Rész,  fezejet

 1     2,  II   |        áldozataikat.~Az első levél finom, aranyszegélyes papírra
 2     2,  III  | nagyságodtól a bocsánatot! – szólt finom hangon István gróf, kinek
 3     2,  III  |         érinté orra hegyével.~Ez a finom udvaronc valami rettenetes
 4     2,  III  |    büszkesége egyszerre, mert ez a finom udvariasság, ez a szíves
 5     2,  III  |         megkérni, hogy üljön le.~A finom, udvarias gróf a legnagyobb
 6     2,  III  |      megtartva az illedelmet, mely finom társaságokhoz szokott férfiaktól
 7     2,  IV   |          csipke ujjacskát, melynek finom hímzetein át még folytatása
 8     2,  IV   |        hátat fordítanak érte. Ám a finom körökben ily kellemetlenség
 9     2,  IV   |   magasztalni azt az ízlést, azt a finom elrendezési tapintatot,
10     2,  IV   |      fejével bólinta, hogy az igen finom.~Krénfy úr egészen meg volt
11     2,  IV   |       díszes! – szólt István gróf, finom taglejtéssel hozzá. – Csupán
12     2,  IV   |     azáltal, hogy majd István gróf finom francia modorát akarta utánozni,
13     2,  V    |           volt tréfadolog ezeket a finom, rózsáshegyű gyöngéd ujjakat
14     2,  V    |     összehajtotta a levelet, s egy finom kis ametisztgyűrűvel lepecsételé
15     2,  VI   |      tizenkét éves gyermeknél, oly finom, oly parányi volt; apró
16     2,  VII  |        járt annyira. Óh, Krénfy úr finom ember.~– Valóban, Fenyéry
17     2,  IX   |   megpillantá, hirtelen felszárítá finom zsebkendőjével szemeit,
18     2,  IX   |       észrevette azt. Egy gyöngéd, finom lélekkel volt dolga, melynek
19     2,  IX   |           lihegő kebellel vevé kis finom ujjai közé a vékonyka gyűrűt,
20     3,  I    |          tele érzelemmel; mert oly finom, hogy egy párjavesztett
21     3,  I    |          pedig István gróf különös finom, udvarias keserűségeket
22     3,  I    |      szavakat mondá István gróf, a finom, mosolygó udvaronc, ki igazi
23     3,  V    |            folyadék volt, másokban finom fehér por, ismét másban
24     3,  VI   |    becsvágyó és büszke, öregségére finom udvaronc, aggkorában kegyes
25     3,  VII  |       kerek szakáll, a telt ajkak, finom szabású orr látszott ki
26     3,  XVIII|           vonásait s az anya okos, finom tekintetét. A két uradalmat