Rész,  fezejet

 1     2,  I  |             gyermek. Melyiteké ez a leányka?~A rongyos asszony előállt,
 2     2,  IV | kijátszhatni. Te így okoskodtál, jó leányka: amíg az én bolond bátyám
 3     2,  IX |             amit mondott – rebegé a leányka, és odamutatott az ujját
 4     3,  III|        pirospozsgás barna, tűzszemű leányka, eleven arccal, jókedvű
 5     3,  III|       utóbbi pedig egy magas, sudár leányka, tömött szőke hajjal, ábrándos
 6     3,  III|            merengő nyúgalomban ~Egy leányka űl,~Könyökére hajtott fejjel, ~
 7     3,  III|     pillanat múlva Fenyéryt látja a leányka maga előtt.~Az ifjú egészen
 8     3,  III|            magának, hogy odaüljön a leányka mellé.~– Kedves Irén, engedje,
 9     3,  III|       emberek, hogy midőn a kesergő leányka azt hallá választottjától,
10     3,  III|          önhöz. Azért jöttem ide.~A leányka odasimult hozzá és rábízta,
11     3,  III|      enyémre. Ugye, megígéri ezt?~A leányka ránézett nagy okos szemeivel.
12     3,  III|              igen boldoggá tenni?~A leányka zokogva rejté az ifjú keblére
13     3,  III|     odalépett Irénhez, s megfogta a leányka remegő kezét.~Dobokyné elfogultságában
14     3,  IX |     szórakozottan dugott zsebébe.~A leányka mondá, hogy arról írás is
15     3,  IX |            szólj felőle senkinek.~A leányka iparkodott kifelé.~Krénfy
16     3,  X  |       fordította másfelé.~A rettegő leányka éppen elszánta már magát,
17     3,  X  |             Néhány pillanat múlva a leányka azt képzelte hallani, hogy
18     3,  X  |             vaskezével megragadta a leányka vállát. – Te tudod azt jól,
19     3,  X  |           ott térdepelt mellette.~A leányka felnyitá szemeit; úgy tetszék
20     3,  X  |    kérdeztem. Mi írás van rajta?”~A leányka, mintha iskolában volna,
21     3,  X  |             térdéről.~– Állj fel.~A leányka engedelmeskedett.~– Ki tanított
22     3,  X  |        reszelős hangjával, a félénk leányka lassanként belejött, s aztán