Rész,  fezejet

 1     1      |             akkor még fiatal legény voltam, s attól fogva mindig híve
 2     2,  I  |        Emlékezem én rá, mikor leány voltam, kétszázhúsz ház volt négy
 3     2,  I  |          rendelkezni, strázsamester voltam. Azóta mindig bíró vagyok.~–
 4     2,  I  |          azt fogom mondani: „Részeg voltam, jól voltam lakva, azért
 5     2,  I  |        mondani: „Részeg voltam, jól voltam lakva, azért beszéltem ilyen
 6     2,  I  |            lelkesült leírása nyomán voltam szerencsés önök ittlétét
 7     2,  II |          botot sem, pedig háromszor voltam azon idő alatt befogva.~–
 8     2,  IV | meglátogassam, ahol hat év olta nem voltam.~A grófnő deli arca büszke
 9     2,  V  |        tudatnia bátyámmal, hogy itt voltam, és semmivé vagyok téve.~(
10     3,  I  |            idején, mikor annyira el voltam foglalva a betegekkel, sokan
11     3,  I  |        sokkal betegebb, mint valaha voltam életemben. Már kétszer történt
12     3,  I  |          csaknem egyedüli barátnéja voltam, hanem a későbbi események
13     3,  I  |            leginkább. Itt kénytelen voltam neki megmondani, hogy jóságával
14     3,  I  |           adta a tervhez.~Kénytelen voltam megölelni és megcsókolni
15     3,  I  |            a mosolygáshoz.~Kíváncsi voltam megtudni, minő szóval vehette
16     3,  III|      udvariatlan volt?~– Valóban az voltam, és már akkor tudtam, hogy
17     3,  IV |          hogy itt vagy.~– Sokáig el voltam tőled. Látod, násznagyod
18     3,  IV |           ember. Egy perc alatt fel voltam öltözve és kimentem utánad –
19     3,  IV |          Valami elhagyott temetőben voltam. És azután úgy tetszék,
20     3,  VI |          ellenfelemet szerencsétlen voltam nyomorékká lőni; hanem a
21     3,  VI |        csókoltam senki kezét, pedig voltam igen kicsiny gyermek s beszéltem
22     3,  IX |         hogy mit felelne neki: „Itt voltam a szépapámnál, a százesztendős
23     3,  XII|        Ugyebár, uraim, ebben én nem voltam vétkes?~– Éppen nem – biztatá