Rész, fezejet
1 2, I | csókolá meg annak tisztességes arcát.~– Áldjon meg téged az Isten,
2 2, I | keblére, s összecsókolá arcát, homlokát, szemeit, jajgatva
3 2, I | szólt a felölelt haldokló arcát a lámpa fénye felé fordítva,
4 2, IV | rántá elő, abba takarta arcát.~Krénfy úr arcképe már akkor
5 2, IV | lepittyesztve, míg István gróf arcát kendőjébe rejté, Illés gróf
6 2, V | lehelete minden percben éri arcát, amint háta mögött állva
7 2, VII | akkor ezerféle ráncba húzta arcát és homlokát.~– S – s – s –
8 2, VII | hideg válaszra. Félrefordítá arcát.~Az ősz főjegyző lépett
9 2, IX | büszke öntudattal emelé fel arcát, erősen megnyomva a szót, „
10 3, I | embertől.~Cynthia zokogva rejté arcát párnái közé. Kétségbe volt
11 3, I | Leonorához, annak ölébe rejté el arcát, rebegve:~– Óh, ez irtózatos
12 3, I | e parentézisért Leonora arcát.~– Nemde, kedvesem, Fenyéry
13 3, III | zokogva rejté az ifjú keblére arcát. Boldog volt. Hitt.~Fenyéry
14 3, III | hogy odahajolt hozzá és arcát megcsókolá. Csak akkor ijedt
15 3, IV | fejét odavonja magához, és arcát oda teszi szívére és rebeg
16 3, VI | undorodva fordítá félre arcát, Fenyéry pedig leült neje
17 3, VII | megfagyasztani a vért és arcát rángatózásba hozni.~Mintha
18 3, VIII| erőszakkal kényszerítve arcát, hogy az iszonyatot, mit
19 3, VIII| magához, és megcsókolá hideg arcát.~A leány ekkor rettent fel.
20 3, VIII| A két hölgy csak Fenyéry arcát nézte. Ez a másik kettő
21 3, IX | szinte hasította az emberek arcát, a legerősebb fák csikorogva
22 3, X | percben megvilágosították arcát.~Marina megismerte az ispánt.~
23 3, XI | még a tükörben is megnézte arcát, hogy fog rajta illeni a
24 3, XII | két térdéig, oda rejté el arcát és úgy zokogott. Minden
25 3, XIII| csábító hölgy, és forró arcát annak arcához szorítá, hogy
26 3, XIII| Dobokyné durcásan fordítá félre arcát.~– Ah, ön most is tréfál,
|