Rész,  fezejet

 1     1       |         viták elhallgattak; az ember jön, leül, gallérja mögé hányja
 2     2,  I   |          rongyosan, fázva, dideregve jön alá a hegyek közül; sápadt,
 3     2,  I   |          karaván eltűnt, már nyomban jön a másik; szegény háziasszonyok
 4     2,  I   |            melyből ez a véres homály jön a jámbor szemei elé; a hetes
 5     2,  I   |             előtte elmondani. Honnan jön ez?~Nem is igen nézte a
 6     2,  I   |           rajtunk. Tudom én, hogy mi jön az Istentől, mert én jártam
 7     2,  II  |      embernek vele. Mit akar? Honnan jön? Kinek híják?~A legény rossz
 8     2,  II  |        elmondani, hogy hiszen ezután jön még az érdekese, és hogy
 9     2,  IV  |        odakinn rátámadva, hogy miért jön ilyen részegen a kastélyba,
10     2,  IV  |              is valami ügyetlenséget jön elkövetni, útját állta,
11     2,  IV  |              bizonyos Tarnóczy úrtól jön.~Amint ez a név ki volt
12     2,  IV  | találkozásunkból vagy ő, vagy én nem jön élve vissza, és sem azt
13     2,  V   |                hebegé Krénfy. – Hogy jön ide? Honnan? Lehet-e ez?~–
14     2,  IX  |          megfogva, monda:~– Jó, hogy jön.~A fiatal férfi nem tudá,
15     2,  IX  |              történik vele.~Jó, hogy jön! Ki értené ezt? Hiszen még
16     3,  I   |    földönfutóvá kell lennie, ajkamig jön a keserűség. Nem, kedvesem,
17     3,  II  |          által. Az a fájás, ahol nem jön a könny; ahol nem szabad
18     3,  V   |               Óh, nem. Egyes-egyedül jön, brachium és asszisztencia
19     3,  V   |           bonyolódott szövevényekkel jön őt megkötözni, s rettegett
20     3,  V   |           megalázni, megszégyeníteni jön; de nem félt tőle, s hitte
21     3,  VI  |             őt vigasztalni, pártolni jön, aki éppen legtöbb szenvedését
22     3,  VIII|         tartó, hogy azután már a tél jön, az el nem kerülhető tél
23     3,  X   |     felhőknek ilyenkor.~Talán mégsem jön erre a zivatar, elhúzódik
24     3,  X   |       képzelet ilyenkor segítségükre jön a szemeknek, s kiegészíti
25     3,  XII |            és milyen bús.~Az alispán jön mellette, Illés grófot megpillantva,