Rész,  fezejet

 1     2,  I   | szentimentális állat oldalára. A két némber csak úgy sírt, mintha őket
 2     2,  I   |                siránkozék az idősebb némber – elviszik a Popák tehenét!~
 3     2,  I   |        hozott ránk minden csapást.~A némber csak félsuttogva merte ezt
 4     2,  I   |           Egy sincs, uram – felelt a némber –, magunk agyonvertük mind,
 5     2,  V   |         előtte egyéb, mint egy bájos némber, akinek úgy illik, ha sír,
 6     2,  V   |       Cynthia! Ön valóban egy ördögi némber.”~
 7     2,  VI  |         mégsem állaná ki. Ez a három némber itt a háznál, ez mind más,
 8     2,  VIII|           meg tudja kötni egy dühödt némber nyelvét, ki fegyverezi le
 9     2,  VIII|             bosszúsan, s megragadá a némber karját, mire a dühös asszony
10     2,  VIII|       bőszült méreggel ragadta meg a némber kuszált haját s a földre
11     2,  VIII|   kiszabadítá Krénfy nyakravalóját a némber körmei közül, valamint ennek
12     2,  VIII|              el akarsz pusztítani?~A némber még tán gonoszabb dolgokat
13     3,  VII |              fog még jönni, nemde?~A némber megijedt e vallató kérdésektől,
14     3,  XII |                       XII. A NŐ ÉS A NÉMBER~A törvényszék urai együtt
15     3,  XII |    gonosztevők halálával. Krénfy.”~A némber vadállati dühösséggel szökött
16     3,  XII |             sem, amelyben vagyunk.~A némber értetlenül bámult az alispánra.~–
17     3,  XII |             törvényszék előtt áll.~A némber oly sápadt lett, mint a
18     3,  XII |                sietett közbeszólni a némber. – Bizonyosan tudom, hogy
19     3,  XII |          hangon.~– Ez való – szólt a némber, a gyűlölet sárga fényével
20     3,  XII |            értek mindent, mindent!~A némber görcsös vonaglások közt
21     3,  XII |            előtte az eskü szavait. A némber csendesen mondá utána azokat.~
22     3,  XII |              lélekvesztett ámulat.~A némber maga sem ismert rá az első