Rész,  fezejet

 1     2,  I   |          szemei elé; a hetes ínség szomorú hallucinációja ez a veres
 2     2,  I   |     nyomorúságán.~Az éhen haló nép szomorú tréfára vette ezt az ajándékot:
 3     2,  I   |           hurka.~A kisleány nagyon szomorú anekdotát mondott erre a
 4     2,  I   |            levonuló utca alsó vége szomorú sötétben látszik már elveszni,
 5     2,  I   |     aggodalmasan csóválta fejét.~– Szomorú lesz azt látni, tekintetes
 6     2,  I   |       tekintetes uraim. Nagyon sok szomorú dolog történt itten. Tudja
 7     2,  IV  |        szavadba kerül, és az egész szomorú tréfának vége van. Mi elnevetjük
 8     2,  V   |          kertbe.~Ott fehérlett egy szomorú kődarab a sötét mirtuszbokrok
 9     2,  IX  |   teljesíthetik, és az rájuk nézve szomorú kötelesség lesz.~– Elítélik
10     2,  IX  | mondottakból, pedig hiszen az elég szomorú dolog.~– Ez legjobb mértéke
11     3,  I   |         Brenóczy István gróf. Elég szomorú emlék alkotja e név ismeretét
12     3,  I   |           utazott, hol anyja tölté szomorú napjait, s reggel tudatá
13     3,  II  |              Kedves grófnő, azon a szomorú híren kell kezdenem, miszerint
14     3,  III |        között vigadnak, neki ilyen szomorú mulatsága van. Ezek a költők
15     3,  III |          is csak azért írnak olyan szomorú eseményeket, hogy akivel
16     3,  III |            hideg és szűk, ~Szűk és szomorú…”~Fenyéry odatekintett és
17     3,  III |          nem volt ott, mert megint szomorú lett volna, s elrontotta
18     3,  III |           nem kellett érteni ezt a szomorú célzást, azok nem értették.
19     3,  VIII|       napsugáros osztovátán. Olyan szomorú mindenki, aki azt látja!~
20     3,  VIII|         Cynthia karját nyakáról, s szomorú nyugalommal monda a két
21     3,  XVI |         tudatva a gróffal a kettős szomorú hírt és rokona végakaratát,
22     3,  XVII|         tudatva a gróffal a kettős szomorú hírt és rokona végakaratát,