Rész,  fezejet

 1     2,  I    |         unokái magára hagyták. Tudni való volt, hogy meghal.~
 2     2,  I    |     alispánhoz.~– És szeretném tudni, mi módon segítenének önök
 3     2,  I    | embernek nem lett volna szabad tudni, annál kevésbé egy hivatalos
 4     2,  II   |        világba szökött, ma sem tudni hol van.~Krénfy úr eleget
 5     2,  III  | fogadni el őket. Jó lett volna tudni, hogy melyik tartozik inkább
 6     2,  III  |     enni. Ezt már mind kellene tudni a haszonbérlő úrnak.~Illés
 7     2,  III  |  Tarnóczyaké? Óh, nem. Mert az tudni való, hogy üres; melyik
 8     2,  IV   |        fog, ha indulni kell és tudni fogja, hol álljanak meg,
 9     2,  VI   |       ha valamit nem tudunk, ő tudni foga és megmagyarázza.~Midőn
10     2,  VII  | hatalmaskodással?~– Azt akarom tudni, ha átengedi-e már most
11     3,  I    |    urával találkozott; őt, nem tudni hogyan, rávette, hogy ön
12     3,  II   |        nekem, hogy mit sem fog tudni azon személyekről, akikről
13     3,  II   |    tízévi gályarabságra ítélve tudni, vagy elfogadni érte a váltóösszeg
14     3,  III  |        egyedül neki nem szabad tudni, mert őt érdekli legjobban,
15     3,  III  |   miszerint közülük választani tudni csakugyan elhatározott jellemre
16     3,  III  |     anyja vagyok, és én akarom tudni, hogy keletkezett e viszonyuk.
17     3,  IV   |        ő mégis legjobban fogja tudni, hogy férje hol volt.~Azzal
18     3,  V    |   melyet szeretnének még távol tudni.~István gróf előtt csak
19     3,  VI   |     itt maradok. Én meg akarom tudni, mi történik itt!~– Én nem
20     3,  VI   |     gyalázattal fenyegetik. Én tudni sem akarok róla, mi lesz
21     3,  VIII |       már nem mondta azt, hogy tudni sem akar a perről, most
22     3,  IX   |   buggyan fel utána; a víz nem tudni hol veszi magát benne, s
23     3,  XII  |       vállára fogom áthárítani tudni”. A közügyész és a grófnő
24     3,  XVIII|       a nemes tudományt értik, tudni fogják, hogy ez nagyszerű