Rész,  fezejet

 1     2,  I   |       gazdáiknak, mert azok e pillanatban rögtön félrekapták a szekeret,
 2     2,  I   |  tudom, hogy nyitva volna egy pillanatban ajtó, ablak az egész háznál.
 3     2,  I   |   lenni, mint kenyérevésre.~E pillanatban nagy társzekér zörgése zavará
 4     2,  I   | kenyér különb tünemény volt a pillanatban, mint minden varázslata
 5     2,  V   |   asztalra, mint egy őrült.~E pillanatban úgy tetszék neki, mintha
 6     2,  V   |       sincs arról, amire ez e pillanatban gondol.~– Az összeg, melyet
 7     2,  VII |    közé tartozott, ki éppen e pillanatban nagyon el van merülve valamely
 8     2,  VII |      rohant; utána a többi.~E pillanatban, mint az oroszlán, szökött
 9     2,  VII |       alá Krénfy úrhoz, kit e pillanatban a legirtózatosabb haláltól
10     2,  VII |     szokatlan lánggal égett e pillanatban.~– Uram! – kiálta közbe
11     2,  IX  | megcsókolni!~És éppen abban a pillanatban nyílt fel az ajtó, és lépett
12     3,  I   |    Anyám az égben!~És abban a pillanatban kihullott Brenóczy István
13     3,  I   |       nem lehete megismerni e pillanatban.~– Gyermekem – suttogá,
14     3,  VIII|      a kettő, „a leggonoszabb pillanatban vagy itt”, és egyik sem
15     3,  VIII|     nézve; mit mondhatna azon pillanatban nekik, midőn őket együtt
16     3,  X   |    azokat széthárítsa, s azon pillanatban egy remegő kéz akadt ujjai
17     3,  XII |    maga sem ismert rá az első pillanatban, hanem amint Krénfy rátekintett
18     3,  XIV |       az alispán szigorúan.~E pillanatban valaki jött be az ajtón.
19     3,  XVI |    Akar-e ön lemondani róla e pillanatban?”~„Nem.”~Illés gróf ekkor
20     3,  XVI |        és szinte sírt bele.~E pillanatban a vasúti hordász lépett
21     3,  XVII|    Akar-e ön lemondani róla e pillanatban?”~„Nem.”~Illés gróf ekkor
22     3,  XVII|        és szinte sírt bele.~E pillanatban a vasúti hordász lépett