22     3,  XII  |         hogy az ifjú Tarnóczy, kit mindenki elveszettnek hitt, váratlanul
23     3,  XII  |     keresztül, hanem azt jól hallá mindenki, hogy e beszéd folyamát
24     3,  XII  |          megcsókolta azt.~Láthatta mindenki, az egész megye minden képviselője,
25     3,  XIII |            menyasszonya közelében?~Mindenki azt állítja, hogy Dobokyné
26     3,  XIV  |           ajtókat, a bírákon kívül mindenki eltávozott; ezek odabenn
27     3,  XVIII|         mégis oly távol marad tőle mindenki, hogy nincs szerelmes ifjú,
28     3,  XVIII|        övéi, hogy ő azoknak anyja. Mindenki előtt úgy beszél a gyermekekről,
29     3,  XVIII|        dalol neki, hogy elaltassa.~Mindenki hagyja őt e boldog képzelődésében;