Rész, fezejet
1 2, I | s a szomszéd faluból jár bele a pap vasárnaponként imádkozni.~
2 2, I | kocsi feldűlt, én fejtetőre bele a pocsótálba. El lehet képzelni,
3 2, I | adott neki, s melybe még bele sem harapott.~– Nem éhes
4 2, I | azon csodálkozott, hogy fér bele a német szájába ez a nagy
5 2, I | vissza, az öreget emeljétek bele; a hajdú meg a kisleány
6 2, I | tekintetes uraim – szólt bele az öreg Popák –, ne hallgassanak
7 2, VI | elismertessenek; ha hozzájuthat, bele is szövi a beszélgetésbe
8 2, VII | mondva, hogy Krénfy elsápadt bele.~Az ügyvédhez és az ispánhoz
9 2, VIII| házból, hogy szétmállasz bele. Takarodjatok innen ebben
10 2, VIII| hogy melyik ajtóba illik bele; önnek egészen úgy kell
11 2, IX | egész szánalommal szólt bele, hogy „bizonyára mindenütt
12 2, IX | és oly jókedvűen kacagott bele.~– Hogy bohóskodik! – suttogá
13 3, I | rám, hogy szerelmes vagyok bele, elmúltam negyvenhat esztendős;
14 3, II | újság, hogy Brenóczy István bele akar avatkozni a Fenyéry-pörbe,
15 3, II | és szíve megkönnyebbült bele.~És azután kivevé azt rámájából,
16 3, III | jelenlétem kezeskedik – szólt bele a főtisztelendő úr, ki könyvét
17 3, V | csak prókátor ne avatkozzék bele. Mi elvégezzük ezt magunk
18 3, V | professzor; egészen tűzbe jött bele.~Krénfy eleinte azzal a
19 3, V | Tarnócfalván már többen estek bele huszonötnél, s négyen kívül
20 3, VI | a házára! Még majd ő is bele talál keveredni valamibe.
21 3, IX | úrnak.~– Ki adta azt?~– Bele van írva a neve.~Krénfy
22 3, XII | vagy kivívok, vagy elveszek bele. Nincs kegyednek semmi más
23 3, XIII| nyakék. Az alispán egészen bele van bolondulva az asszonyba.
24 3, XVI | monda nekik, és szinte sírt bele.~E pillanatban a vasúti
25 3, XVII| monda nekik, és szinte sírt bele.~E pillanatban a vasúti
|