Rész, fezejet
1 2, I | harmadik a tálat fogta.~Én Istenem, milyen tréfás gondolat
2 2, I | szerencsétlenség történjék velük.~– Óh Istenem, óh én édes Istenem – siránkozék
3 2, I | Óh Istenem, óh én édes Istenem – siránkozék az idősebb
4 2, I | a tekintetes urak.~– Én Istenem, hiszen bár ne volna igaz,
5 2, I | azt mondja: „Én uram, én Istenem!” Pedig nem fog rajta segíteni
6 2, V | mennyibe kerülne?~– Óh, Istenem. Az is száz. Húsz esztendeig
7 2, V | férfi csak ezt rebegé: – Én Istenem, óh, én Istenem! – s nem
8 2, V | rebegé: – Én Istenem, óh, én Istenem! – s nem tudott hová lenni
9 2, V | kettőjük közül el nem esik.~– Istenem! – sopánkodék Krénfy úr.~–
10 2, V | tenni ismét ezer frankot.~– Istenem, Istenem! – sóhajta Cynthia,
11 2, V | ezer frankot.~– Istenem, Istenem! – sóhajta Cynthia, ki minden
12 3, I | sírni kezdett keserűen.~– Istenem. Legnagyobb ellenségének
13 3, I | futhat előlük.~– Irgalmas Istenem! – kiálta Irén, dobogó szívvel
14 3, I | mondjon le őrült hajlamáról.~– Istenem, Istenem! És lemondott-e?~–
15 3, I | őrült hajlamáról.~– Istenem, Istenem! És lemondott-e?~– Másnap
16 3, I | Ön meg fogja ezt inni.~– Istenem! Mi ez? – kiálta eliszonyodva
17 3, II | semmije sincs néki többé.~– Én Istenem! De hát hogy történhetett
18 3, II | valószínűtlen, az a váltó – hamis.~– Istenem!~– Azaz, hogy Tarnóczy elfogadó
19 3, II | kibocsátóé, az a hamis.~– Istenem! Istenem! Nem értem, amit
20 3, II | az a hamis.~– Istenem! Istenem! Nem értem, amit ön beszél.
21 3, VI | itt tovább.~– De miért? Én Istenem! Mi történhetett itt? Miért
22 3, XIV| nevem… Az én nevem… Óh, Uram Istenem, ki mondja meg, hogy mi
23 3, XIV| öltem meg az atyámat? Én istenem, ki mondja meg nekem, miért
|