Rész,  fezejet

 1     2,  I  |              féltette az urát – pedig bizony nem volt rá semmi oka; csak
 2     2,  I  |              akkor vallotta meg, hogy bizony igen nagy. Hanem már arra
 3     2,  I  |       olyasmit lehete kiolvasni, hogy bizony a garaboncásnak alkalmasint
 4     2,  II |              a hombár tartalmán.~Haj, bizony hatszáz év alatt szomorúan
 5     2,  II |                Hát ide vele. Mert azt bizony nem fizettem az úr helyett.~–
 6     2,  II |              ez az a nagy baj? No, az bizony nekem nem fáj. Megütötték
 7     2,  II |            sem öntött szívébe.~– Jaj, bizony ezen senki sem segíthet.
 8     2,  II | ragaszkodással.~– De ehetném.~– Talán bizony még nem vacsorált?~– Ugyan
 9     2,  II |    idehozathatja a vacsoráját.~– Majd bizony, még elébb hazafáradok,
10     2,  II |            láttam. Hát a Tarnóczy fiú bizony meg a kisasszony, hát… jól
11     2,  II |             ne kímélje.~Boros uramnak bizony kiesett a pipa a szájából,
12     2,  II |             amint e levelet olvasá és bizony mondá magában:~„Ez az ember
13     2,  II |               levelek intézve voltak, bizony csóválhatták a fejeiket
14     2,  II |            csóválhatták a fejeiket és bizony szintén azt mondhatták:~„
15     2,  VII|              ügy a nap alatt.~Fenyéry bizony aligha vette magának azt
16     2,  VII|         hölgyeknek kezet is csókolni, bizony ez sem jutott eszébe. Úgy
17     2,  VII|            dologból, ami az ő bőrüket bizony nem égeté. Fáradtak is,
18     2,  IX |         alispán jókedvvel viszonza:~– Bizony, pedig aligha nincs olyan
19     3,  III|                mert ha úgy nem veszi, bizony mondom, hogy meg fogja tőlem
20     3,  V  |          igénytelen vendéglőben, mely bizony nemigen fényesen van felszerelve.~
21     3,  V  |             megtért, megvallá, hogy ő bizony még soha hasonszenvi gyógyszert
22     3,  VI |            akkor villant agyába, hogy bizony ez nem lehetetlen: a grófnő
23     3,  X  |           Mondd ki az Isten nevét.~– …Bizony… Isten… – rebegé a gyermek.~–
24     3,  XI |              évelődék a kocsis. – Azt bizony ezelőtt három esztendővel
25     3,  XI |                  Ezt még eddig, uram, bizony senki sem tudja.~De Krénfy
26     3,  XI |          kényszeredetten felelt:~– Én bizony nem tudom, uram, mert én
27     3,  XV |            kérte az alispánt, hogy de bizony olvassa el, mert abban Dobokyné
28     3,  XV |             fog történni Krénfyvel.~– Bizony, kedves grófné, azzal olyasmi