Rész,  fezejet

 1     2,  I    |        azután az imádság nem jut eszébe, amit pedig olyan jól tudott
 2     2,  I    |     szokta tenni, ami legelőször eszébe jut.~A többi vándorlók oly
 3     2,  I    |           néhány becsülettudónak eszébe jutott kezet csókolni a
 4     2,  I    |   alispán úr! – Csak most jutott eszébe, hogy a pipát kivegye szájából.~–
 5     2,  I    |          alispán, kinek hirtelen eszébe jutott valami a mérgezések
 6     2,  I    |        Csak az alispánnak jutott eszébe valami mentség hamarjában.~–
 7     2,  III  |       vendégei elé, hanem azután eszébe jutott, hogy tán ez mégsem
 8     2,  III  |          arcokkal, de nem jutott eszébe, hol.~Valószínűleg valami
 9     2,  IV   |        ott jutna hirtelen valami eszébe, visszafordult s az átelleni
10     2,  V    |   gondolat egy percig sem jutott eszébe.~Hanem így gondolkozott:
11     2,  V    |      csak későre jutott annyi is eszébe, hogy azokat a pisztolyokat
12     2,  V    |     műszavak sehogy sem jutottak eszébe, inkább szerette volna azok
13     2,  V    |        nagy lelki erőfeszítéssel eszébe juttasson magának valami
14     2,  V    |     nyoma…~Most egyszerre jutott eszébe – talán a hűs éji lég hozta
15     2,  V    |      többé. Az az egy nem jutott eszébe, hogy az ajtók küszöbeit
16     2,  V    | pipereváltoztatás még az úton is eszébe jut, annál nemigen lehetnek
17     2,  VI   |          nem elég tisztán jutott eszébe; evégett hátradűlt karszékében.
18     2,  VII  |   csókolni, bizony ez sem jutott eszébe. Úgy futott el, mint akit
19     2,  IX   |   bélyegezni… Akkor jusson önnek eszébe, hogy van egy lény, ki önnel
20     3,  VII  |       hajcsárt és jobbágyot, aki eszébe jutott.~– …Egy férfi, magas
21     3,  IX   |  hozzányúlt; hanem azután jutott eszébe valami, s csak megtörülte
22     3,  IX   |       jobban esik.~Valami jutott eszébe, ami nem engedte jókedvvel
23     3,  X    |         Vince bácsi!~Hogy ötlött eszébe, hogy ezt az embert Vince
24     3,  X    |          hogy jutottak ezek most eszébe?~– Hát azután?~– Én vártam,
25     3,  X    |           de féltében nem jutott eszébe a dallam.~A vén gyilkos
26     3,  XIII |         oda hozzá, s most jutott eszébe kérdezni:~– Hogy mert ön
27     3,  XV   |        ez időre; de valahányszor eszébe jutott az, mindig érzékeny
28     3,  XVIII|   viharforgókat senkinek sem jut eszébe helyreegyengetni. Az angolkert
29     3,  XVIII|      azon elmúlt órákat juttatja eszébe, amiknek veszedelmes indulatviharában