Rész,  fezejet

 1     2,  II  |       küldött ki deputációt, hogy engemet megcsapassanak, hanem valami
 2     2,  II  |        történeteire, amikkel kend engemet egy óra óta bolonddá tart?~
 3     2,  III |  Egyenesen azon törekesznek, hogy engemet innen megszöktessenek. Látják,
 4     2,  III |         magamnak biztosítani, ami engemet valódi urává tegyen rendelkezéseimnek.~
 5     2,  IV  |   ajtajához, s mikor kilép rajta, engemet fog legelőször meglátni;
 6     2,  V   |       oknak kell annak lenni, ami engemet erre kényszerített. Röviden
 7     2,  V   |       most csak azért teszi, hogy engemet szekírozzon vele, mert tudja,
 8     2,  VII |           Én jól tudom, hogy önök engemet védelmezni kénytelenek minden
 9     2,  VII |           Semmi esetre sem, uram. Engemet a pokol nyeljen el, ha engedem.~–
10     3,  I   |       tevék, hogy Brenóczy grófnő engemet megismerjen Bécs utcáin.
11     3,  I   |          Zárjel között mondva: ez engemet bosszant, hogy Fenyéry fejét
12     3,  II  |     ajánlatomat el nem fogadná és engemet vagy bárkit azok közül,
13     3,  III | visszautasítani.~„Kedves nagysád, engemet semmi körülmény sem vádolhat.
14     3,  V   |         hagyott ön mozdulatlanul, engemet keresve mindenütt. Ez közbeszéd
15     3,  VI  |       hogy gonosz helyre jött; ön engemet rútul megsértett ma, és
16     3,  VI  |       dollár értékig. Ért mármost engemet, uram?~Fenyéry némán inte.~–
17     3,  X   |     embertől:~– Meg fog kegyelmed engemet ölni?~– Mi bolond kérdés
18     3,  XII |           asszonyság, hogy kegyed engemet minduntalan azon udvariatlanságra
19     3,  XII |       hozzám meg nem érkezik.~– Ő engemet fog vádolni – sietett közbeszólni
20     3,  XII |            Bizonyosan tudom, hogy engemet fog vádolni. Ha egyébért
21     3,  XIII| világosabban.~– Ah… hiszen ért ön engemet jól…~– Nem merem kegyed
22     3,  XVI |  elismerem önnek azon jogát, hogy engemet megöljön, s nincs szándékom
23     3,  XVII|  elismerem önnek azon jogát, hogy engemet megöljön, s nincs szándékom