Rész, fezejet
1 2, I | tesz már sokat; a rongyos asszony megengedte neki, hogy kapaszkodjék
2 2, I | ez a leányka?~A rongyos asszony előállt, azt mondta, hogy
3 2, I | miatt elsápadt.~A nyomorult asszony és leány odamentek az ispánhoz,
4 2, I | közbe: „Ugyan hallgass, te asszony”, amit Popákné természetesen
5 2, I | számba sem vett.~– Olyan asszony ez, tekintetes uram, hogy
6 2, I | üszöggé válik.~– Hallgass, asszony, hallgass! – dörmögött a
7 2, I | baj tőle jött – sietett az asszony beszélni –, ő tanácsolta
8 2, I | elöl és hátul.~– Hallgass, asszony, hallgass!~– De a burgonyát
9 2, I | Ugyan hallgass, te ostoba asszony! Az a haszonbérlő.~– Én
10 2, I | teljesedett…~– Hallgass, asszony, hallgass… Nem jó zúgolódni
11 2, I | boszorkány.~– Hallgass, asszony, hallgass.~– Ez a bíró háza,
12 2, I | van-e már az öreg Ancsa asszony?~– Fenn van már a mennyországban! –
13 2, I | tartsátok a tűzre.~– Ugyan, asszony, hallgass! – szólalt meg
14 2, I | tudatlanoknak Popákné –, az a cifra asszony6 még hatalmasabb, mint az
15 2, I | Ah, uram! – felelt az asszony felsóhajtva –, ha az egész
16 2, V | előtt egy csoport férfi, asszony, gyermek sírt és jajveszékelt.~
17 2, V | magában, hogy milyen derék asszony az, aki még holta után is
18 2, VI | járt, minden leány, minden asszony utána volt bolondulva, mennyi
19 2, VIII| béle.~– Eredj az útból, asszony – szólt Krénfy, ki restellni
20 2, VIII| Engem meg ne üssön az asszony, mert én nemesember vagyok.~
21 2, VIII| némber karját, mire a dühös asszony azonban hirtelen a másik
22 2, VIII| megint felkapta az elkeserült asszony a letett vaslapátot, s amint
23 2, VIII| fizetésképpen. Te félbolond asszony. Tönkre akarsz tenni, el
24 3, I | kulcslyukon; úgyis „cifra asszony”-nak hívnak a parasztok.
25 3, III | lovagolni, hogy egy szép asszony legyezőjét elhozza. Irén
26 3, IV | Ah, te Irén, te szegény asszony, milyen szerencsétlen nő
27 3, VII | megállíttatá szekerét Krénfy.~– Te asszony, jer ide.~A jámbor szót
28 3, VII | dehogynem – viszonza az asszony. – De láttam ám, szép, gyönyörű
|